[Evangelium] 2009-01-26

[Evangelium minden nap]

   2009. január 26. - Hétfő, Szent Timóteus és Szent Titusz püspökök

   Az  apostolok   kiválasztása  után   Jézus  kiválasztott   más   hetvenkét
   tanítványt, és  elküldte  őket kettesével  maga  előtt minden  városba  és
   helységbe, ahová menni szándékozott.
   Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az
   aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket,
   mint bárányokat a farkasok  közé. Ne vigyetek  magatokkal se erszényt,  se
   tarisznyát, se  sarut. Az  úton senkit  se köszöntsetek.  Ha betértek  egy
   házba, először  is ezt  mondjátok: "Békesség  e háznak!"  Ha békesség  fia
   lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok
   ugyanabban a házban, és azt egyétek  és igyátok, amijük van. Mert méltó  a
   munkás a maga bérére. Ne járjatok  házról házra. Ha egy városba  érkeztek,
   és szívesen látnak titeket, egyétek,  amit elétek adnak. Gyógyítsátok  meg
   ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!"
   Lk 10,1-9

   Elmélkedés:

   Szent Pál apostol megtérését követően  az ő két legkedvesebb  munkatársára
   Timóteusra,  Efezus  első  püspökére,  és  Szent  Titusz  krétai  püspökre
   emlékezünk.  Pál  apostol  sosem  tekintette  igehirdetését  és   missziós
   munkáját  a   maga  érdemének,   hanem  minden   jó  gyümölcsöt   Istennek
   tulajdonított. De  láthatjuk  azt  is, hogy  az  isteni  kegyelem  mellett
   hűséges személyekre is  támaszkodott, akikben megbízott,  s akikre  bátran
   bízhatott  különféle  feladatokat.  Timóteus  és  Titusz  olyan  személyek
   voltak, akik a népek apostola  buzgósát követendőnek tekintettek és  maguk
   is  életüket  az  evangélium  terjesztésének  szentelték.  Vajon  én  kész
   vagyok-e arra,  hogy  Krisztus munkatársaként  örömhírének  továbbadásáért
   dolgozzak?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg  bennünket arra, hogy helyesen  kérjük
   tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé,
   minden viharvert  lélek csendes  kikötője! Mutasd  meg az  irányt,  amerre
   mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét!