[Evangelium] 2008-12-27

[Evangelium minden nap]

   2008. december 27. - Szombat, Szent János apostol és evangélista

   A hét első napján, kora reggel, Mária Magdolna elfutott Simon Péterhez  és
   a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: "Elvitték
   az Urat a sírból, és nem tudom,  hova tették!" Péter és a másik  tanítvány
   elindult, és  a  sírhoz  sietett.  Futottak mind  a  ketten,  de  a  másik
   tanítvány gyorsabban  futott,  mint  Péter,  és  hamarabb  ért  a  sírhoz.
   Benézett, és  látta az  otthagyott gyolcsleplet,  de nem  ment be.  Közben
   odaért Simon Péter  is. Ő  is látta az  otthagyott lepleket  és a  kendőt,
   amely Jézus fejét  takarta. Ez nem  volt együtt a  leplekkel, hanem  külön
   feküdt összehajtva  egy helyen.  Akkor bement  a másik  tanítvány is,  aki
   először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.
   Jn 20,2-8

   Elmélkedés:

   János evangéliumában mindvégig  felfedezhető az a  szándék, hogy  egyrészt
   bemutassa a mennyei Atya és a Fiú közti kapcsolatot, másrészt elvezesse az
   olvasót a Jézusban, mint  Isten Fiában való hitre.  Az ember számára ez  a
   hit a  feltétele az  üdvösségnek.  Jézus az  Atya  küldötteként jön  el  a
   földre, az ő megtestesülését  ünnepeljük karácsonykor. Jövetelének  célja,
   hogy meghívjon minket az Atyával való közösségbe és felébressze bennünk  a
   hitet. Hinni  abban,  hogy  a  betlehemi Gyermek  valóban  az  Isten  Fia,
   ugyanúgy  nem  könnyű,  mint  hinni  abban,  hogy  feltámadt  a  halálból.
   Születése és halála  egyaránt a  hit döntése  elé állít  minket. A  sírhoz
   siető János apostol látott és hitt. Vajon a kis Jézust látva megszületik-e
   bennem a hit?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Krisztus született értünk, jöjjetek, imádjuk! Hozzád jövünk, Betlehem édes
   Gyermeke, aki  megszületvén elrejtetted  istenségedet, hogy  osztozz a  mi
   törékeny emberi természetünkben.
   A hit  világánál  felismerünk téged  mint  igaz Istent,  aki  megtestesült
   értünk. Te vagy az ember egyetlen Megváltója!
   II. János Pál