[Evangelium] 2009-01-24

[Evangelium minden nap]

   2009. január 24. - Szombat

   Jézus  az  apostolok  kiválasztása  után  tanítványaival  együtt  hazatért
   (Kafarnaumba, Péter  házába).  Ott  azonnal  nagy  tömeg  verődött  össze,
   úgyhogy még  evésre  sem volt  idejük.  Amikor rokonai  ezt  meghallották,
   elindultak, hogy  erőnek erejével  magukkal vigyék,  mert az  volt róla  a
   szóbeszéd, hogy eszét vesztette.
   Mk 3,20-21

   Elmélkedés:

   Márk evangélista nem  hallgatja el,  hogy nem  csupán a  farizeusok és  az
   írástudók kerülnek ellentétbe Jézussal, hanem családja, rokonai is.  Erről
   tanúskodik a mai evangéliumi szakasz. Nyilvánvaló, hogy a hozzátartozók  a
   család becsületét  és  tisztességét  akarják védeni,  amikor  Jézust  haza
   akarják vinni. Úgy  tűnik, hogy  a rokonok elhihették  azt a  szóbeszédet,
   amely szerint családjuk egyik tagja "eszét vesztette".
   Jézus nem  reagál azonnal  a vádra,  hanem meghallgatja  még az  írástudók
   vádaskodását, elmondja védekezését, majd  pedig visszatérvén a  rokonokhoz
   arról tanít,  hogy az  ő igazi  családtagjai azok,  akik tanítása  szerint
   élnek.  (Ennek  fényében  olvassuk  és  értelmezzük  majd  a  jövő   keddi
   evangéliumot.)
   A szóbeszédre vagy Jézus tanítására figyelek?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Látom, Uram, hogy jobban nem vesz körül egy alattomos ellenség sem, mint a
   hatalmas  önszeretet,  melynek  igája   alatt  az  eszem  használata   óta
   sóhajtozom, és  az  érzéki  bűnök  terhe, súlya.  De  mire  való  a  bűnök
   összehasonlítása! Mind egyenlő volt,  mert legkisebbikük is sokkal  többet
   nyomott,  mint  szeretetem  súlya.   Adj,  Uram,  nekem  könnyeket,   hogy
   megsirassam őket, érzem ugyanis, hogy még nem bántam meg eddig eléggé. Óh,
   végtelen a Te jóságod bűneimmel szemben, Uram! Felteszem magamban, hogy  a
   Te támogató kegyelmeddel életemnek minden napján megbánom őket.