[Evangelium] 2009-01-04

[Evangelium minden nap]

   2009. január 4. - Vasárnap, Urunk megjelenése (Vízkereszt)

   Amikor Heródes király  idejében Jézus megszületett  a judeai  Betlehemben,
   íme, napkeletről bölcsek  jöttek Jeruzsálembe, és  tudakolták: "Hol van  a
   zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk,  hogy
   hódoljunk előtte." Meghallotta  ezt Heródes  király és  megrémült, s  vele
   egész Jeruzsálem.  Összehívatta  a  főpapokat  és  a  nép  írástudóit,  és
   megkérdezte  tőlük,  hogy  hol  kell  születnie  a  Messiásnak.  Azok  így
   válaszoltak: "A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem,
   Juda földje, bizony  nem vagy  a legkisebb Juda  nemzetségei között,  mert
   belőled jő ki a  fejedelem, aki pásztora  lesz népemnek, Izraelnek."  Erre
   Heródes titokban  magához hívatta  a  bölcseket és  pontosan  megtudakolta
   tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe:
   "Menjetek,  tudakozódjatok   szorgalmasan   a   gyermek   felől,   és   ha
   megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!"
   Ők pedig, miután meghallgatták a  királyt, elindultak. És lám, a  csillag,
   amelyet napkeleten  láttak, előttük  járt, míg  meg nem  állapodott a  ház
   fölött, ahol  a  Gyermek volt.  A  csillagot meglátva  nagyon  megörültek.
   Bementek a házba,  és ott  látták a Gyermeket  anyjával, Máriával.  Földre
   borulva  hódoltak   előtte,   majd   kinyitották   kincseszsákjaikat,   és
   ajándékokat  adtak  neki:  aranyat,  tömjént  és  mirhát.  Mivel  álmukban
   utasítást kaptak,  hogy ne  menjenek vissza  Heródeshez, más  úton  tértek
   vissza országukba.
   Mt 2,1-12

   Elmélkedés:

   Az igazi világosság
   Miközben sok helyütt  a takarékosság jegyében  és a világméretű  gazdasági
   válságra  hivatkozva  a  szokásosnál  korábban  leszerelték  a  karácsonyi
   díszvilágítást, Egyházunk  nem engedi,  hogy az  ünnep fényei  oly'  hamar
   kialudjanak, s emiatt homályba burkolózzon a föld, és sötétség boruljon az
   emberekre. Jézus születésével megtört az éjszaka sötétsége és elérkezett a
   földre a  világ  Világossága. Krisztus  világossága  ragyogta be  a  szent
   karácsonyi éjszakát,  s  most  a  kicsiny  betlehemi  istállóból  kiinduló
   világosság beragyogja az egész világot. Ma az Úr megjelenését  ünnepeljük,
   azaz azt,  hogy  Jézus  isteni  dicsősége a  világ  minden  nemzete  előtt
   megmutatkozott.

   Néhány napja meglátogatott egy család  és gyermekük, akit jó néhány  évvel
   ezelőtt tanítottam hittanra.  A beszélgetés  közben az  azóta már  megnőtt
   Eszter elmesélte, hogy neki az volt a legemlékezetesebb karácsonya, amikor
   elrontották a templomi betlehem lámpáját. A karácsony előtti napon ugyanis
   a gyerekek  szoktak segíteni  a  betlehem felállításában.  Mindig  örömmel
   teszik a helyükre a kis figurákat, igazgatják a szalmát és a  fenyőágakat.
   Az történt ugyanis, hogy amikor már minden kész volt, a gyerekek  többsége
   szépen hazament.  Én  is  visszamentem a  plébániára,  hogy  készüljek  az
   ünnepre, de néhány  gyerek - köztük  a kis  Eszter is -  még a  templomban
   maradt, hogy  játszanak a  betlehem körül.  Egy kis  idő múlva  jöttek  és
   elkeseredetten mondták, hogy nagy baj történt, mert nem világít a lámpa  a
   házikóban. A gyerekek jól tudták,  hogy a karácsony elképzelhetetlen  fény
   és világosság nélkül. Sejtettem, hogy nem lehet túl komoly a baj, de mivel
   éppen nem  volt időm  a lámpával  foglalkozni, ezért  mondtam nekik,  hogy
   menjenek  nyugodtan  haza,  s   majd  a  kis   Jézus  estére  meghozza   a
   világosságot. Délután könnyen kicseréltem a kiégett égőt, s minden rendben
   volt. Eszter és a többiek este elsőként érkeztek a templomba, mert  nagyon
   kíváncsiak voltak, hogy a kis  Jézus valóban meghozza-e a világosságot,  s
   nagy volt  a  megkönnyebbülésük,  amikor megpillantották  a  fényben  úszó
   betlehemi házikót, s benne a jászolban fekvő kisdedet.

