[Evangelium] 2008-11-04

[Evangelium minden nap]

   2008. november 4. - Kedd

   Jézus egyszer  egy  előkelő farizeus  házában  ebédelt. A  vendégek  közül
   megszólalt valaki: "Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában". Jézus a
   következő példabeszéddel  válaszolt: "Egy  ember nagy  lakomát  rendezett.
   Sokakat meghívott. Amikor  eljött a lakoma  ideje, elküldte szolgáját,  és
   ezt üzente a meghívottaknak: "Jöjjetek! Minden készen van." De azok  sorra
   mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: "Földet vettem. El kell  mennem,
   hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!" A másik azt mondta: "Öt iga ökröt
   vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki engem!" Egy további így szólt:
   "Most nősültem,  nem  mehetek."  A  szolga  hazatért,  jelentette  mindezt
   urának. A  házigazda  haragra  lobbant. Meghagyta  szolgájának:  "Menj  ki
   azonnal a  város tereire  és  utcáira, és  vezesd  be ide  a  szegényeket,
   bénákat, vakokat,  sántákat!"  A  szolga  jelentette:  "Uram,  parancsodat
   teljesítettem, de  még mindig  van  hely." Az  úr akkor  megparancsolta  a
   szolgának: Menj ki az országutakra  és a sövények mentére, és  kényszeríts
   be mindenkit, hogy megteljék a házam! Mondom nektek: Senki sem ízleli  meg
   lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak."
   Lk 14,15-24

   Elmélkedés:

   Úgy gondolom, hogy a meghívást visszautasítóknak fogalmuk sem volt  arról,
   hogy mit tesznek,  s milyen  nagy hibát  követnek el,  amikor lemondják  a
   lakomát. Vagy ha tudták, akkor azt gondolhatták, hogy döntésüknek nem lesz
   semmilyen következménye. Magatartásuk teljes felelőtlenségről tanúskodik.
   A példabeszéd azt tanítja  nekünk, hogy Isten  mindannyiunkat meghív az  Ő
   örök országába.  Felelőtlenség  volna  részünkről  visszautasítani  ezt  a
   szeretetteljes,  hiszen   tudjuk,   hogy   mit   veszíthetünk:   az   örök
   üdvösségünket tennénk  kockára. A  földi  javakért felcserélni  az  örökké
   tartó tökéletes boldogságot olyan  rossz döntés volna részünkről,  amelyet
   talán sosem  tudnánk  megváltoztatni.  Szabad  akarattal  dönthetünk  örök
   sorsunkról.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó, Istenem, te  mérhetetlen szelídség  és irgalom, ki  ne szolgálna  téged
   teljes szívéből, aki csak egy kicsit is megismerte atyai szeretetedet?  Ki
   ne viselné szívesen igádat,  amely nem teher, hanem  édes; ki ne  hordozná
   terhedet, amely nem kínos, hanem erossé tesz?
   Magad mondottad: Vegyétek magatokra az én igámat, amely könnyű és édes,  s
   így nyugalmat  találtok  lelketeknek.  Igen, Uram,  ez  a  gyümölcse  nagy
   parancsodnak, hogy téged teljes szívünkből  szeressünk; ez a szeretet s  a
   neked való szolgálat nemcsak jóvá tesz bennünket, hanem túlontúl  boldoggá
   is!
   Bellarmin Szent Róbert