[Evangelium] 2008-11-23

[Evangelium minden nap]

   2008. november 23. - Évközi 34. vasárnap, Krisztus, a mindenség királya

   Abban az időben Jézus így  szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia  eljön
   az  ő  dicsőségében,  összes  angyalának  kíséretében,  és  helyet  foglal
   dicsőséges trónusán,  akkor minden  nemzet összesereglik  előtte, ő  pedig
   elválasztja őket  egymástól,  miként a  pásztor  elválasztja a  juhokat  a
   kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára.
   Azután a király így  szól a jobbján  állókhoz: "Jöjjetek, Atyám  áldottai,
   vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert  éhes
   voltam és ti ennem  adtatok; szomjas voltam, és  ti innom adtatok;  idegen
   voltam, s  ti befogadtatok;  ruhátlan voltam,  és ti  betakartatok;  beteg
   voltam, és  ti fölkerestetek;  börtönben voltam,  és ti  meglátogattatok!"
   Erre megkérdezik tőle az igazak:  "Uram, mikor láttunk téged éhezni,  hogy
   enni adtunk volna  neked, vagy  szomjazni, hogy inni  adtunk volna?  Mikor
   láttunk  idegenként,  hogy  befogadtunk   volna,  vagy  ruhátlanul,   hogy
   betakartunk volna  téged?  Mikor  láttunk  betegen  vagy  börtönben,  hogy
   meglátogattunk volna?" Akkor a király  így felel: "Bizony, mondom  nektek:
   Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!"
   Ezután a balján állókhoz szól:  "Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az  örök
   tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és  nem
   adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam,  s
   nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam  és
   börtönben sínylődtem;  s  ti  nem  látogattatok meg  engem!"  Erre  ők  is
   megkérdezik: Uram, mikor láttunk  téged éhezni vagy szomjazni,  idegenként
   vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre? Ő
   pedig ezt feleli  majd nekik:  Bizony, mondom nektek:  Amit e  legkisebbek
   egyikével nem tettetek, velem nem tettétek! Ezek akkor az örök  büntetésre
   mennek, az igazak pedig az örök életre.
   Mt 25,31-46

   Elmélkedés:

   Felséges királyom, én kiállom a próbát
   Néhány évvel  ezelőtt november  vége táján  a hittanórán  Krisztus  király
   ünnepéről tanultunk,  beszélgettem  a gyerekekkel.  Mindenféle  kérdéseket
   tettek fel,  ami gyermeki  gondolataikban  felmerült. Vannak-e  szolgái  a
   király Krisztusnak? Milyen a  palotája? Van-e hatlovas hintója?  Szokott-e
   vadász az  erdőben? Milyen  a korona  a fején?  Mivel Krisztus  királysága
   bizony nem nagyon  hasonlít más földi  királyok uralkodásához, elég  nehéz
   volt a  gyerekeknek  megmagyaráznom,  hogy Jézus  egészen  más  értelemben
   király. Jézus a mi  szívünknek a királya szeretne  lenni, s ha kiálljuk  a
   földi élet  próbatételeit,  akkor  eljuthatunk  majd  az  ő  országába,  a
   mennybe. Az óra vége felé aztán eljátszottuk a hittanos gyerekekkel,  hogy
   mit mondanának  majd,  ha a  mennyben  odaállnak Krisztus  trónja  elé.  A
   legmagasabb fiút kiültettem előre a  tanári székre, ő alakította  Krisztus
   királyt. A gyerekek  pedig egyesével elébe  járultak, térdet hajtottak  és
   előadták  mondandójukat.  A   játék  persze  igen   vidámra  sikerült.   A
   legszívderítőbb az  volt számomra,  amikor az  egyik kislány,  akit  igazi
   nevének elhallgatása  miatt most  is  nevezzük Eszternek,  kiállt,  térdet
   hajtott a rögtönzött trón előtt, az egyik kezét a szívére tette, a másikat
   pedig eskütételszerűen  magasra  emelte  és bátran  a  következőt  mondta:
   "Felséges királyom,  életem,  halálom  a kezedbe  ajánlom,  én  kiállom  a
   próbát."  A  következő  pillanatban  már  földön  feküdtek  a  gyerekek  a
   nevetéstől. Nekem  még  a  könnyeim  is  kijöttek  a  kacagástól,  annyira
   tetszett Eszter  magabiztos kiállása.  Néhány perc  múlva, amikor  kezdett
   mindenki megnyugodni és  visszaülni a helyére  mosolyogva kérdeztem a  kis
   Esztert: Hát ez a mondat honnan jutott az eszedbe? Ő pedig elmondta,  hogy
   előző este  egy mesét  olvasott  az igazságos  Mátyás királyról  és  abban
   mondta egy bátor  szegénylegény a királynak:  "Felséges királyom,  életem,
   halálom a kezedbe ajánlom, én kiállom a próbát."

