[Evangelium] 2008-11-30

[Evangelium minden nap]

   2008. november 30. - Advent 1. vasárnapja

   Abban az  időben  Jézus így  tanított:  Vigyázzatok és  virrasszatok!  Nem
   tudjátok, mikor  jön  el az  idő.  Az  idegenbe induló  ember  is,  amikor
   otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga
   feladatát; a  kapuőrnek  megparancsolja,  hogy  virrasszon.  Legyetek  hát
   éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik  meg a ház ura: lehet, hogy  este
   vagy éjfélkor; kakasszóra  vagy reggel.  Ne találjon  alva benneteket,  ha
   váratlanul   megérkezik!   Amit   nektek   mondok,   mindenkinek   mondom:
   Virrasszatok!
   Mk 13,33-37

   Elmélkedés:

   Tiszta szívvel
   A mai nappal,  advent első vasárnapjával  elkezdődik az új  egyházi év,  s
   megkezdjük négy hétig tartó készületünket karácsony ünnepére. Ma még  csak
   egyetlen gyertyát  gyújtottunk meg  adventi koszorúnkon,  de  hétről-hétre
   eggyel több  gyertya  fénye  fogja jelezni  számunkra  Jézus  születésének
   közeledtét. Hála Istennek mostanában már  nem csak a templomokban  szoktak
   adventi koszorúkat készíteni,  hanem sok család  otthonában is a  december
   elmaradhatatlan kelléke  lett. Mondhatnám,  hogy  szinte divattá  vált  az
   adventi koszorú, s nem csak a vallásos emberek körében.

   Az egyik hittanos kislánynál, Eszteréknél nem divatból van odahaza adventi
   koszorú, hiszen sok  év óta  már nem  múlhat el  adventi vasárnap  anélkül
   náluk, hogy  este az  egész  család össze  ne gyűlne  a  gyertyagyújtásra.
   Eszter édesanyja fenyőágakból maga  szokta minden esztendőben  elkészíteni
   az egyszerű adventi koszorút  a négy gyertyával.  Az édesanya nem  engedi,
   hogy az ajándékboltok  gazdag kínálata  elcsábítsa, ezért  nem is  vásárol
   mindenféle divatos színű gyertyákat, hanem ragaszkodik a három lila és  az
   egy rózsaszínű  gyertyához. A  család négy  gyermeke közül  vasárnaponként
   mindig másik  gyújthatja meg  a kicsiny  gyertyákat. Mivel  Eszter volt  a
   legkisebb,  ő  gyújtja  meg  mindig  elsőként  a  gyertyát,  amit   nagyon
   izgatottan  várt.   Közben  persze   énekelnek  mindannyian,   majd   újra
   felolvasnák a  vasárnapi  evangéliumot  a  bibliából.  A  gyerekek  ezután
   kíváncsian szokták hallgatni  édesanyjukat, aki arról  beszél nekik,  hogy
   ezzel a nappal elkezdődik a várakozás Jézus születésére. Eszter még csak 6
   éves volt, de már megértette, hogy ez most a Jézusra való várakozás ideje.
   Egy alkalommal, amikor  édesanyja befejezte mondandóját,  a kislány  hozzá
   fordult: "Igen,  mi  várjuk a  kis  Jézust. De  vajon  Ő is  vár  minket?"
   Anyukája megsimogatta  a fejét  és  ezt válaszolta:  Hát persze  hogy  vár
   minket. Ha a kis Jézus nem  várna minket, akkor mi teljesen hiába  várnánk
   Őrá."

   Ennek a  tiszta  szívből jövő  gyermeki  kérdésnek hátterében  egy  nagyon
   komoly igazságot  fedezhetünk  fel,  amely  adventi  készületünk  kezdetén
   megadja számunkra az alapgondolatot:  úgy várakozunk Jézusra, hogy  közben
   tudjuk: Ő is vár ránk. Sőt, talán még azt is mondhatjuk, hogy ő jobban vár
   ránk, mint mi őrá. De ez a várakozás sem a mi részünkről, sem az Úr  Jézus
   részéről, nem egyhelyben  való tétlen  várakozás. Mi  úgy várakozunk  Őrá,
   hogy lélekben elindulunk felé, Ő pedig úgy várakozik miránk, hogy  elindul
   felénk, elindul az égből, hogy eljöjjön a földre. Mindebből  természetesen
   az a kettős kérdés adódik, hogy honnan jön el Jézus, s hová kellene nekünk
   megérkeznünk?

   A hajnali misék csodálatos éneke megadja nekünk a választ:  "Harmatozzatok
   egek onnan  felülről,  és a  felhők  essék az  Igazat!"  Jézus  eljövetele
   sokféle értelemben  leereszkedés.  A  szent Isten  leereszkedése  a  bűnös
   emberek közé. A  mennyben lakó  Isten leereszkedése a  földre. A  megváltó
   leereszkedése a megváltásra váró emberiséghez. Jézus leereszkedése, földre
   jötte azért történt, hogy minket felemeljen. Felemeljen minket a bűnből és
   megmutassa az igaz élet útját.  Isten azért lesz emberré, hogy  megmutassa
   nekünk, hogyan kel  emberként élnünk. Isten  azért jön el  a földre,  hogy
   megmutassa nekünk az  utat az  égbe. Isten azért  lesz kicsiny  gyermekké,
   hogy mi ne képzeljük magunkat soha nagynak.

   Néhány  hét  óta  naponta  hallgatom  ifjúsági  kórusunk  most   elkészült
   karácsonyi dalait. Advent közeledtével egyre gyakrabban időzök gondolatban
   annál a sornál, hogy "Jöjj el, jöjj el, édes Jézus! Tiszta szívvel  várjuk
   jöttödet." Csak tiszta szívvel érdemes  várni Jézus érkezését, hiszen ő  a
   legtisztább szívvel vár minket.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Urunk, Te,  aki  közelebb  vagy hozzánk,  mint  mi  önmagunkhoz,  erősítsd
   szívünkben az irántad való bizalmat és az üdvösség reményét! Urunk, aki az
   életszentség  forrása   vagy,   őrizz   meg  minket,   hogy   szentek   és
   feddhetetlenek legyünk eljöveteled napjára!