[Evangelium] 2008-12-14

[Evangelium minden nap]

   2008. december 14. - Advent 3. vasárnapja

   Abban az időben  föllépett egy  ember: az Isten  küldte, és  János volt  a
   neve. Azért jött, hogy tanúságot  tegyen, tanúságot a világosságról,  hogy
   mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem (azért jött, hogy)
   tanúságot tegyen  a  világosságról. János  így  tett tanúságot:  A  zsidók
   papokat és levitákat  küldtek hozzá Jeruzsálemből,  hogy megkérdezzék  őt:
   "Ki vagy te?" Erre  megvallotta, nem tagadta,  hanem megvallotta: "Nem  én
   vagyok a Messiás." Ezért megkérdezték tőle: "Hát akkor? Talán Illés vagy?"
   "Nem vagyok" - felelte.  "A próféta vagy?" Erre  is nemmel válaszolt.  Azt
   mondták tehát neki:  "Akkor ki  vagy? Mert választ  kell vinnünk  azoknak,
   akik küldtek  minket. Mit  mondasz magadról?"  Ezt felelte:  "A  pusztában
   kiáltó hangja  vagyok: egyengessétek  az Úr  útját, amint  Izajás  próféta
   mondta". A küldöttek  a farizeusoktól jöttek,  ezért megkérdezték:  "Miért
   keresztelsz hát,  ha  nem  te vagy  a  Messiás,  sem Illés,  sem  pedig  a
   próféta?" János így  válaszolt: "Én csak  vízzel keresztelek. De  köztetek
   áll az, akit nem ismertek, aki utánam  jön, s akinek még a saruszíját  sem
   vagyok méltó megoldani." Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János
   tartózkodott és keresztelt.
   Jn 1,6-8; 19-28

   Elmélkedés:

   Engem jelölt ki az Úr
   Ma, a  harmadik adventi  vasárnapon  Keresztelő Jánossal  találkoztunk  az
   evangéliumban, akinek  az volt  a küldetése,  hogy előkészítse  a népet  a
   Megváltó érkezésére. Mielőtt  küldetéséről elmélkednénk,  hadd mondjak  el
   egy kis történetet.

   Szombathy Viktor, felvidéki magyar  író egyik novellájában Istenes  András
   azt a feladatot kapja,  hogy három fenyőt vágjon  ki az erdőben  karácsony
   napjára. A fiatal  erdőmérnök szigorúan megtiltotta  neki, hogy akár  csak
   eggyel is többet kivágjon. Az egyik az iskoláé lesz, a második a  mérnöké,
   a harmadikat meg Istenes András családja kapja. A favágási tilalmat  ebben
   az  évben  szigorúan  be  kell  tartani,  így  rendelkezett  az   erdészet
   igazgatósága. András már értesült  róla, hogy az orvos  és a jegyző  drága
   pénzen hozat magának fát a városból,  a plébános is intézkedett már,  hogy
   legalább egy kisebb fenyő jusson valahogy a templomba, de a kis falu többi
   családjának bizony  idén nem  lesz fenyőfája.  S ha  nincs fenyőfa,  akkor
   nincs karácsony sem. Nem  égnek majd a gyertyák,  nem érezni majd a  fenyő
   friss illatát, s nem száll az ég felé karácsonyi ének sem az  otthonokból.
   Miután kivágta a három fát az erdőben, Istenes András visszatért a faluba,
   beadta a  fákat  az iskolába  és  a  mérnöknek, a  magáéval  meg  elindult
   hazafelé. Az emberek sorban megállították, s panaszkodtak, hogy nekik  nem
   lesz se fájuk,  se karácsonyuk.  András megsajnálta őket,  s egy-egy  ágat
   vágott a fejszéjével mindenkinek a  magáéból. Mindenki becsülettel meg  is
   köszönte neki. Mire hazaért,  a gyönyörű fenyőből  alig maradt valami.  Az
   egyik kezében  a fejszével,  a másikban  a kis  ágacskával állított  be  a
   házukba, s felesége  mosolyogva kérdezte  meg tőle, hogy  hogyan is  bírta
   azzal az irdatlan nagy fejszével az a kicsiny ágat kivágni? Istenes András
   pedig azt válaszolta, hogy  "bizony nagy ügyesség  kellett hozzá. A  fából
   csak ennyi maradt, mert ma én voltam a karácsony az emberek számára, engem
   jelölt ki az Úr."

   Engem jelölt  ki az  Úr -  mondhatta egykor  Keresztelő János  is. És  nem
   ellenkezett, nem tiltakozott, hanem teljesítette küldetését. Engem  jelölt
   ki az Úr,  hogy a sok  évszázad óta várt  Messiás előfutára legyek.  Engem
   jelölt ki az  Úr, hogy  tanúságot tegyek a  világba érkező  világosságról.
   Engem jelölt ki az Úr, hogy előkészítsem a Messiás útját. Engem jelölt  ki
   az Úr, hogy a  pusztában kiáltó szó  legyek. Engem jelölt  ki az Úr,  hogy
   vízzel való keresztségben  részesítsem azokat,  akik bűnbánatot  tartanak.
   Engem jelölt  ki az  Úr, hogy  rámutassak a  Megváltóra, Jézusra.  Érdemes
   odafigyelnünk arra, hogy János nem akar önmagán túlnőni. Nem értékeli  túl
   önmagát, s nem akar mást tenni, mint amit az Isten rábízott. A reá  bízott
   feladatot viszont hűségesen teljesíti.

   Az Úr  talán  engem  is  kijelölt  valamilyen  feladatra.  Kijelölt,  hogy
   Betlehem felé utat mutassak az  embereknek. Kijelölt, hogy csillag  legyek
   és utat mutassak  azok számára, akik  elvesztették az útirányt.  Kijelölt,
   hogy  a  sötétségben  élők  számára  megmutassam  az  igazi  világosságot.
   Kijelölt, hogy a reményvesztetteknek megmutassam  az igazi reményt, a  kis
   Jézust, aki  talán az  egyetlen reményünk  a bizonytalan  világban.  Talán
   engem jelölt ki  az Úr, hogy  egy kis örömöt,  szeretetet vigyek  azoknak,
   akik nélkülözik ezt. Engem jelölt ki  az Úr, hogy társa, barátja legyek  a
   magányosoknak, akik egyedül készülnek az  ünnepre. Engem jelölt ki az  Úr,
   hogy ezen a  harmadik adventi  vasárnapon, az  öröm vasárnapján  hirdessem
   Jézus közelgő születésének örömhírét.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Jézus, reményünk!  Téged követve  azt  választjuk, hogy  szívünk  mélyéből
   szeretünk. Te az Evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük
   is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk,
   hogy Rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani Veled
   mindazt, ami az életben ránk nehezedik.