[Evangelium] 2008-10-01

[Evangelium minden nap]

   2008. október 1. - Szerda, Lisieux-i Szent Teréz

   Amikor már közel  voltak Jézus szenvedésének  és megdicsőülésének  napjai,
   elhatározta, hogy tanítványaival  Jeruzsálembe megy.  Történt pedig,  hogy
   útközben valaki  így  szólt hozzá:  "Követlek,  bárhová mégy."  Jézus  így
   válaszolt:  "A  rókának  van  odúja,  az  ég  madarainak  fészke,  de   az
   Emberfiának nincs hová fejét lehajtania."
   Egy másikat Jézus szólított fel: "Kövess engem!" Az így válaszolt:  "Uram,
   engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat." "Hagyd a  holtakra,
   hadd temessék el halottaikat - mondta neki -, te pedig menj, és hirdesd az
   Isten országát."
   Egy harmadik ezt mondta neki: "Uram,  követlek téged, de engedd meg,  hogy
   előbb elbúcsúzzam a családomtól." Jézus  így válaszolt: "Aki kezét az  eke
   szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára."
   Lk 9,57-62

   Elmélkedés:

   Mindegy, hogy én lépek Jézushoz a követés vágyával vagy ő hív meg engem, a
   kérdés mindig az,  hogy el  tudok-e mindent hagyni  Őérte. Az  evangéliumi
   találkozások szerint nem  elegendő ugyanis a  szándék, az elhatározás,  ha
   bizonyos dolgok  visszahúznak a  világba,  s megakadályoznak  abban,  hogy
   egészen Jézusnak adjam magamat.  A követésnek, a  tanítványi életnek ez  a
   lényege: egészen  az Úrnak  adom  magam, nem  tekintek hátra,  hanem  csak
   előre, arra  az útra,  amelyen haladnom  kell, arra  a feladatra,  amelyet
   teljesítenem kell. A mi Urunk ilyen elkötelezett embereket szeretne,  mert
   az Isten Országának örömhírét  csak osztatlan szívvel lehet  gyümölcsözően
   hirdetni.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Adj nekem, Uram
   buzgalmat - téged keresni,
   bölcsességet - téged követni
   lelket - téged ismerni,
   tekintetet - téged látni,
   életet - mely néked tetszik,
   kitartást a végsőkig,
   és boldog véget!