[Evangelium] 2008-10-07

[Evangelium minden nap]

   2008. október 7. - Kedd, Rózsafüzér Királynője

   Abban az időben: Jézus és  tanítványai miközben Jeruzsálem felé  haladtak,
   betértek az  egyik faluba.  Egy Márta  nevű asszony  befogadta őt  házába.
   Ennek nővére, Mária odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait. Márta  meg
   sürgött-forgott a  sok  házi  dologban.  Egyszer  csak  megállt:  "Uram  -
   méltatlankodott -, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy  szolgálni?
   Szólj neki, hogy segítsen nekem."
   Az Úr azonban így válaszolt: "Márta,  Márta, te sok mindennel törődöl,  és
   téged sok minden nyugtalanít, pedig csak  egy a szükséges. Mária a  jobbik
   részt választotta. Nem is veszíti el soha."
   Lk 10,38-42

   Elmélkedés:

   Márta és  Mária  kétféle  lelkületet testesítenek  meg.  Egyikük  a  lázas
   tevékenykedés híve, a másik a csendes szemlélődésé. Néha az egyik,  máskor
   a másik lelkület áll hozzánk közelebb. Egyszer belefeledkezünk a  munkába,
   s mindent  magunk  akarunk  megtenni,  máskor  pedig  tudunk  időt  szánni
   Istenre. Gond talán  akkor van,  ha valaki  valamelyik lelkületet  kizárja
   magából, s  vagy  csak  a  munkának,  vagy  csupán  a  szemlélődésnek  él.
   Valójában mindkettőnek  helye  van  életünkben.  Lelkünk  nyugalmát  akkor
   leljük meg, ha a tevékenység és a szemlélődés helyes arányát  megtaláljuk.
   A szemlélődés  és az  imádság  feltehetően mindig  Istenre irányul.  De  a
   tevékenységeink,  a  munkánk  is  irányulhat  Őrá,  ha  azt  szolgálatként
   végezzük Isten és a felebarát felé.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó, Mária áldott  rózsafüzére, édes  lánc, mely  Istenhez láncolsz  minket,
   szeretet köteléke, mely  az angyalokkal egyesítesz,  az üdvösség tornya  a
   pokol szakadékában, biztos kikötő  az általános hajótörésben, nem  hagyunk
   el soha  többé. Te  légy erősségünk  halálküzdelmünk óráján.  Tiéd  legyen
   kialvó életünk utolsó csókja.  És ajkunk utolsó lehelete  a te édes  neved
   legyen, ó  Rózsafüzér  Királynője, ó  drága  Anyánk, ó  bűnösök  Menedéke,
   szomorúak hatalmas Vigasztalója. Légy áldott mindenütt, ma és  mindörökké,
   a földön és az égben.
   Bartolo Longo