[Evangelium] 2008-10-26

[Evangelium minden nap]

   2008. október 26. - Évközi 30. vasárnap

   Abban az  időben,  amikor a  farizeusok  meghallották, hogy  Jézus  hogyan
   hallgattatta  el  a  szadduceusokat,  köréje  gyűltek,  és  egyikük,   egy
   törvénytudó alattomos  szándékkal  a  következő kérdést  tette  fel  neki:
   "Mester, melyik  a legfőbb  parancs a  törvényben?" Jézus  így  válaszolt:
   "Szeresd az Urat,  a te  Istenedet teljes szíveddel,  teljes lelkeddel  és
   egész értelmeddel. Ez az  első és legfőbb  parancsolat. A második  hasonló
   ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik
   az egész törvény és a próféták."
   Mt 22,34-40

   Elmélkedés:

   Több mint érzés és több mint cselekedet
   Ha már  az elmúlt  vasárnap felidéztem  gimnazista korom  egyik  nagyszerű
   filmélményét a missziókról, akkor talán most sem veszi senki rossz  néven,
   ha egy  másik élményemet  is  elbeszélem. Már  kispap voltam,  amikor  egy
   alkalommal társaimmal együtt színházba mentünk  és megnéztük a "Hegedűs  a
   háztetőn" című zenés  darabot. A  történet egy  Oroszországban élő,  zsidó
   vallású jóságos tejesemberről  szól, akit öt  lánygyermekkel áldott meg  a
   Mindenható. A színdarab egyik legtanulságosabb jelenete az volt  számomra,
   amikor a tejesember  megkérdezi feleségét, hogy  szereti-e őt. Az  asszony
   meglepődik, s nem érti, hogy férje miért kérdezi őt erről, nem foglalkozik
   a kérdéssel és tovább végzi teendőit. A tejesember azonban nem tágít, újra
   és újra kérdezi feleségét,  hogy szereti-e őt.  Az asszony azt  válaszolja
   neki, hogy 25  éve mos,  főz férjére,  szült öt  gyermeket. Mindezek  után
   hogyan kérdezhet ilyet? De a  férfi megint megkérdezi, hogy szereti-e  őt.
   Az asszony ekkor  arról beszél neki,  hogy 25 éve  együtt élnek,  mindenük
   közös volt, együtt élték  át a boldogságot és  a szenvedést. Hogyan  lehet
   mindezek után ilyet kérdezni? Amikor  a tejesember utoljára kérdezi,  hogy
   szereti-e, akkor végül kimondja, hogy igen, mindez a szeret jele.

   Ez a kis párbeszéd  azért tanulságos, mert tulajdonképpen  mindannyiunkról
   szól. Saját környezetünkben sokszor nem  vesszük észre a szeretet  jeleit,
   vagy   ha   észrevesszük,   újabb   és   újabb   megerősítést   szeretnénk
   embertársainktól. És  ugyanígy vagyunk  Istennel  is. Sokszor  sajnos  nem
   vesszük észre Isten  szeretetének a  jeleit, vagy  ha észrevesszük,  újabb
   megerősítést szeretnénk.  Mindennek  hátterében  az áll,  hogy  vágyunk  a
   szeretetre, az  emberek  szeretetére,  de  talán  még  jobban  arra,  hogy
   érezzük, megtapasztaljuk Isten szeretetét életünkben.

   A mai  evangéliumban  Jézust megkérdezi  valaki,  hogy "Melyik  a  legfőbb
   parancs a törvényben?" (Mt  22,36). Jézus pedig  a szeretet kettős  irányú
   parancsával válaszol: "Szeresd az Urat,  a te Istenedet teljes  szíveddel,
   teljes  lelkeddel   és  egész   értelmeddel"   (Mt  22,37)   és   "Szeresd
   felebarátodat, mint  saját magadat"  (Mt  22,39). Első  pillanatban  talán
   meglepődünk azon,  hogy a  szeretet "parancs".  Igen, a  szeretetet  Isten
   parancsolja nekünk  és kéri,  hogy tekintsük  kötelességünknek a  szeretet
   gyakorlását. Ugyanakkor a szeretet  több mint parancs. Aki  megtapasztalta
   már saját  életében Isten  felé  áradó szeretetét,  annak már  nem  csupán
   "parancs" a  szeretet, hanem  ennek az  isteni szeretetnek  a  viszonzása,
   Isten megelőző szeretetére adott válasz.

