[Evangelium] 2008-10-05

[Evangelium minden nap]

   2008. október 5. - Évközi 27. vasárnap

   Abban az  időben  Jézus  ezt  mondta  a  főpapoknak  és  a  nép  véneinek:
   Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki  szőlőt
   telepített, bekerítette sövénnyel, belül  pedig (a sziklába)  taposógödröt
   vágott, és  őrtornyot épített.  Aztán rábízta  a szőlőt  a munkásokra,  és
   elutazott.  Amikor   eljött   a   szüret  ideje,   elküldte   szolgáit   a
   szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások  megragadták
   a szolgáit, s  az egyiket  összeverték, a másikat  megölték, a  harmadikat
   pedig megkövezték. Erre  más szolgákat küldött,  többet, mint először,  de
   ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a  fiát küldte le hozzájuk, mondván:  "A
   fiamat csak megbecsülik!" Mikor azonban a szőlőmunkások meglátták a  fiút,
   így szóltak egymáshoz:  "Ez itt az  örökös! Gyertek, öljük  meg, és  miénk
   lesz az öröksége!" Meg is ragadták  őt, kidobták a szőlőből, és  megölték.
   Amikor  megjön  a  szőlőskert   ura,  ugyan  mit   tesz  majd  ezekkel   a
   szőlőmunkásokkal? Ezt  válaszolták:  "Gonoszul elbánik  a  gonoszokkal,  a
   szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést."
   Jézus így folytatta: "Nem  olvastátok soha az írásokban:  A kő, melyet  az
   építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben
   csodálatos ez! Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és
   olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét."
   Mt 21,33-43

   Elmélkedés:

   Üdvözítő Isten
   Idén ősszel immár harmadszorra  hallunk az szentmisében szőlőről,  illetve
   szőlőmunkásokról. Két  héttel ezelőtt  arról olvastunk  az  evangéliumban,
   hogy egy gazda a nap különböző  óráiban szőlőmunkásokat fogad fel, s  este
   mindegyiküknek kiadja a bérét. Az  elmúlt heti szakasz pedig arról  szólt,
   hogy egy  apa  két fiát  küldi  ki a  szőlőbe  dolgozni, de  csak  egyikük
   teljesíti  a  kérést.  A  mai  evangéliumi  példabeszéd  pedig  a  "gonosz
   szőlőmunkásokról" szól. Ez a mai történet két fontos témát érint. Egyrészt
   Isten és a  választott nép  közti szövetségi  kapcsolatot, másrészt  Jézus
   saját küldetéséről tanít. Mai elmélkedésünkben nézzük meg ezt a két témát!

   Az Ószövetség Isten  és a választott  nép történetét, kapcsolatát  mutatja
   be. Az általa  kiválasztott népnek  maga Isten ad  nevet, amikor  Jákobbal
   megküzdött. Ekkor kapja Jákob, illetve a  nép az Izrael nevet, ami  annyit
   jelent, hogy "Istennel viaskodó". De  miért is választott i magának  Isten
   egy népet a  sok nemzet  közül? Semmiképpen  sem azért,  hogy ezáltal  más
   népeket kizárjon a vele való  kapcsolatból vagy szeretetéből. Isten  azért
   választotta i  a zsidó  népet, hogy  általuk közeledjen  más népekhez.  Mi
   indította  Istent   egy   nagy   birodalmak   között   élő   kicsiny   nép
   kiválasztására? A bibliában  megkapjuk erre a  pontos választ: "Nem  azért
   hajolt le hozzátok és választott ki benneteket az Úr, mert számban fölötte
   álltok az összes  népnek, hiszen  a legkisebb vagytok  minden nép  között,
   hanem mert  szeretett benneteket  az  Úr" (MTörv  7,7).  Itt van  tehát  a
   kiválasztás titka! Isten szereti az embert, s szeretetből arra hívja, hogy
   éljen vele  szövetségben.  Az  Isten és  az  ember  közti  szövetségkötést
   jelképezi a mai példabeszédben, hogy a gazda szőlőt ültet és azt rábízza a
   munkásokra. S  bár az  ember újra  és újra  hűtlenné válik,  Isten  mindig
   megújítja  szövetségét,   s  elküldi   követeiként  a   prófétákat,   hogy
   figyelmeztessék  a  népet  a  szövetség  megtartására.  A   példabeszédben
   szereplő szolgák a prófétákat jelentik. Az idők teljességében pedig  Isten
   saját Fiát küldi el, akit szintén megölnek. Isten cselekedetei tehát az  ő
   határtalan szeretetéről tanúskodnak.

   Amellett, hogy  a  példabeszéd  betekintést nyújt  számunkra  Isten  és  a
   választott  nép  kapcsolatának  titkába,  fontos  dolog  derül  ki   Jézus
   származásáról és küldetéséről  belőle. Bár  jelképesen, szimbolikusan,  de
   mégis Jézus egyértelműen beszél itt arról,  hogy ő az Isten Fia, és  arról
   is, hogy  milyen elutasításban  és halálban  lesz része.  Emberileg  talán
   ésszerűtlennek tűnik, hogy szolgái megverése és megölése után miért  küldi
   el saját fiát a gazda  a munkásokhoz, mintegy életveszélynek kitéve  ezzel
   őt? Erre a kérdésre is a biblia  adja meg a pontos választ: "Úgy  szerette
   Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el
   ne vesszen, hanem örökké éljen (Jn 3,16).

   Isten Fia, Jézus Krisztus  elérkezésével új szakasz  kezdődik Isten és  az
   emberiség történetében, az újszövetség korszaka. Az ószövetségi választott
   nép tagjai nem léptek rá erre  az új útra, de reményünk szerint  Krisztust
   megváltóként elfogadva egyszer majd ők is ezen az úton fognak járni. Jézus
   halálával  és  feltámadásával  Isten   új  szövetséget  kötött  az   egész
   emberiséggel, s ennek a szövetségnek is az alapja az Ő szeretete.

   Befejezésül idézzük  fel  ismét János  evangéliumának  kijelentését:  "Úgy
   szerette Isten a  világot, hogy egyszülött  Fiát adta oda,  hogy aki  hisz
   benne, az  el  ne  vesszen,  hanem örökké  éljen  (Jn  3,16).  A  megígért
   üdvösségből, a  Krisztusban hívőknek  ígért örök  életből, az  újszövetség
   népéből és Isten  szeretetéből senki sincs  kizárva. Isten  mindannyiunkat
   meghív a vele való közösségre, meghív minket az ő új választott népébe, az
   Egyház közösségébe, mert szeret minket és üdvözíteni akar minket. Fogadjuk
   el az üdvözítő Isten szeretetét!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Mindenható Atyánk! Kérünk, küldj Egyházadba szent papokat, akik  kegyelmed
   eszközeivel megszentelik a te népedet. Küldj sok megszentelt életű  férfit
   és nőt,  hogy megmutassák  a világnak  a te  szentségedet. Küldj  szőlődbe
   szent munkásokat, akik lángoló  szeretettel dolgoznak, és a  Szentlélektől
   indíttatva elviszik Krisztus megváltását egészen a föld végső határáig.
   II. János Pál pápa