[Evangelium] 2008-12-07

[Evangelium minden nap]

   2008. december 7. - Advent 2. vasárnapja

   Jézus Krisztus,  az  Isten  Fia  evangéliumának  kezdete.  Izajás  próféta
   megírta: "Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. A
   pusztában kiáltónak szava: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek  egyenessé
   ösvényeit." János ezért  a pusztában  hirdette a  bűnbánat keresztségét  a
   bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá Júdea egész vidéke és Jeruzsálem  minden
   lakója. Megvallották  bűneiket,  ő  pedig  megkeresztelte  őket  a  Jordán
   folyóban. János  teveszőrből készült  ruhát viselt,  csípőjét bőröv  vette
   körül;  sáskát  és  vadmézet  evett.   Ezt  hirdette:  "Aki  utánam   jön,
   hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok  méltó, hogy lehajoljak és megoldjam  a
   saruszíját.  Én  vízzel  keresztellek   titeket,  ő  pedig   Szentlélekkel
   keresztel majd meg benneteket!"
   Mk 1,1-8

   Elmélkedés:

   Ez nem mehet így tovább!
   "Értsd meg, hogy  nekem tanulnom  kell, nem  érek rá  segíteni!" -  mondta
   édesanyjának  emelt  hangon  az  érettségire  készülő  fiatal  lány,  akit
   szokásunknak  megfelelően  most  is  nyugodtan  nevezzünk  Eszternek.   Az
   édesanya, aki a korábbi hetekben  már sokat vitatkozott erről a  kérdésről
   lányával, most  megőrizte nyugalmát.  Talán beletörődött,  hogy az  összes
   házimunka, különösen most a karácsonyi készülődés alatt, valamint a  három
   kisebb gyermek nevelése egyedül őrá  hárul. Legnagyobb lánya megtalálta  a
   kibúvót, Eszter az érettségiig nem fog neki sokat segíteni odahaza,  utána
   pedig, ha majd egyetemre  fog járni, akkor a  vizsgák miatt nem lesz  erre
   ideje. Az édesanya  most egészen halkan,  nyugodtan mondta lányának,  hogy
   menjen csak,  tanuljon,  nem  fogja  őt  zavarni.  Eszter  egy  pillanatra
   meglepődött, hogy elmaradt az ilyenkor szokásos családi veszekedés,  aztán
   elvonult a szobájába.

   Valójában egyáltalán nem volt szándékában tanulni. A számítógépén  kezdett
   el  játszani,  de   percek  alatt  megunta.   Bekapcsolta  a   televíziót,
   végigpörgette gyorsan az összes csatornát, de nem állt meg egyiknél sem, s
   hamar ki is kapcsolta. Betette kedvenc zenéjét, lefeküdt az ágyra, de most
   nem találta örömét  a kedvelt  dallamokban. Leállította a  zenét, s  csend
   lett a  szobában.  Arra  gondolt,  hogy az  utóbbi  hetekben  a  tanulásra
   hivatkozva megtagadta a segítséget édesanyjától, pedig nap mint nap látta,
   hogy milyen ok a teendő ilyenkor decemberben. De legalább tanultam  volna,
   akkor most nyugodt lehetnék,  de nem tanultam  - gondolta, aztán  hirtelen
   felkelt az ágyról,  s hangosan  ezt mondta  önmagának: "Ez  nem mehet  így
   tovább!" Eszter kisietett a konyhába, édesanyja elé állt és így szólt: "Ez
   nem mehet így tovább! Beismerem,  hogy nem is tanultam, bocsánatot  kérek,
   és szeretnék segíteni." Édesanyja könnyezve ölelte magához lányát.  Amikor
   pár nappal  később  egy  lelki beszélgetés  keretében  elmesélte  nekem  a
   történteket, akkor már világosan látta azt is, hogy bizony jobb lett volna
   korábban beismernie hibáját.

   Ebből a történetből az legyen a rövid tanulság számunkra, hogy egy új élet
   felé vezető úton  akkor tudunk  elindulni, ha korábbi  életünk hibáira  és
   bűneire gondolva ki tudjuk mondani: "Ez nem mehet így tovább!" Ehhez talán
   egy kívülről, egy  másik embertől érkező  figyelmeztetés szükséges,  aztán
   megszólal belülről a  lelkiismeretünk, s  ezt mondjuk: "Ez  nem mehet  így
   tovább!"

   Ma  advent  második  vasárnapján   Keresztelő  Jánossal  találkoztunk   az
   evangéliumban, aki "a pusztában hirdette  a bűnbánat keresztségét a  bűnök
   bocsánatára".  A  hozzá  járuló  emberek  pedig  meghallgatták  szavát  és
   meghallották figyelmeztetését.  Saját életükre  gondolva mintha  csak  ezt
   mondták volna: Ez nem mehet így tovább! Változtatnom kell az életemen. Nem
   folytathatok minden ugyanúgy, mint eddig. Keresztelő Jánosnál éppen az  az
   érdekes, hogy az emberek felismerték, hogy  most jött el az idő, most  van
   itt a kedvező  alkalom, most kell  elindulni a bűnbánat  útján, most  kell
   kimondani, hogy ez így nem mehet tovább.

   Az advent számomra is a döntés  ideje. Nekem is most kell határoznom,  nem
   várhatok tovább. Vajon  meghallom-e a prófétai  szót? Vajon meghallom-e  a
   bűnbánatot és a megtérést sürgető üzenetet? Vajon ki tudom-e mondani, hogy
   bizonyos dolgok már nem mehetnek tovább, s szükségem van a  változtatásra?
   Vajon készen állok-e  arra, hogy  elinduljak egy  új úton,  azon az  úton,
   amely a Betlehemben megszülető Gyermekhez vezet?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Jöjj el,  népek  várakozása,  Úr Jézus!  Örvendeztess  meg  minket  isteni
   jelenléteddel! Nagy  szükségünk van  tanácsra, segítségre,  oltalomra.  Ha
   saját erőnkből akarunk  választani jó és  rossz között, könnyen  tévedésbe
   esünk, s észrevétlenül a csalárdság  áldozatai leszünk. Ha jók  szeretnénk
   lenni, hiányzik  belőlünk  az  erő  és a  bizalom.  Amikor  ellen  akarunk
   szegülni a gonosznak, gyakran gyöngének bizonyulunk és alulmaradunk. Jöjj,
   és segíts nekünk, Urunk!

   ________________________________

   Aktuális:
   Az országban első alkalommal!
   5 napos Online Adventi Lelkigyakorlat december 15-19. között!
   Bővebb információ és feliratkozás:
   http://www.laudetur.hu/?q=adventi_lelkigyakorlat