[Evangelium] 2009-01-25

[Evangelium minden nap]

   2009. január 25. - (Évközi 3. vasárnap), Szent Pál apostol megtérése

   Abban az  időben Jézus  megjelent a  Tizenegynek, és  így szólt  hozzájuk:
   Menjetek el  az  egész  világra, és  hirdessétek  az  evangéliumot  minden
   teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az
   elkárhozik. A híveket ezek  a jelek fogják  kísérni: A nevemben  ördögöket
   űznek ki,  új nyelveken  beszélnek,  kígyókat vehetnek  a kezükbe,  és  ha
   valami mérget isznak, nem  árt nekik. Ráteszik a  kezüket a betegekre,  és
   azok meggyógyulnak.
   Mk 16,15-18

   Elmélkedés:

   Pál, Krisztus apostola
   Egyházunk minden  esztendőben  január  25-én  ünnepli  Szent  Pál  apostol
   megtérését, amely napot  pálfordulónak is  szoktuk nevezni.  E napon  arra
   emlékezünk, hogy  a  keresztényüldöző  Sault  a  Jeruzsálemből  Damaszkusz
   városa felé  vezető  úton  megszólította  a feltámadt  Krisztus,  s  ez  a
   találkozás gyökeres változást eredményezett  életében. Ettől az  élménytől
   kezdve Krisztus  tanítványa és  apostola lesz,  aki életét  az  evangélium
   terjesztésének szenteli elsősorban a pogányok körében.

   Ez a nap  idén vasárnapra  esik ugyan,  de az  apostol születésének  2000.
   évfordulója alkalmából meghirdetett Szent Pál évben lehetőségünk van arra,
   hogy ne az évközi  harmadik vasárnapról vegyük  a szentmisét, hanem  Szent
   Pál megtérésének  ünnepéről.  Általában  a  megtérés  eseményéhez  szokták
   kötni, hogy  Saulból  Pál lesz.  A  félreértés elkerülése  végett  érdemes
   tudnunk, hogy valójában nem  arról van szó,  hogy keresztényüldöző Saul  a
   megtérésekor felvette volna a Pál nevet, hanem arról, hogy abban az időben
   sokan viseltek két nevet, egy zsidó nevet és egy görög vagy római nevet. A
   két név  általában  hasonlított  egymásra (Paulus-Saulus).  Pált  tehát  a
   születésétől fogva így  hívták, de volt  egy zsidó neve  is: Saul.  Lukács
   evangélista egyébként az Apostolok Cselekedeti könyv első részében a  Saul
   nevet használja az apostolra,  majd írásának második  felében áttér a  Pál
   névre, de ez a névváltás nem a damaszkuszi eseménynél történik.

   A Jézussal való találkozást Pál  esetében megelőzi a Jézus  tanítványaival
   való  találkozás.  Krisztus  tanítványai  fiatal  közösséget  alkottak.  A
   közösségnek még  neve sem  volt  ebben az  időben, hiszen  csak  valamivel
   később kezdték  őket  krisztusiaknak, azaz  keresztényeknek  nevezni.  Egy
   olyan közösség volt  ez, amely  nem az ószövetségi  Törvényt, hanem  Jézus
   személyét állította  középpontba.  Ez  a közösség  nem  a  törvények  betű
   szerinti betartását  tartotta  fontosnak, hanem  a  Szentlélek  útmutatása
   szerint  akarta  megvalósítani  a  legfőbb  isteni  törvényt,  a  szeretet
   parancsát. E közösség nem parancsokat és előírásokat tanított, hanem Isten
   Országa örömhírét hirdette. Az  új hit képviselői  bátran hirdették az  Úr
   feltámadását. Amikor Pál megismeri ezt  az új közösséget, amelynek  tagjai
   Krisztus tanítványainak nevezték magukat, a zsidó vallás ellenségeit látja
   bennük. Mivel buzgó zsidóként elfogadhatatlannak és veszélyesnek  tartotta
   a keresztre  feszített és  feltámadt Krisztusról  szóló tanítást,  üldözni
   kezdi az új hit képviselőit először Jeruzsálemben, majd Damaszkuszba indul
   ugyanezzel a szándékkal.  Ekkor állítja őt  meg Krisztus, ekkor  szembesül
   saját gyűlöletből fakadó magatartásával, s ekkor döbben rá, hogy az általa
   bántalmazottakban magát Krisztust üldözi.

