[Evangelium] 2008-12-23

[Evangelium minden nap]

   2008. december 23. - Kedd

   Amikor  elérkezett   Erzsébet   szülésének  ideje,   fiúgyermeket   szült.
   Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr,
   és  együtt  örült   vele  mindenki.   A  nyolcadik   napon  jöttek,   hogy
   körülmetéljék a  gyermeket. Atyja  nevéről Zakariásnak  akarták hívni.  De
   anyja ellenezte: "Nem,  János legyen a  neve." Azok megjegyezték:  "Hiszen
   senki  sincs  a  rokonságodban,  akit  így  hívnának!"  Érdeklődtek   erre
   atyjától, hogyan  akarja őt  nevezni. Atyja  írótáblát kért,  és ezeket  a
   szavakat írta rá: "János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki  pedig
   megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és  magasztalta
   Istent. Akkor félelem szállta meg  az összes szomszédokat, és Júdában  meg
   az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla,
   elgondolkodva mondta: "Mi lesz  ebből a gyermekből?  Hiszen nyilván az  Úr
   van vele."
   Lk 1,57-66

   Elmélkedés:

   "Irgalmas  volt  hozzá  az  Úr"  -  mondták  a  rokonok  és  a  szomszédok
   Erzsébetnek, akinek  hosszú  időn  keresztül  nem  lehetett  gyermeke.  Az
   emberek tehát úgy tartották,  hogy a gyermek  János Isten ajándéka,  Isten
   irgalmasságának  a  jele.  Ennek  az  irgalomnak  örvendeznek  mindannyian
   Erzsébettel együtt.
   S ha az előfutárnak, Keresztelő Jánosnak a születése az isteni irgalmasság
   jele, akkor ez még inkább elmondható Jézus születéséről. Az ő  személyében
   az irgalmas Isten öltött emberi testet, hogy az embereket visszavezesse  a
   mennyei Atyához, aki irgalommal és könyörülettel fogad vár bennünket.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó jöjj, ó jöjj, Emmánuel,
   csak téged áhít Izrael,
   és hozzád sóhajt untalan,
   mert Isten híján hontalan!
   Eljő, eljő Emmánuel,
   Hogy üdvözüljön Izrael!