[Evangelium] 2008-10-25

[Evangelium minden nap]

   2008. október 25. - Szombat

   Abban az időben odajött Jézushoz  néhány ember, s azokról a  galileaiakról
   hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette.
   Erre Jézus megjegyezte: "Azt hiszitek,  hogy ezek a galileaiak  bűnösebbek
   voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom nektek: nem! De ha
   nem tartotok  bűnbánatot,  éppúgy elvesztek  ti  is mindnyájan.  Vagy  azt
   gondoljátok, hogy az a tizennyolc  ember, akire rádőlt Siloámban a  torony
   és megölte őket,  bűnösebbek voltak  a Jeruzsálemben  élő többi  embernél?
   Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti  is
   mindnyájan."
   Aztán egy példabeszédet mondott. "Egy  embernek fügefa volt a  szőlőjében.
   Kiment,  gyümölcsöt  keresett  rajta,  de  nem  talált.  Erre  így   szólt
   vincellérjéhez: Idejárok három  év óta,  hogy gyümölcsöt  keressek ezen  a
   fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért  foglalja itt a helyet? De az  így
   válaszolt: Uram, hagyd meg még  az idén. Körülásom és megtrágyázom,  hátha
   terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod."
   Lk 13,1-9

   Elmélkedés:

   Tragikus  haláleseteket  vagy  más  emberi  szerencsétlenségeket  látva  a
   legtöbben azt kérdezik, hogy miért történt mindez? Az ószövetségi  időkben
   elterjedt volt  az  a vélekedés,  hogy  a szerencsétlenség  azért  éri  az
   embert, mert bűnös. Ezen következtetés  azonban nem minden esetben igaz  a
   gyakorlat szerint,  hiszen  nyilvánvalóan  bűnös  emberek  jómódban  élnek
   sokáig, míg  a  becsületesen embereket  egyik  baj  után a  másik  éri.  E
   problémával foglalkozik Jób  könyve, amelynek egyik  tanulsága az, hogy  a
   bajokkal Isten próbára tesz minket, ugyanakkor az újjászületés lehetőségét
   is megadja. Erről a lehetőségről tanít a fügefa esete a mai evangéliumban.
   Azt azonban ne  felejtsük, hogy az  újjászületés lehetőségének nem  emberi
   érdemünk az alapja, hanem Isten irgalma.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Istenünk, szeretettel  valósítsd meg  ránk vonatkozó  akaratodat  azáltal,
   hogy  mindennap  irgalmas   karjaidba  veszel   minket.  Irgalmad   nélkül
   elvesznénk és elveszítenénk legnagyobb ajándékodat, az örök életet.