[Evangelium] 2009-01-11

[Evangelium minden nap]

   2009. január 11. - Vasárnap, Urunk megkeresztelkedése

   Abban  az  időben  Keresztelő  János   ezt  hirdette:  "Aki  utánam   jön,
   hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok  méltó, hogy lehajoljak és megoldjam  a
   saruszíját.  Én  vízzel  keresztellek   titeket,  o  pedig   Szentlélekkel
   keresztel majd meg  benneteket!" Ezekben a  napokban történt, hogy  eljött
   Jézus a galileai Názáretből,  és megkeresztelkedett Jánosnál a  Jordánban.
   És mindjárt, amint  feljött a vízből,  látta, hogy megnyílik  az ég, és  a
   Lélek, mint egy galamb, leszáll rá. Az égből pedig szózat hallatszott: "Te
   vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!"
   Mk 1,7-11

   Elmélkedés:

   Az Atya ölelése
   Jézus megkeresztelkedésének  mai  ünnepe  egyrészt  lezárja  a  karácsonyi
   ünnepkört, másrészt új időszakot nyit az egyházi évben. Ennek  megfelelően
   az ünnep mintegy összefoglalja a karácsony titkát, másrészről  előrevetíti
   számunkra mindazt, ami Jézus most kezdődő nyilvános működésének lényege.

   Karácsonykor Jézusnak,  az  Isten  Fiának  a  születését  ünnepeltük.  Ezt
   hirdette az  angyalok éneke,  aztán jöttek  a pásztorok,  hogy  kifejezzék
   hódolatokat a Gyermeknek, akiben Isten Fiát ismerték fel. A  háromkirályok
   múlt vasárnapi  ünnepén  arra  emlékeztünk,  hogy  az  egész  világ  előtt
   nyilvánvalóvá vált  Jézus istensége.  A mai  ünnep megkoronázza  ezeket  a
   tanúságtételeket, hiszen  a Szentlélek  száll le  a Jordán  folyó  vizéből
   kiemelkedő  Jézusra,  s  magának  a  mennyei  Atyának  a  tanúskodó  szava
   hallatszik az  égből:  "Te  vagy  az  én  szeretett  Fiam,  benned  kedvem
   telik!"(Mk 1,11). És bár a mindenható Isten ezen tanúságtételénél  nagyobb
   nem létezik, mégis hiányzik még egy  vallomás a felsorolás végéről. Az  én
   vallomásom. Hiszem-e, hogy  a betlehemi istálló  szalmáján fekvő  Gyermek,
   aki előtt letérdeltek a pásztorok,  s akinek értékes ajándékokat vittek  a
   napkeleti bölcsek, valóban az Isten Fia? Hiszem-e, hogy az a Jézus, akiről
   megkeresztelkedésekor maga az Atya tanúskodott, valóban Isten?

   Nem mehetünk  el  szó  nélkül  azon kérdés  mellett,  hogy  miért  kellett
   Jézusnak  megkeresztelkednie?   A  Keresztelő   Jánoshoz  érkező   emberek
   bűnbánatuk jeleként  keresztelkedtek  meg, és  a  keresztség  szentségének
   hatása a bűnöktől  való megszabadulás  a mi esetünkben  is. Jézus  viszont
   teljesen  bűntelen   volt,   tehát   neki  egészen   más   miatt   kellett
   megkeresztelkednie.  Máté  evangélista  egyébként  az  esemény  leírásakor
   beszámol arról,  hogy maga  Keresztelő  János is  értetlenül áll  a  hozzá
   érkező Jézus előtt, s úgy gondolja, hogy éppen fordítva kellene  mindennek
   történnie, azaz  Jézusnak kellene  őt megkeresztelnie  (vö.: Mt  3,14-15).
   Jézus viszont ragaszkodik  ahhoz, hogy a  többi bűnös ember  között ő,  az
   ártatlan is részesüljön a vízkeresztségben János által. A mi Urunk ezáltal
   is kifejezi, hogy magára akarja venni minden ember bűnét, mert ez az  Atya
   akarata, ezt a küldetést kapta  Atyjától. Ahogyan Szent Pál apostol  írja:
   az Atya  Jézust, aki  bűnt nem  ismert, "bűnné"  tette értünk  (vö.:  2Kor
   5,21). Jánoshoz a  bűneiket megvalló bűnösök  érkeznek. Jöttek a  vámosok,
   akik az anyagi haszon reményében  gátlástalanul becsapták az embereket  és
   több vámot  kértek (vö.:  Lk 3,12-13).  Jöttek a  katonák, akik  állandóan
   elégedetlenkedtek zsoldjukkal  és  erőszakosan bántalmazták  az  embereket
   (vö.: Lk 3,14). Jeruzsálem és környéke összes embere eljött, hogy  lemossa
   bűneit János keresztsége által. S mindezek után jön Jézus, s alámerül ebbe
   a  minden  ember  bűnétől  szennyezett  vízbe.  Megkeresztelkedése   által
   kifejezi, hogy  engedelmesen magára  veszi minden  ember bűnét,  mert  ezt
   kívánja tőle az Atya. A  küldetését engedelmesen vállaló Jézusnak szól  az
   Atya vallomása: "Te vagy  az én szeretett  Fiam, benned kedvem  telik!"(Mk
   1,11).

   A mai ünnep mindemellett előrevetíti azt a küldetést, amelyet ettől kezdve
   Jézus teljesít.  Küldetése  az  emberek megtérésére  irányul,  arra,  hogy
   szakítsunk bűnös  életünkkel, lélekben  újjászülessünk és  a mennyei  Atya
   kedves gyermekei legyünk. Amikor  megkereszteltek minket, akkor a  mennyei
   Atya gyermekei  lettünk,  de azóta  bűneinkkel  újra és  újra  kiszakítjuk
   magunkat az ő szerető karjaiból. Amikor viszont bűnbánatot tartunk,  akkor
   mindig engedjük,  hogy  az  irgalmas  Isten  átöleljen  minket.  Karácsony
   éjjelén  azt  szemléltük,  hogy  Szűz  Mária  szeretettel  tartja  ölében,
   karjaiban  a   kis   Jézust.   A   mai   napon   arra   emlékezünk,   hogy
   megkeresztelkedésekor az Atya láthatatlanul  átkarolja Fiát, ahogyan  majd
   magához öleli a kereszten is. Engedjük,  hogy az irgalmas Isten minket  is
   átöleljen!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Az Úrral János vízbe lép
   és végez szent keresztelést;
   ki által minden létesült
   Jordán habjában megmerült.

   Kit tiszta Szűznek méhe szült,
   ily tisztulásra nem szorult,
   nem önmagáért jött ide,
   világunk bűnét mossa le.

   Elhangzik Atyja szózata,
   ez itt az ő kedvelt Fia,
   s a Lélek mennyekből alá
   galamb alakban száll reá.

   Az égi szó s jelkép alatt
   titok, mely mindent meghalad,
   az Egyház üdvét megnyitó
   Isten, ki hármas egy való.

   Dicsőség néked, Krisztusunk,
   igazság, életünk, utunk,
   kiről Atyád s a Lélek ad
   ragyogva mennyből vallomást.