[Evangelium] 2008-12-20

[Evangelium minden nap]

   2008. december 20. - Szombat

   Hat hónappal Keresztelő János születésének hírüladása után Isten  elküldte
   Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese  volt
   egy férfinak, a Dávid házából való  Józsefnek. A szűz neve Mária volt.  Az
   angyal belépett hozzá, és így szólt: "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr
   veled van! Áldottabb  vagy te  minden asszonynál!"  Ennek hallatára  Mária
   zavarba jött és gondolkodóba  esett, hogy miféle  köszöntés ez. Az  angyal
   azonban folytatta: "Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert
   íme, gyermeket  fogansz  méhedben és  fiút  szülsz, s  Jézusnak  fogod  őt
   nevezni! Nagy lesz ő:  a Magasságbeli Fiának  fogják hívni. Uralkodni  fog
   Jákob házán  mindörökké, és  uralmának soha  nem lesz  vége!" Mária  ekkor
   megkérdezte az angyalt:  "Hogyan történhet  meg ez, amikor  én férfit  nem
   ismerek?" Az angyal ezt válaszolta neki: "A Szentlélek száll le rád, és  a
   Magasságbeli ereje borít  be árnyékával.  Ezért szent lesz  az, aki  tőled
   születik: Isten  Fiának  fogják  őt  hívni.  Lásd,  rokonod,  Erzsébet  is
   gyermeket fogant  öregségében,  sőt,  már  a  hatodik  hónapban  van,  bár
   magtalannak tartják az emberek, Istennél semmi sem lehetetlen." Erre Mária
   így szólt: "Íme, az Úr  szolgálóleánya: történjék velem szavaid  szerint!"
   Ezután az angyal eltávozott.
   Lk 1,26-38

   Elmélkedés:

   Keresztelő  János   születésének   hírüladása   után,   amit   a   tegnapi
   evangéliumban olvashattunk, ma  Jézus születésének  hírüladásáról szól  az
   örömhír. Ismét  egy angyali  jelenésnek lehetünk  tanúi, de  most nem  egy
   apának, hanem egy leendő anyának szól az isteni üzenet, amelyet az  angyal
   közvetít. Zakariás hitetlenkedése után még inkább feltűnő számunkra,  hogy
   Mária milyen engedelmesen és alázatosan hisz Isten szavának, s fogadja  el
   az Isten akaratát. Így válik üdvösségünk szolgálójává.
   Talán néha  mi is  elcsodálkozunk Isten  tervein. Talán  mi is  értetlenül
   állunk olykor, amikor megismerjük szándékait. Vajon képes vagyok-e hittel,
   engedelmesen elfogadni Isten akaratát?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó Dávid kulcsa, nyitni kész,
   ha ajtót nyitsz, nem zárja kéz,
   halál árnyéka vesz körül,
   mirajtunk immár könyörülj!
   Eljő, eljő Emmánuel,
   Hogy üdvözüljön Izrael!