[Evangelium] 2008-11-14

[Evangelium minden nap]

   2008. november 14. - Péntek

   Jézus így beszélt  tanítványaihoz második eljöveteléről:  "Mint ahogy  Noé
   korában  történt,  úgy  lesz  az  Emberfia  napjaiban  is.  Ettek,  ittak,
   házasodtak, férjhez  mentek  addig a  napig,  amíg  Noé be  nem  szállt  a
   bárkába. Akkor  jött a  vízözön,  és elpusztította  valamennyit.  Ugyanígy
   történt Lót napjaiban  is. Ettek és  ittak, adtak és  vettek, ültettek  és
   építettek. De amelyik napon Lót elhagyta Szodomát, kénköves tűzeső hullott
   az égből, és  elpusztította valamennyit.  Ugyanígy lesz azon  a napon  is,
   amikor az Emberfia megjelenik. Aki abban az órában a háztetőn tartózkodik,
   és holmija van lenn a házban, le ne jöjjön érte, hogy elvigye! Aki a mezőn
   lesz, haza ne jöjjön! Emlékezzetek Lót feleségére! Aki meg akarja  menteni
   életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt az (örök) életre.
   Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy fekvőhelyen; az egyiket
   felveszik, a  másikat  otthagyják. Két  asszony  együtt őröl;  az  egyiket
   felveszik, a  másikat  otthagyják.  Ketten lesznek  a  mezőn;  az  egyiket
   felveszik, a másikat  otthagyják." A tanítványok  megkérdezték: "Hol  lesz
   ez, Uram?" Azt felelte: "Ahol a holttest van, odagyűlnek a sasok."
   Lk 17,26-37

   Elmélkedés:

   Jézus valószínűleg nem fenyegetésnek szánta, amikor a végső időkről és  az
   ő újbóli  eljöveteléről szólva  azt  mondta, hogy  egyeseknek  pusztulást,
   másoknak üdvözülést jelent majd az a nap. Inkább az lehetett a célja, hogy
   ennek a jövőben  bekövetkező végidőbeli eseménynek  az állandó szem  előtt
   tartása hatással legyen jelen életünkre.  Törekedjünk tehát arra, hogy  az
   Isten  törvényeinek  hűséges  megtartásával   és  a  felebaráti   szeretet
   nagylelkű gyakorlásával  a választottak  közé kerüljünk.  Ostobaság  volna
   részünkről, ha azt  gondolnánk és  úgy élnénk, hogy  sosem kerülünk  Isten
   elé, s ő sosem fogja számon  kérni tőlünk, hogy mit tettünk földi  életünk
   során. Jó volna, ha az ítélet napján Isten engem is magához emelne!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, többet ér nekem a  te fogyhatatlan irgalmad, amely bocsánatot  ígér,
   mint az  én  vélt  igazságom,  amely  lelkiismeretem  félhomályos  titkait
   védelmezi. S még ha lelkiismeretem egészen tiszta is, akkor sem kereshetem
   abban önigazolásom, mert  irgalmad nélkül semmi  élő nem bizonyul  igaznak
   előtted.
   Kempis Tamás