[Evangelium] 2008-11-16

Evangelium minden nap evangelium at lista.hcbc.hu
2008. Nov. 16., V, 04:55:01 CET


   2008. november 16. - Évközi 33. vasárnap

   Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy
   ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk  bízta
   vagyonát.  Az  egyiknek  öt  talentumot   adott,  a  másiknak  kettőt,   a
   harmadiknak pedig  egyet, kinek-kinek  rátermettsége szerint,  aztán  útra
   kelt. Hosszú idő elteltével  megjött a szolgák  ura, és számadást  tartott
   velük. Jött az,  aki öt talentumot  kapott: hozott másik  ötöt is, és  így
   szólt: "Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem  rajta."
   Az úr így válaszolt: "Jól van, te  derék és hűséges szolga! A kevésben  hű
   voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!"
   Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: "Uram, két talentumot
   adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta." Az úr így válaszolt:  "Jól
   van, te derék és  hűséges szolga! A kevésben  hű voltál, sokat bízok  rád:
   Menj be urad örömébe!"
   Végül jött  az is,  aki  csak egy  talentumot  kapott, így  szólt:  "Uram!
   Tudtam, hogy kemény  ember vagy,  ott is  aratsz, ahová  nem vetettél,  és
   onnan is  szüretelsz,  ahová nem  ültettél.  Félelmemben elmentem  hát  és
   elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!"
   Válaszul az úr  ezt mondta neki:  "Te gonosz és  lusta szolga! Ha  tudtad,
   hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová  nem
   ültettem,  ezüstjeimet  a  pénzváltóknak  kellett  volna  adnod,  hogy  ha
   megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot  és
   adjátok oda annak, akinek  tíz talentuma van! Mert  akinek van, annak  még
   adnak, hogy bővelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije
   van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső  sötétségre!
   Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!"
   Mt 25,14-30

   Elmélkedés:

   Mire használom a talentumot?
   A  tehetségkutató  versenyek  a  legnépszerűbb  televíziós  műsorok   közé
   tartoznak,  ezért  aztán  minden  csatorna  arra  törekszik,  hogy  évente
   megrendezze a maga műsorát ezen a területen. A versenyekre általában  több
   ezren jelentkeznek, akik közül többszöri válogatás után legfeljebb  néhány
   tucatnyi személy kerül a képernyőre, lehetőséget kapva arra, hogy az egész
   ország előtt megmutassa különleges énekhangját vagy tánctudását. A verseny
   szabályai szerint  egy-egy  fordulóban  sokan  kiesnek,  s  csak  néhányan
   mehetnek tovább, mígnem valaki megnyeri a versenyt, a többiek pedig sírnak
   egy  kicsit,  mert  nem  lettek   győztesek.  A  mai  híres  énekesek   és
   előadóművészek  közül   többen   évekkel  ezelőtt   ilyen   tehetségkutató
   versenyeken tűntek fel és lopták be magukat a közönség szívébe, mára pedig
   nagy karriert futottak  be. A  valódi őstehetségek  mellett persze  vannak
   olyanok is, akik nem igazán  tehetségesek, de mégis valamiféle  szerethető
   vagy inkább eladható produkcióra  képesek, s ennek köszönhetően  sztárokká
   válnak. Mindeközben az  is előfordul, hogy  sok tehetség elkallódik,  mert
   senki sem fedezi fel az illető kimagasló képességeit.

