[Evangelium] 2009-01-12

[Evangelium minden nap]

   2009. január 12. - Hétfő

   Miután Keresztelő Jánost  elfogták, Jézus Galileába  ment, és hirdette  az
   (Isten országáról szóló) evangéliumot: "Betelt az idő, közel van az  Isten
   országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban."
   Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére,  András,
   akik halászok voltak, éppen hálót  vetnek a tengerbe. Jézus  megszólította
   őket: "Jöjjetek  utánam,  és  én emberhalászokká  teszlek  titeket."  Azok
   rögtön otthagyták  hálóikat,  és  követték őt.  Amikor  kissé  továbbment,
   meglátta Jakabot, Zebedeus  fiát és  testvérét, Jánost,  amint a  hálóikat
   rendezgették a  bárkában.  Őket  is  mindjárt  meghívta.  Erre  otthagyták
   apjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt.
   Mk 1,14-20

   Elmélkedés:

   Jöjjetek utánam,  és  én  emberhalászokká teszlek  titeket!  -  ezekkel  a
   szavakkal szólítja meg Jézus első tanítványait. A két megszólított  ember,
   Simon Péter és András, rögtön nyomába szegődik. Márk evangélista tehát nem
   csak azt érzékelteti leírásával,  hogy a két halász  pozitív választ ad  a
   hívásra, hanem  azt  is,  hogy  nem  mérlegelnek,  nem  kezdenek  el  azon
   gondolkozni, hogy mi vár  rájuk, nincs bennük  semmilyen félelem, s  talán
   még csak nem is csodálkoznak,  hanem azonnal engedelmeskednek. Nem  kérnek
   gondolkodási időt,  nem tesznek  fel kérdéseket,  hogy több  információjuk
   legyen a rájuk váró feladatról, hanem megteszik, amit a számukra akkor még
   ismeretlen Jézus kér tőlük. Az egyszerű hívásra ilyen egyszerűen is  lehet
   válaszolni.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó, Uram Jézus, Te azt parancsoltad nekem, hogy szüntelenül imádkozzam, add
   nekem kegyelmedet,  hogy  meg  tudjam  tenni, s  add  meg  ezt  azoknak  a
   lelkeknek is, akiket  rám bíztál.  Isteni Ige,  Te magad  vagy bennünk  az
   örökké tartó és szüntelen  imádság. Isten Báránya,  Te vagy a  világosság,
   amely megvilágítja  lelkünk  egész égboltját.  Bár  soha ne  akarnánk  más
   imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más
   szeretetet, csak a te szeretetedet! A hozzád intézett imádságban, Istenem,
   egy a szemlélés  és a szeretet.  Engedd, hogy olyan  tökéletesen és  olyan
   bensőségesen tudjak hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzem önmagamról, és ne
   tudjam, hogy imádkozom, mert csupán Te vagy bennem!