   A  karácsony  elképzelhetetlen  fény  és  világosság  nélkül.  De  nem   a
   karácsonyfák  színes  égői,  s  nem  is  a  házakat  és  utcákat  beborító
   fényfűzérek a fontosak,  hanem a  betlehemi Gyermek,  a kis  Jézus, aki  a
   világ világossága.  Ma,  amikor  az evangéliumban  a  napkeleti  bölcseket
   Betlehembe elvezető  fényes csillagról  olvastunk, talán  könnyelműen  azt
   gondolják egyesek,  hogy  ennek  a  csillagnak  a  fénye  áll  ünneplésünk
   középpontjában, de ez nem így van.  Nem a fényes betlehemi csillag a  fény
   igazi forrása, hanem Jézus, aki meggyújtja a hit fényét mindannyiunkban. S
   Krisztus fénye  különleges  vonzerővel rendelkezik.  Távolról  is  könnyen
   észrevehetjük, s elindulhatunk felé.

   A karácsonyi ünnepei mise evangéliumában szó volt Keresztelő Jánosról, aki
   "azért jött,  hogy  tanúságot  tegyen:  tanúságot  a  világosságról,  hogy
   mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött,  hogy
   tanúságot tegyen a világosságról" (Jn 1,7-8). Vajon megszületett-e  bennem
   a hit  fénye?  Vajon  követtem-e  a  csillag  fényét,  amely  nem  csak  a
   bölcseket, hanem engem  is Isten  Fiához vezet? Vajon  tanúskodom-e én  is
   arról, hogy  Jézus  az  igazi világosság?  Vajon  a  betlehemi  csillaghoz
   hasonlóan utat tudok-e  mutatni az  igazi világosság  felé, Krisztus  felé
   azoknak az embereknek,  akik még  mindig sötétségben  élnek? Vajon  győz-e
   bennem a világosság?  Vajon a Jézusban  való hit fénye  le tudja-e  győzni
   bennem a bűn sötétségét?

   A fizika törvényeit ismerve jól tudjuk, hogy egy parányi természetes  fény
   megszünteti a sötétséget.  És ha  sötétben vagyunk, akkor  erre a  parányi
   fényre  vágyakozunk.   Mert   a   sötétben   félelem   tölt   el   minket,
   elbizonytalanodunk,   elveszítjük   tájékozódó   képességünket.   A    hit
   természetfeletti  fénye  elegendő   ahhoz,  hogy  elmúljanak   félelmeink,
   megszűnjenek aggodalmaink  és  újra megtaláljuk  életünk  helyes  irányát.
   Töltsön el minket Krisztus fénye, hogy  a világosság fiaiként éljünk és  a
   hit fénye vezessen minket mennyei hazánk felé.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Urunk, Jézus!  Te  vagy csillagunk  és  fényességünk! Hálát  adunk  neked,
   dicsérünk és áldunk! Téged dicsőítünk, hiszen mindenütt téged  ünnepelnek,
   Halhatatlan,  Fáradhatatlan,  Örökkévaló!   Te  vagy   a  lélek   életének
   példaképe, te vagy Királyunk és Istenünk.