[Evangelium] 2008-10-09

[Evangelium minden nap]

   2008. október 9. - Csütörtök

   Jézus  egy  alkalommal  így  beszélt  tanítványainak:  "Tegyük  fel,  hogy
   valamelyiteknek van egy barátja, aki éjfélkor bekopog hozzá és ezt mondja:
   Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem,  s
   nincs mivel megkínálnom. De az kiszól: Ne zavarj engem! Az ajtó már be van
   zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni, hogy adjak
   neked. Mondom nektek: Ha  nem is kelne fel,  hogy adjon neki  barátságból,
   erőszakossága miatt mégis  fölkel, és ad  neki annyit, amennyire  szüksége
   van.  Mondom  tehát  nektek:  Kérjetek  és  adnak  nektek,  keressetek  és
   találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér,  kap,
   aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van-e köztetek olyan
   apa, aki követ ad fiának, mikor az  kenyeret kér tőle? Vagy ha halat  kér,
   akkor hal helyett  tán kígyót  ad neki? Vagy  ha tojást  kér, akkor  talán
   skorpiót nyújt neki? Ha  tehát ti, bár gonoszak  vagytok, tudtok jót  adni
   gyermekeiteknek, mennyivel  inkább  adja  mennyei  Atyátok  a  Szentlelket
   azoknak, akik kérik tőle."
   Lk 11,5-13

   Elmélkedés:

   Jézus példabeszéde szerint barátjának  "erőszakossága miatt" teljesíti  az
   ember  a  kérést.  Mivel  Jézus   itt  a  kérő  imádságról  beszél,   arra
   következtethetünk, hogy amikor  valamit kérünk  imáinkban Istentől,  akkor
   nyugodtan legyünk  erőszakosak. Ez  a szó  természetesen kicsit  furcsának
   tűnik,  ezért  szerencsésebb  azt   mondanunk,  hogy  legyünk   kitartóak,
   állhatatosak a kéréseinkben, s ne hagyjuk  abba, ha rögtön nem teljesül  a
   kívánságunk. Kéréseink megismétlésére természetesen nem azért van szükség,
   mert  Isten  nem  hallja  meg  azt  elsőre  vagy  nem  akarja  első  szóra
   teljesíteni, hanem azért, hogy kitartó imánk során megtisztuljon kérésünk,
   s csak  olyat  kérjünk,  amire  valóban  szükségünk  van  lelkünk  javára.
   Ugyanakkor az állhatatos kérések során tudatosul bennünk, hogy rászorulunk
   Isten segítségére, s egyedül ő képes betölteni szívünk vágyait!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Istenem! Önts  a  szívembe  olyan vágyakat,  amelyeket  egyedül  Te  tudsz
   kielégíteni!
   Adj ajkamra olyan kéréseket, amelyeket egyedül Te tudsz meghallgatni!
   Hadd vigyek véghez olyan tetteket, amelyeket egyedül Te tudsz megáldani!
   Ókeresztény imádság