[Evangelium] 2008-11-02

[Evangelium minden nap]

   2008. november 2. - Vasárnap, Halottak napja

   Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:
   "Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban,  aki
   engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert  már
   átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra  -
   sőt már itt is van -, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
   Meghallják,  és  életre  támadnak.  Mert  ahogyan  az  Atyának  élete  van
   önmagában, ugyanúgy megadta a  Fiúnak is, hogy  élete legyen önmagában.  A
   Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az  Emberfia.
   Ne csodálkozzatok  ezen! Eljön  az óra,  amikor a  halottak meghallják  az
   Isten  Fiának  szavát,  és  előjönnek  sírjukból.  Akik  jót  cselekedtek,
   feltámadnak  és   üdvözülnek;   akik  rosszat   tettek,   feltámadnak   és
   elkárhoznak."
   Jn 5,24-29

   Elmélkedés:

   Hogyan juthatunk a mennybe?
   A világirodalom  legszebb  elbeszélései  közé tartoznak  azok  a  Krisztus
   legendák, amelyek megírásáért Selma Lagerlöf svéd írónő 1909-ben  irodalmi
   Nobel-díjat kapott. E legendás elbeszélések  közül az egyik a  mennyország
   játszódik. Arról szól, hogy egy napon  - ha egyáltalán van értelme  napról
   beszélni az  örökkévalóságban  -  egy angyal  jelentette  a  mi  Urunknak,
   Jézusnak, hogy Szent Péter apostol igencsak búnak eresztette a fejét. A mi
   Urunk - elcsodálkozván  azon, hogy valaki  szomorkodhat az örök  boldogság
   országában - nyomban elindult, hogy megkeresse Pétert, aki a földön és  az
   égben is hűséges  szolgája volt. Rátalálván  a mennyország szélén  azonnal
   észrevette, hogy Péter  nem csak  szomorú, hanem egy  kis csalódottság  és
   harag is ébredt szívében. A mi Urunk ennek okáról kérdezi az apostolt, aki
   elmondja, hogy  azért  keseredett  el  annyira és  azért  akar  elmenni  a
   mennyből, mert pár  napja meghalt  az édesanyja,  de sajnos  nem jutott  a
   mennybe. Péter megkérdezte az Urat, hogy nem lehetne-e valamit tenni, hogy
   anyja a kárhozottak közül  inkább az üdvözültek  közé jusson. Mivel  Péter
   hosszas beszélgetésük végén sem  akarta beismerni, hogy  anyja nem való  a
   mennybe, ezért Jézus elküldött egy angyalt érte, hozza fel őt a pokolból a
   mennybe.  Az  angyal  leszáll  a  hatalmas,  sötét  mélységbe,  s   miután
   megtalálta, megragadta  Péter anyját,  s emelkedett  vele felfelé.  Néhány
   kárhozott lélek  az anyába  kapaszkodott, s  ők emelkedtek  a mennybe.  Az
   angyal semmit sem tett  ez ellen, meg sem  érezte a nagyobb terhet.  Péter
   igen megörült,  hogy  édesanyja  megmenekül,  de  észrevette,  hogy  anyja
   szabadulni akarván a többiektől kezüket megragadja, és egyenként rázza  le
   magáról őket, akik így visszahulltak a mélységbe. Az angyal ekkor lassulni
   kezdett. Már szinte  felért mennyországba,  amikor Péter  anyja az  utolsó
   szerencsétlen lelket is lerázta magáról, de ebben a pillanatban az  angyal
   nem tudta tovább  vinni, s  ő is visszahullt  a mélybe.  A sírásra  fakadt
   Péternek ekkor a mi  Urunk ezt mondta: "Azt  gondolod, nem adnék  szívesen
   mindenkinek   olyan   mennyországot,   amely   a   tökéletes    boldogság?
   Elfelejtetted, miért  éltem a  Földön? Hogy  erre tanítsam  az  embereket:
   Szeressétek embertársaitokat, miként önmagatokat. És amíg ez nem így lesz,
   nem lesz hely  földön és égen,  ahol a fájdalom  és a bánat  utol ne  érné
   őket."

   Ma, halottak napján, a földi életből eltávozott szeretteinkre  emlékezünk.
   Virágokat, koszorúkat helyezünk sírjaikra, és mécseseket gyújtunk, amelyek
   lángja az örök  világosság fényét  juttatják eszünkbe.  Abban a  reményben
   imádkozunk elhunyt  szeretteinkért, hogy  ők már  a mennyországban  vannak
   Istennél. Az imént hallott legenda, amely kicsit szomorúan végződött,  sok
   tanulságot hordoz, amelyek közül most csak kettőt említsünk meg.

   Elsőként azt, hogy a  mennybe nem lehet  egyedül eljutni. Valakit  vinnünk
   kell magunkkal, különben mi sem fogunk megérkezni. Aki önző módon sajnálja
   másoktól az örök boldogságot és másokat akadályoz az üdvösségre  jutásban,
   az maga  sem fog  eljutni oda.  Törekedjünk tehát  arra, hogy  másokat  is
   segítsünk a mennybe jutni, és magunk is igyekezzünk elérni oda.

   A második tanulságot pedig  Jézus szavai hordozzák: Aki  nem tartja meg  a
   felebaráti szeretet  parancsát,  nem  juthat el  az  örök  boldogságra.  A
   mennybe  csak  akkor  juthatunk  el,  ha  szeretjük  embertársainkat.   Az
   érdemszerzés ideje pedig  a földi életünk.  Ezt kell felhasználnunk  arra,
   hogy   embertársaink    szolgálatával,   a    mindennapi    jócselekedetek
   gyakorlásával belépőt szerzünk a mennybe.  Földi életünk legfőbb célja  az
   legyen, hogy eljussunk az  örök életre és másokat  is segítsünk eljutni  a
   mennybe, ahol újra  találkozhatunk üdvözült szeretteinkkel  és a  szeretet
   Istenével.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, te  nagy és  minden dicséretre  igen méltó  vagy; erős  hatalmadnak,
   bölcs mivoltodnak sem vége, se határa. S íme, teremtett világod  aprósága:
   az ember akar dicsérni téged.
   Nyakán a halál igája,  lelkében bűne tüskéje, s  az a bizonyosság, hogy  a
   kevélyeknek ellenállsz, s mégis,  ez a porszem  kezed alkotása között:  az
   ember dicsérni akar téged.
   A te indításod bennünk, hogy  gyönyörűség dicsérnünk téged, mert  magadnak
   teremtettél minket, s  nyughatatlan a mi  szívünk, míg csak  el nem  pihen
   benned.
   Szent Ágoston