   Azt gondolhatnánk, hogy a tehetség  felfedezése ott kezdődik, hogy  valaki
   észreveszi önmagán, hogy valamiben jobb, mint a többiek, de ez nincs  így.
   A tehetségkutatás  ott  kezdődik,  amikor a  szülő  egy  napon  rendkívüli
   tehetséget  vesz   észre  gyermekében.   De  vigyázzunk,   ne   használjuk
   elhamarkodottan  az  "istenadta  tehetség"  vagy  az  "igazi   őstehetség"
   kifejezéseket! Ezzel kapcsolatban hadd mondjak el egy történetet az  egyik
   hittanos  kislányról,  akit  szokásomnak   megfelelően  most  is   hívjunk
   Eszternek, mivel igazi nevét nem szeretném elárulni. Amikor Eszter  kitűnő
   eredménnyel és dicsérettel fejezte be az első osztályt, jutalomból  kapott
   a szüleitől egy biciklit. Korábban  csak a testvére kerékpárjára  ülhetett
   fel néhány  alkalommal,  de  most  megkapta  első  saját  bringáját.  Nagy
   örömében  és  édesanyja  vigyázó  szemeinek  kíséretében  mindjárt  ki  is
   próbálta a biciklit, kezdetben csak óvatosan és lassan, később már egészen
   gyors tempóban hajtott föl és le az utcájukban. Az ügyes  kanyarvételeket,
   a sebességet és lánya magabiztos  ügyességét látva édesanyja szemei  előtt
   hamar megjelent  az  olimpiai  bajnok  kerékpározó  Eszter,  s  büszkén  a
   következőt  mondta  a  csodálkozó  szomszédoknak:  "Nézzék  csak,   milyen
   tehetséges a  lányom!  Egyszer még  világbajnok  is lehet."  Az  édesanyák
   sokszor tesznek hasonló, kissé elfogult kijelentéseket gyermekükről. A kis
   Eszter  karrierje  mindössze   a  következő   fordulóig  tartott,   amikor
   váratlanul megcsúszott a kavicsos úton és elesett. Lehorzsolta a könyökét,
   a  lába  vérzett,  s  a  hirtelen  fájdalomtól  sírni  kezdett.  Ettől   a
   pillanattól kezdve  anyukája már  nem aranyéremmel  a nyakában,  a  dobogó
   legfelső fokán  látta lelki  szemei  előtt, hanem  rögtön a  földön  fekvő
   kislányához szaladt, hogy segítsen neki. Az eset kapcsán Eszter  édesanyja
   belátta, hogy kislánya mégsem a kerékpározásban, hanem a tanulásban jó,  s
   valóban, néhány év múlva sorra nyerte a tanulmányi versenyeket.

   A mai evangélium kapcsán érdemes elgondolkoznunk arról, hogy mi is kaptunk
   valamilyen jó  képességeket Istentől.  Lehet, hogy  nem vagyunk  világhírű
   énekesek, nem vagyunk világbajnok sportolók, nem vagyunk sikeres  sztárok,
   de mégis mindannyiunknak adott Isten valamilyen talentumot. A  példabeszéd
   tanulsága szerint miként  a gazda  elvárja, hogy  szolgái kamatoztassák  a
   rájuk bízott talentumokat, ugyanúgy Isten elvárja tőlünk, emberektől, hogy
   használjuk  és  fejlesszük  mindazokat  a  jó  tulajdonságokat,   szellemi
   képességeket vagy testi adottságokat, amelyekkel megáldott minket. Azt  is
   elvárja tőlünk,  hogy  ne csak  a  magunk javára  használjuk  őket,  hanem
   állítsuk mindezt embertársaink szolgálatába.

   A talentumokkal helyesen gazdálkodó szolgák azokat jelképezik, akik végső,
   Isten  előtti  számadás   állandóan  szem   előtt  tartva,   felelősséggel
   használják képességeiket. A talentumot elásó szolga pedig azokat  jelenti,
   akik  félnek  Istentől,  s  e  félelem  bénító  hatása  miatt   képtelenek
   képességeik kibontakoztatására.

   Mivel eddig csak a szolgákról  volt szó, befejezésül egy gondolat  erejéig
   figyeljünk a gazdára is. A gazdára, aki nagylelkű és megbízik  szolgáiban.
   A történet azzal  kezdődött, hogy  a gazda  magához hívta  a szolgákat  és
   "rájuk bízta vagyonát" (Mt 25,14), majd pedig az elszámoltatáskor  kétszer
   is ezt mondja: "Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál,
   sokat bízok  rád"  (Mt  25,21  és  Mt  25,23).  Miként  a  gazda  megbízik
   szolgáiban, ugyanúgy  Isten  megbízik  bennünk. Isten  bízik  abban,  hogy
   talentumainkat   arra   használjuk,   amire   valók.   Szolgáljuk   minden
   talentumunkkal,  képességünkkel   és  adottságunkkal   Isten   dicsőségét,
   valamint mások és saját magunk üdvösségét!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Istenem,  munkálkodj   bennem,  bűnösben,   hatalmas  kegyelmeddel,   hogy
   készségesen magamhoz öleljem  parancsaidat, és  a talentumokat,  amelyeket
   rám bíztál, sokszorosan gyümölcsöztessem dicsőségedre. A te dicséretedben,
   a te  dicsőítésedben  akarok  élni,  ó,  Uram,  szívbéli  bizakodásban  és
   örömben.

   ________________________________

   Aktuális:
   Kedves barátaim!
   Ma  országos  gyűjtés   van  a   karitász  javára.   Perselyadományainkkal
   szeretetszolgálat szegényeket és rászorulókat segítő munkáját  támogatjuk.
   Legyünk nagylelkűek a szegények iránt!
   István atya


További információk a(z) Evangelium levelezőlistáról