[Evangelium] 2008-10-02

[Evangelium minden nap]

   2008. október 2. - Csütörtök, Szent Őrzőangyalok

   Az  apostolok   kiválasztása  után   Jézus  kiválasztott   más   hetvenkét
   tanítványt, és  elküldte  őket kettesével  maga  előtt minden  városba  és
   helységbe, ahová menni  szándékozott. Így szólt  hozzájuk: "Az  aratnivaló
   sok, de a munkás  kevés. Kérjétek hát az  aratás Urát, küldjön  munkásokat
   aratásába. Menjetek!  Úgy küldelek  titeket,  mint bárányokat  a  farkasok
   közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton
   senkit se köszöntsetek. Ha betértek  egy házba, először is ezt  mondjátok:
   "Békesség e háznak!" Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti  békességtek,
   ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt  egyétek
   és igyátok, amijük  van. Mert méltó  a munkás a  maga bérére. Ne  járjatok
   házról házra.  Ha  egy  városba  érkeztek,  és  szívesen  látnak  titeket,
   egyétek,  amit  elétek  adnak.  Gyógyítsátok  meg  ott  a  betegeket,   és
   hirdessétek: "Elérkezett  hozzátok  az  Isten  országa!"  De  ha  betértek
   valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára,
   és mondjátok: "Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt,
   de tudjátok meg:  Elérkezett hozzátok  az Isten  országa!" Bizony,  mondom
   nektek: Szodomának  könnyebb  sorsa  lesz  azon  a  napon,  mint  ennek  a
   városnak."
   Lk 10,1-12

   Elmélkedés:

   A tanítványokban  bizonyára nagy  lehetett a  bátorság és  a Jézus  iránti
   bizalom, hogy  teljesen eszköztelenül,  mindössze a  Mester tanításával  a
   tarsolyukban útnak mertek indulni. Ez  a bátorság többek elsősorban  abból
   fakadhatott, hogy  Jézus közelében  számos alkalommal  megtapasztalhatták,
   hogy milyen  szívesen hallgatják  az emberek  mesterük szavait,  s azt  is
   láthatták, hogy a tanítás mögött milyen emberfeletti erő rejlik. S ha most
   ők nem a saját nevükben és nem a maguk tanításával, hanem Jézus nevében és
   az Ő  örömhírével indulnak  útnak, akkor  hasonló eredményre  számíthatnak
   igehirdetésük során.
   Ha megfogadom az Úr tanácsait, s  nem magamban, hanem Őbenne bízom,  akkor
   tanúságtételem gyümölcsöző lesz.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Milyen nagy a te  türelmed, Istenem! Tőled születik  minden egyes nap,  te
   öntöd a  napsugarat  jókra,  gonoszokra; te  áztatod  a  földet  esőiddel,
   jótéteményedből senki sincs kizárva, megkülönböztetés nélkül adod a  vizet
   igazaknak és gonoszoknak.  Egyforma türelemmel  bánsz a  bűnösökkel és  az
   ártatlanokkal, azokkal, akik  ismernek téged, és  azokkal, akik  tagadnak,
   akik hálálkodnak és akik hálátlanok.
   Gyakran, sőt  állandóan  keserítenek  a sértések,  de  te  mégsem  engeded
   szabadjára méltatlankodásodat, türelmesen vársz az ítélet napjára. S mivel
   a te hatalmadban  van a megtorlás,  inkább türelemmel, hosszan  várakozol,
   vagyis kegyességedben inkább elhalasztod az ítéletet, arra várva, hogy  az
   ember gonoszsága, ha egyáltalán lehetséges, végül mégis megváltozzék.
   Szent Ciprián