[Evangelium] 2008-10-06

[Evangelium minden nap]

   2008. október 6. - Hétfő

   Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt.
   "Mester - szólította meg  -, mit tegyek, hogy  elnyerjem az örök  életet?"
   Jézus így  felelt:  "Mit mond  erről  a  törvény? Mit  olvasol  benne?"  A
   törvénytudó így válaszolt:  "Szeresd Uradat,  Istenedet teljes  szívedből,
   teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat  pedig,
   mint saját magadat." Jézus ezt mondta neki: "Helyesen feleltél. Tedd  ezt,
   és élni fogsz."  A törvénytudó  igazolni akarta  magát, ezért  megkérdezte
   Jézustól: "De hát ki az én felebarátom?"
   Válaszul Jézus ezt  mondta neki:  "Történt, hogy  egy ember  Jeruzsálemből
   lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre  verték,
   és félholtan  otthagyták.  Egyszer  csak  egy pap  jött  lefelé  az  úton.
   Észrevette, de  elment  mellette.  Azután  egy  levita  jött  arra,  ő  is
   meglátta, de elment mellette.  Végül egy szamaritánusnak  is arra vitt  az
   útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat
   és bort öntött  sebeire, és  bekötözte, majd  pedig felültette  teherhordó
   állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap  elővett
   két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel  a kéréssel: Viseld gondját, és  ha
   többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül
   ki volt a felebarátja  annak, aki a rablók  kezébe került?" A  törvénytudó
   így válaszolt: "Aki irgalmasságot cselekedett vele." Jézus így  folytatta:
   "Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!"
   Lk 10,25-37

   Elmélkedés:

   Az irgalmas szamaritánus  történetével Jézus azt  tanítja, hogy senkit  se
   zárjunk ki a  felebaráti szeretetből,  hanem mindenkivel  tegyünk jót.  Mi
   persze  sok  esetben  próbálunk   kifogásokat  keresni,  hogy  miért   nem
   segítettünk valakinek. Más esetekben az előítéletek akadályoznak minket  a
   j megtételében,  vagy  saját  kicsinyességünk.  Isten  viszont  nagylelkű.
   Gazdag az irgalomban. Nem méricskél, nem spórol, nem számítgatja, hogy mit
   kap  cserébe.  Mindenkinek  felkínálja  irgalmát.  Ezt  a  mindenki   felé
   odaforduló, irgalmas szívű Istent kellene utánoznunk nap mint nap,  amikor
   segítségre, könyörületre,  irgalomra  szoruló emberekkel  találkozunk.  Ha
   irgalmasan és segítőkészen megnyitjuk szívünket felebarátaink felé,  akkor
   mi is jobban fogjuk érezni Istenünk irgalmas szeretetét.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Istenem, tiéd  a  hatalom, a  bocsánat,  a gyógyítás  és  a  nagylelkűség.
   Fordulj felém, aki remegek feneketlen szakadék-börtönömben, mert elborít a
   sár, lehúz bűneim lánca.
   Uram, te mindig  jót teszel,  fény vagy  a sötétségben,  az áldás  bősége,
   irgalmas és együttérző  barátja az  embernek. Te  könnyen lehetővé  teszed
   azt, ami lehetetlen.
   Szabadíts meg engem, bűnöst, a halálos megszégyenüléstől, hogy  békességed
   Szent Lelke megpihenjen bennem, ó Mindenható!

   ________________________________

   Aktuális:
   Papi élményeim a Zala-völgyben (30.)
   Szabadságomról hazaérkezvén az az örömhír fogadott, hogy döntés  született
   arról, hogy még egy  falut plébániánkhoz csatolnak. Ismét  bebizonyosodott
   az evangélium igazsága, amely  szerint akinek van,  annak még adnak,  hogy
   bővelkedjék. Amikor  első alkalommal  szentmisére  érkeztem az  alig  száz
   lakosú kis  faluba, nem  fogadott harangszó.  Mivel a  mise kezdetére  sem
   harangoztak be, szerényen  tudakolni kezdtem ennek  okát. Hamar  kiderült,
   hogy hónapok óta nem szól a harang. Gondoltam, jól kezdődik ez is!  Amikor
   aztán a kántor az antik harmónium billentyűi közé csapot, s abból  egészen
   különleges hangok törtek elő, azonnal átfutott a fejemen a gondolat,  hogy
   bárcsak ez a szerkezet ne szólna!  Itt is lesz mit megszólaltatni és  lesz
   mit elnémítani.
   A mise  után egy  kis bemutatkozó  beszélgetésbe elegyedvén  új  híveimmel
   már-már majdnem megesküdtem rá, hogy bizony soha életemben nem tettem be a
   lábamat ebbe a  kis faluba,  s most járok  itt először,  amikor Irén  néni
   előállt azzal,  hogy  1994-ben  újmisés papként  én  már  tartottam  náluk
   búcsúkor  misét.  Megcáfolhatatlan  érvként  még  hozzátette,  hogy  náluk
   ebédeltem az  akkori plébánosukkal.  Emlékeimben előtörtek,  hogy  valóban
   jártam a vidéken  több falu templomában,  de csak a  néhai plébános  tudná
   megmondani,  hogy  ez  a  kis  Szent  Flórián-kápolna  is  köztük   volt-e
   akkoriban.
   Az elmúlt hetekben gőzerővel folytak a 11 vadonatúj dalból álló karácsonyi
   zenemű  próbái.  Az  énekes   lányok  hangszálai  szinte  már   pattanásig
   feszültek, mire mindenki megtanulta a saját számát. Most pedig az  idegeik
   feszülnek  pattanásig,  mert  a  hétvégén  egy  stúdióban  elkészítjük   a
   hangfelvételt, hogy aztán CD-n  is megjelenjen a  zenemű. A bátrabbak  már
   nem is plébánosnak, hanem producernek hívnak, mert a kiadással kapcsolatos
   hivatalos ügyek intézése  jobb híján rám  maradt. Most éppen  szponzorokat
   keresek. Ha találok, ha nem, mindenképpen  megjelenik a CD lemez. A  dalok
   mindenesetre  igencsak  jól   szólnak,  nagy  lelki   élmény  lehet   majd
   karácsonykor mindazoknak, akik hallani fogják. Nekem már most is az.
   István atya