[Evangelium] 2009-01-28

[Evangelium minden nap]

   2009. január 28. - Szerda

   Amikor Jézus a  Genezáreti-tó partján tanított,  nagy tömeg gyűlt  köréje.
   Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig  a
   tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik.
   Így kezdte  tanítását:  "Halljátok csak!  Kiment  a magvető  vetni.  Amint
   vetett, némely  szem az  útfélre  esett. Odaszálltak  az égi  madarak,  és
   fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég  talaja.
   Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött
   a nap, megperzselődött, és  mivel nem volt  elég erős gyökere,  elszáradt.
   Némely  mag  pedig  tövisek  közé  hullott.  Amint  a  tövisek  felnőttek,
   elfojtották, úgyhogy nem hozott  termést. A többi  mag jó földbe  hullott,
   kikelt, felnőtt, és  harmincszoros, hatvanszoros,  sőt százszoros  termést
   hozott." Jézus így fejezte be szavait: "Akinek füle van, hallja meg!"
   Amikor egyedül  maradt, tanítványai  és  a tizenkét  apostol  megkérdezték
   tőle, mi a  példabeszéd értelme, így  válaszolt nekik: "Ti  megtudhatjátok
   Isten  országának  titkát,  a  kívülállók  azonban  csak  példabeszédekben
   hallanak róla: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy
   megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek.  Azután így folytatta: "Nem  értitek
   ezt a példabeszédet?  Hogyan fogjátok a  többi példabeszédet megérteni?  A
   magvető az, aki  az igét hirdeti.  Azok, akikben útfélre  hull a  tanítás,
   meghallgatják ugyan,  de  rögtön  jön  a sátán,  és  kitépi  szívükből  az
   elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra  hullt a mag, amikor hallják  a
   tanítást,  szívesen  hajlanak  rá;  de  nem  ver  bennük  gyökeret,   mert
   állhatatlanok, csak  a  pillanatnak  élnek.  Ezért,  ha  szorongatás  vagy
   üldözés éri őket az Isten  igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok  pedig,
   akikben  tövisek  közé  esik  (az  Isten  igéje),  meghallgatják  ugyan  a
   tanítást, de  a  világi gondok,  a  csalóka  gazdagság és  a  többi  földi
   szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz  bennük
   gyümölcsöt. Végül  vannak  olyanok,  akikben az  ige  jó  földbe  hullott.
   Hallják a tanítást,  magukévá is teszik,  és harmincszoros,  hatvanszoros,
   sőt százszoros termést hoznak."
   Mk 4,1-20

   Elmélkedés:

   A megvetőről szóló  jézusi példabeszéd  azt is  bemutatja számunkra,  hogy
   mennyiféle veszélynek van kitéve Isten  tanítása. E veszélyek azonban  nem
   rajtunk kívül álló okok, hanem olyanok, amelyek a mi szívünkből származóan
   akadályozzák meg,  hogy  a  tanítás  megfoganjon  és  gyümölcsöt  teremjen
   bennünk. De figyeljünk  fel arra  is, hogy Isten  mennyire bőkezű,  amikor
   termékeny magokként  szívünkbe  ülteti igazságát.  Ha  az ő  jóságából  és
   bőkezűségéből fakadó  tanítás nem  terem bennünk  gyümölcsöt, akkor  ezért
   tényleg hibáztathatjuk  az  isteni  magvetőt, hanem  csak  önmagunkat.  Ha
   nyitott szívvel fogadom az isteni igét, bizalommal hallgatom az örök  élet
   felé utat mutató igazságot, akkor az bennem is bőséges termést hozhat.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Úr Jézus,  segíts megértenünk,  hogy csak  saját magunk  és önző  vágyaink
   gyakori halála vezethet  el minket  a teljesebb élethez;  hiszen ha  Veled
   együtt nem halunk meg, akkor Veled együtt föl sem támadhatunk.
   Boldog Kalkuttai Teréz