[Evangelium] 2008-10-04

[Evangelium minden nap]

   2008. október 4. - Szombat, Assisi Szent Ferenc

   A hetvenkét  tanítvány, akiket  Jézus az  evangélium hirdetésére  küldött,
   nagy örömmel tért vissza. "Uram - mondták  Jézusnak -, a te nevedre még  a
   gonosz lelkek  is engedelmeskedtek  nekünk." Ő  így válaszolt:  "Láttam  a
   sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy
   kígyókon  és  skorpiókon  járjatok,  hogy  minden  ellenséges  erőn   úrrá
   legyetek: Semmi sem fog ártani  nektek. Mindazonáltal ne annak  örüljetek,
   hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy
   nevetek föl van írva a mennyben."
   Abban az órában  Jézus felujjongott  a Szentlélekben,  és így  imádkozott:
   "Magasztallak téged, Atyám,  ég és  föld Ura, mivel  elrejtetted ezeket  a
   bölcsek és az  okosak elől,  és feltártad  az egyszerűeknek,  így van  ez,
   Atyám, mert így tetszett neked. Az  Atya mindent átadott nekem. Senki  más
   nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és  az Atyát sem ismeri más, csak a  Fiú,
   és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni." Jézus azután tanítványaihoz
   fordult, és így  szólt: "Boldog az  a szem, amely  látja, amit ti  láttok.
   Mondom nektek: Sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok,
   de nem látta; szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta."
   Lk 10,17-24

   Elmélkedés:

   A ma ünnepelt Szent  Ferenc nagy felismerése  az volt, hogy  évszázadokkal
   Krisztus kora után valami hiányzik az Egyházból, amit az Úr is  szeretett,
   s amit  tanítványainak is  ajánlott. Hiányzik  valami, ami  segíthetné  az
   örömhír terjedését  az egyszerű  nép körében.  És ez  a szegénység  és  az
   egyszerűség volt. Nem lehet azt mondani, hogy az egész egyház és a vezetők
   valamennyien gazdagságra  törekedtek,  de sokan  valóban  elfeledkeztek  a
   szegénységről  és  a   szegényekről.  Ferenc   egészen  szegényként,   sőt
   nincstelenül állt a  szegények közé, s  ezzel egy olyan  utat mutatott  az
   Egyház  számára,  amely   azóta  is  sokakat   vonz  Jézus  követésére   a
   szegénységben. Olyan példát mutatott, amely  sokakat segített vissza az  a
   krisztusi közösségbe. A  teljes szegénység vállalása  nem vakmerőség  volt
   részéről, hanem az Istenre való teljes ráhagyatkozás és bizalom jele.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Mutasd meg,  Uram, a  Szegénységet,  amelyet annyira  szerettél!  Irgalmas
   Jézus, légy irgalommal irántam; teljesen eltölt a vágy Úrnőm, a Szegénység
   után, aki nélkül nem lelek nyugalmat.
   Te lobbantottad fel, Uram, szívemben az érte epedő szerelmet; add meg  hát
   a jogot is, hogy enyém lehessen! Arra vágyom, hogy ebben a kincsben legyek
   gazdag! Állhatatosan kérlek, had' lehessen mindig az enyém!
   Uram, Jézus, Te  egészen szegény  voltál, s így  én sem  kívánok e  földön
   semmit  sem  a  sajátomnak  mondani,  és  csak  abból  akarok  élni,  amit
   felebarátaim adnak nekem!
   Assisi Szent Ferenc