   Ez a kedves, mosolyfakasztó gyermeki mondat alkalmas arra, hogy  megértsük
   a mai napnak, Krisztus király ünnepének a lényegét. Az evangéliumban arról
   hallottunk, hogy a  végső időkben  Isten ítéletet fog  tartani, és  minden
   ember elébe járul.  Az igazak jutalomban  részesülnek, a gonoszok  viszont
   büntetésre számíthatnak.  A  jézusi  példázat  szerint  emberi  életünk  a
   próbatétel ideje.  Ezt  a  próbát  azok állják  ki,  akik  enni  adnak  az
   éhezőknek, inni  adnak a  szomjazóknak, ruhát  nyújtanak a  ruhátlanoknak,
   meglátogatják a  betegeket,  egyszóval:  segítik a  szegényeket.  Ezek  az
   irgalmas cselekedetek azért értékesek Isten szemében, mert Jézusért, Jézus
   iránti szeretetből teszünk  jót a  rászorulókkal. Jézus  ezt mondja  majd:
   "Amit e legkisebb  testvéreim közül eggyel  is tettetek, velem  tettétek!"
   (Mt 25,40). A próbatételt azok teljesítik, akik Krisztus arcát  felismerik
   másokban és  nem  mulasztják  el a  szeretet  cselekedeteit.  Aki  viszont
   mindezzel ellentétben elmulasztja  a segítségnyújtást,  és megtagadja  azt
   olyanoktól, akik  valóban rászorulnak,  azok  nem állják  ki a  próbát,  s
   jutalom helyett büntetés lesz az osztályrészük.

   A kis Eszter meséből idézett szavait érdemes Jézusnak naponta elmondanunk:
   "Felséges királyom, Jézus Krisztus, életem, halálom a kezedbe ajánlom,  én
   kiállom a próbát."  Kiállom a földi  élet próbáját, s  minden emberre  úgy
   tekintek, hogy  felfedezzem  arcán Krisztus  arcvonásait.  Minden  veszély
   ellenére bátran vállalkozom Jézus követésére,  mert egyedül ő mutatja  meg
   nekem az utat  a mennyország felé.  Jézus az én  életem királya, a  szívem
   királya, akinek szolgálni szeretnék, valahányszor segítek embertársaimnak.
   Mindent az  örök élet  reményében teszek,  mert az  ítéleten szeretnék  az
   igazak közé kerülni.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   A századoknak szent Ura,
   népek Királya, Krisztusunk,
   egyetlen Bíránk vagy nekünk,
   ítélsz elméket, szíveket.

   A fényes égi kórusok téged
   hódolva áldanak, s mi velük
   valljuk, földiek: a mindenség
   Királya vagy!

   Ó, békeszerző Krisztusunk,
   hajlíts meg minden lázadót,
   hozd vissza Egyházadba mind
   a szerteszéledt híveket!

   A Fán ezért függsz véresen
   kitárva értünk két kezed,
   feltárod értünk lángoló,
   lándzsával átvert Szívedet.

   Itt, oltárunknak asztalán
   ezért rejt értünk bor, kenyér,
   s általvert Szíved vére ad
   népednek üdvöt, életet.

   Szép áldás néked, Jézusunk,
   mindent vezérlő Szeretet!
   Atyával, Lélekkel neked
   most és örökre tisztelet! Ámen.