   A szeretettel  kapcsolatban el  kell oszlatnunk  azt a  tévedést, amely  a
   szeretetet érzelemnek, egy érzésnek tartja. XVI. Benedek pápa így ír erről
   első enciklikájában: a Az Isten és az ember találkozásának folyamatából az
   is kiviláglik, hogy a  szeretet nem puszta érzelem.  Az érzések jönnek  és
   mennek. Az érzés lehet egy nagyszerű, kezdeti szikra, de az egész szeretet
   nem ez (Deus caritas  est 17.). Ha Jézus  csak annyit mondott volna,  hogy
   szeressünk "teljes  szívünkkel", akkor  talán  gondolhatnánk azt,  hogy  a
   szeretet csak egy  érzés. Ő  azonban azt mondta,  hogy teljes  szívünkkel,
   teljes lelkünkkel és egész értelmünkkel kell szeretnünk. A szeretet  tehát
   áthatja és megmozgatja egész személyiségünket.

   Azt   is   jól   tudjuk,   hogy   elég   szavainkkal   szeretnünk,   hanem
   jócselekedetekben is megnyilvánul  a szeretetünk.  A szeretetszolgálat  az
   Egyház lényegéhez tartozik, ezért  minden keresztény embernek  gyakorolnia
   kell. Napjainkban gyakran hallani, hogy nem kell ahhoz hívőnek lenni, hogy
   jók legyünk az  emberekhez. Bizonyára olyanok  hangoztatják ezt, akik  nem
   találkoztak még az isteni  szeretettel. Talán érdemes volna  megfontolniuk
   Szent Pál apostol  szavait: "Szétoszthatom mindenemet  a nélkülözők  közt,
   odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit  sem
   használ nekem" (13,3). Lehet  ugyanis sajnálatból is  jót tenni, de  lehet
   szeretetből is. Jócselekedetünk akkor válik  igazán értékessé, ha a  másik
   ember megérzi  belőle szeretetünket,  azt a  szeretetet, amelynek  forrása
   maga az Isten.

   A szeretet tehát több mint parancs, több mint kötelesség. A szeretet  több
   mint emberi érzés és több  mint emberségből fakadó jócselekedet. Az  igazi
   szeretetre akkor vagyunk képesek, ha Istenben élünk, mert aki  szeretetben
   él, az Istenben él.

   Befejezésként álljon  még itt  egy  részlet Szent  Pál apostol  imént  már
   idézett szeretethimnuszából: "A szeretet  türelmes, a szeretet jóságos,  a
   szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan,  nem
   keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem  örül
   a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent
   elhisz, mindent remél, mindent elvisel.  A szeretet nem szűnik meg  soha."
   (1Kor 13,4-8). Törekedjünk a szeretetre!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Szentséges Szűz Mária,  Isten Anyja,  Te ajándékoztad a  világnak az  igaz
   világosságot, Jézust, a te Fiadat - Isten Fiát. Te teljesen ráhagyatkoztál
   Isten meghívására, s így a jóság forrásává lettél, mely Istenből fakad.
   Mutasd  meg  nekünk  Jézust.  Vezess  minket  Őhozzá.  Taníts  meg  minket
   megismerni és szeretni Őt, hogy mi magunk is valóban szerető emberek és az
   élő víz forrásai lehessünk egy szomjazó világban.
   XVI. Benedek pápa