[Evangelium] 2008-12-21

[Evangelium minden nap]

   2008. december 21. - Advent 4. vasárnapja

   Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába
   egy  szűzhöz,  aki  jegyese  volt  egy  férfinak,  a  Dávid  házából  való
   Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt:
   "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te  minden
   asszonynál!" Ennek  hallatára Mária  zavarba jött  és gondolkodóba  esett,
   hogy miféle köszöntés ez.  Az angyal azonban  folytatta: "Ne félj,  Mária!
   Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és
   fiút szülsz, s  Jézusnak fogod  őt nevezni!  Nagy lesz  ő: a  Magasságbeli
   Fiának fogják  hívni. Az  Úristen neki  adja atyjának,  Dávidnak  trónját.
   Uralkodni fog Jákob házán  mindörökké, és uralmának  soha nem lesz  vége!"
   Mária ekkor megkérdezte az  angyalt: "Hogyan történhet  meg ez, amikor  én
   férfit nem ismerek?" Az angyal ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll  le
   rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az,  ki
   tőled születik: Isten Fiának fogják  őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet  is
   gyermeket fogant  öregségében,  sőt,  már  a  hatodik  hónapban  van,  bár
   magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen." Erre Mária
   így szólt: "Íme, az Úr  szolgálóleánya: történjék velem szavaid  szerint!"
   Ezután az angyal eltávozott.
   Lk 1,26-38

   Elmélkedés:

   Az édesanyák a békesség angyalai
   Az utolsó adventi vasárnapon, amikor már mind a négy gyertya ég az adventi
   koszorún, s amikor már nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek is  fokozott
   izgalommal várják az ünnepet, Jézus édesanyjával, Máriával találkozunk  az
   evangéliumban. Ő áll mellénk anyai szeretetével, hogy elkísérjen minket az
   utolsó néhány napon. Égi  édesanyánknak közelsége megnyugtat minket.  Mert
   az édesanya  szeretete  nélkül  nincs  igazán  karácsonyi  ünnep  egyetlen
   családban sem. Sok  felnőtt számára  a kis Jézussal  együtt édesanyjuk  is
   eljön az égből, s érzik: Szűz  Mária és saját édesanyjuk közösen  nyújtják
   feléjük a kis Jézust a szeretet ünnepén.

   Az édesanyák jól tudják, hogy  elsősorban rajtuk múlik, miként készül  fel
   családjuk a karácsonyra, s bizony az ő feladatuk az is, hogy az  esetleges
   nézeteltéréseket elsimítsák a  szentestén. Asztalos  István, a  kolozsvári
   születésű  erdélyi   író  egy   ilyen   esetre  emlékezik   vissza   egyik
   elbeszélésében. Az író olyan szegény családban nőtt fel, hogy a  gyermekek
   taníttatására már  nem jutott  pénz, sőt,  sokszor még  ennivalóra sem.  A
   fiúnak a  harmadik osztály  után  abba kellett  hagynia a  tanulást,  hogy
   kétkezi munkával ő is pénzt keressen  a családnak. Az egyik évben,  amikor
   különösen is  nagy volt  az éhínség  a családban,  mindannyian már  nagyon
   várták a karácsonyt, mert  akkor legalább enni fognak.  A négy kis  sovány
   tyúkot az édesanya már októberben  és novemberben kénytelen volt  levágni,
   de az egyetlen vézna kakast sajnálta. Gondolta majd tavasszal megerősödik,
   ha kibírja a telet. Nehéz év volt ez is, mint a többi, de most maradt  egy
   reményük, hogy karácsonyra  bőség legyen. A  tizennégy éves fiúnak,  munka
   közben egy  gerenda összeütötte  a kezét,  s jó  remény volt  rá, hogy  ha
   kihúzza  a   gyógyulást  karácsonyig,   akkor  szép   kis  pénzt   kap   a
   betegsegélyező hivataltól.  Karácsony előtt  pár  nappal gyalog  indult  a
   városba a pénzért a  fiú, akinek édesanyja  pontosan megmondta neki,  hogy
   mit vegyen majd a városban a családnak. A nagy hófúvás miatt megkésett,  s
   mire odaért,  a  hivatal már  zárva  volt. Elhatározta,  hogy  megvárja  a
   reggelt. Éjszakára  a  vasútállomás  várójába  húzódott  be,  de  éjfélkor
   kitették, mert nem volt jegye. A  szigorú vasutas szerint, nincs joga  itt
   várakoznia, ha nem akar utazni. A hideg téli estét nagy nehezen átvészelve
   reggel beállított újra a betegsegélyező hivatalba, s a papírmunka  hosszas
   elintézése után végre a pénztárhoz jutott. A pénztáros már ki is  számolta
   neki a pénzt, de annak átvételéhez arcképes igazolványt kért. Mivel ez nem
   volt a gyermeknek,  pénz nélkül  kellett távoznia. Mondták  neki, hogy  az
   apjával majd átveheti a  pénzt igazolvány nélkül is,  de ez őt  egyáltalán
   nem vigasztalta, mert ez már csak karácsony után lesz. Sírva tette meg  az
   utat hazáig. Amikor üres kézzel  beállított, mindenki sírva fakadt,  aztán
   hirtelen elszabadultak az  indulatok. A  bátyja az  anyjukra támadt,  hogy
   miért is sajnálja azt  a kakast, mert bizony  ő nem azért dolgozott  egész
   évben, hogy még  karácsonykor is  éhezzen. Erre  az apjuk  keze is  ökölbe
   szorult, s már megütni  készült az idősebb fiút,  amikor az édesanya  állt
   közéjük, hogy egymásnak ne essenek karácsony szent napján. Aztán kisietett
   a házból, s pár perc múlva a  levágott kakassal tért vissza. A szavát  nem
   lehetett érteni a sírástól, de mindenki megbékélt a könnyek láttán.

   Azért mondtam el  ezt a kis  történetet, mert jól  tudom, hogy milyen  sok
   gond hárul ilyenkor, az ünnep előtti utolsó napokban az édesanyákra.  Arra
   kérem őket, hogy ne csak a sütéssel-főzéssel törődjenek, hanem legyenek  a
   békesség angyalai családjukban.  A bevásárlás és  a nagytakarítás  mellett
   jusson idejük arra  is, hogy férjükkel  és gyermekeikkel  elbeszélgessenek
   Jézus születéséről.  Ahogyan  annak  idején Gábor  angyal  elmondta  Jézus
   közelgő  születésének  hírét  Máriának,  ugyanúgy  ezen  a  mai  napon  az
   édesanyák mondják el családtagjaiknak, hogy közeledik Jézus születésének a
   napja. Arra kérem az édesanyákat, hogy anyai szívük szeretetével teremtsék
   meg családjukban a szeretet  légkörét, mert ahol  szeretet van, ott  jelen
   van az  Isten. Ahol  szeretet  van, ott  megszületik Jézus.  Legyen  ebben
   segítségükre Jézus édesanyjának, Máriának közbenjárása az égből!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó jöjj, ó jöjj el, napkelet,
   mert éjben járunk nélküled;
   jöjj, igaz Napunk, halld imánk
   és fényességed áraszd ránk!
   Eljő, eljő Emmánuel,
   Hogy üdvözüljön Izrael!