   Megtérésétől és  megkeresztelkedésétől kezdve  Pál egész  életét  Krisztus
   szolgálatába  állítja   és  az   ő  evangéliuma   hirdetésének   szenteli.
   Fordulásának, lelki  átalakulásának  egyik  szembetűnő  jele,  hogy  ettől
   kezdve Pál másként tekint a krisztusi tanítványok közösségére. A  közösség
   tagjai kezdetben  persze  félelemmel  és  kételkedéssel,  de  aztán  annál
   nagyobb bizalommal és  szeretettel fogadják. A  tanítványok befogadják  őt
   körükbe, amelyből Pál  számára bizonyossá  válik, hogy  e közösség  tagjai
   valóban megvalósítják  a  megbocsátást,  amelyre az  Úr  kérte  őket.  Pál
   felismeri, hogy  az  ő  küldetése  ugyanaz,  mint  a  közösség  küldetése:
   Krisztus tanítása szerint élni és  hirdetni az evangéliumot. Pál a  pogány
   népekhez indul,  hogy a  Földközi-tenger  környékét bejárva  új  krisztusi
   közösségeket alapítson. A későbbiekben sem feledkezik meg az  igehirdetése
   révén született egyházakról, hanem apostoli tekintéllyel írt lelkipásztori
   leveleiben bátorítja  őket a  tanultakban való  kitartásra, a  Krisztushoz
   való hűségre és a szeretet mindennapi megélésére.

   A végtelenségig dicsérhetnénk Szent Pál apostoli erényeit és buzgóságát, s
   naphosszat elemezhetnénk  és  magyarázhatnánk  tanítását,  de  mivel  ezen
   prédikáció keretében erre nincs lehetőség, ezért tanulságként fogalmazzunk
   meg néhány dolgot.

   Először: Pál  megtérését szemlélve  nem  elég rácsodálkoznunk  arra,  hogy
   milyen változást  képes eredményezni  Isten kegyelme  egy ember  életében,
   hanem nekünk is el kell indulnunk  a megtérés útján, a lelki  újjászületés
   útján.  Nagy  örömömre  szolgálna,  ha  mindegyikünk  ráébredne,  hogy  az
   efezusiakhoz írt  buzdítás  nekünk  szól: "Újuljatok  meg  lélekben!"  (Ef
   4,23).
   Másodszor: Vallásosságunk nem  magánügy. Mindannyian  egy közösséghez,  az
   Egyházhoz tartozunk, s ebben  a közösségben mindannyiunknak feladata  van.
   Istentől kapott képességeivel, lelki  adományaival mindenki a saját  lelki
   üdvössége mellett  a közösség  javát  is köteles  szolgálni,  előmozdítván
   ezáltal az Egyház növekedését.
   Harmadszor: Tanulékony  lélekkel figyeljünk  a Szentlélekre,  aki  bevezet
   minket a Szentháromság életébe, a Szeretet  életébe! Szent Pál ezt írja  a
   galatáknak szóló levelében:  "A Lélek  gyümölcse pedig  a szeretet,  öröm,
   békesség, türelem, kedvesség,  jóság, hűség, szelídség,  önmegtartóztatás"
   (Gal  5,22-23).  A  Lélek  szerinti   életünk  első,  s  talán   nyugodtan
   hozzátehetjük,  hogy   legfőbb   gyümölcse  tehát   a   szeretet.   Éljünk
   szeretetteljes közösségben Istennel és embertársainkkal!

   Szent Pál megtérésének mai ünnepe erősítsen  meg minket abban a hitben  és
   meggyőződésben, hogy ha  a Szentlélek  indításait követjük  döntéseinkben,
   akkor életünkben  valóban megtapasztaljuk  az  Isten Lelke  szerinti  élet
   gyümölcseit: a  jóságot,  az örömöt,  a  békét,  a hitet,  a  reményt,  de
   legfőképpen a szeretetet!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Istenünk, minden,  e  világba érkező  ember  Atyja. Hallgass  meg,  amikor
   segítségért  kiáltunk  Hozzád,  hogy   elnyerjük  az  üdvösséget,   melyet
   egyszülött Fiad által megadtál nekünk,  aki arra választotta ki Szent  Pál
   apostolt, hogy a te irgalmadat hirdesse a Föld végső határáig.