[Evangelium] 2008-09-28

[Evangelium minden nap]

   2008. szeptember 28. - Évközi 26. vasárnap, a Szentírás vasárnapja

   Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: "Erről mi
   a véleményetek? Egy  embernek két fia  volt. Odament az  egyikhez, és  így
   szólt hozzá:  Fiam,  menj ki  ma,  és dolgozz  a  szőlőben! -  A  fiú  azt
   válaszolta: Nincs kedvem!, de később megbánta, és mégis kiment. Odament  a
   másikhoz, és  annak is  szólt. Az  így válaszolt:  Szívesen, uram!,  menni
   azonban nem ment. Kettőjük közül  melyikük teljesítette az apa  akaratát?"
   Azt felelték: "Az első."
   Erre Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők
   megelőznek bennetek  Isten  országában.  Mert  eljött  hozzátok  János  az
   igazságosság útján járva, és  ti nem hittetek neki,  a vámosok és  utcanők
   viszont hittek neki. És ti, akik  mindezt láttátok, még utólag sem  tértek
   jobb belátásra, hogy higgyetek neki!"
   Mt 21,28-32

   Elmélkedés:

   Megszólaló Isten
   Ma, szeptember utolsó vasárnapján a Szentírás vasárnapját tartjuk, s erről
   idén, a Biblia évében  különösen is illő  megemlékeznünk. A Biblia  évének
   egyik célja  az,  hogy  a szentírás  mindennapi  olvasása  által  közelebb
   kerüljünk Krisztushoz. Ha  erre gondolunk, azonnal  megértjük, hogy a  mai
   napon nem  egyszerűen csak  egy  könyvet állítunk  tiszteletünk  tárgyává,
   hanem a  megszólaló Istent.  Nem csupán  a világ  legolvasottabb  könyvére
   gondolunk, hanem a  Szentírásban megszólaló Istent  csodáljuk. A  híveknek
   érdemes elgondolkozni azon,  hogy miként hallgatják  Isten szavát,  nekünk
   papoknak, és személy szerint nekem  is érdemes elgondolkoznunk azon,  hogy
   miként hirdetjük Isten szavát? Vajon növekszik-e bennünk,  mindannyiunkban
   a biblia ismerete és szeretete?

   A  Biblia  évének   kezdetétől  folyamatosan   buzdítok  mindenkit,   hogy
   igyekezzen  naponta  olvasni  a   szentírást.  A  visszajelzések   egészen
   különbözőek. Vannak  családok,  ahol esténként,  a  közös vacsora  után  a
   szülők gyermekeikkel közösen olvasnak a bibliából, esetleg beszélgetnek is
   a hallottakról, s közös ima fejezi be a család lelki programját. Ez a  pár
   perces együttlét gyümölcsözően hat  a család valamennyi tagjára.  Emellett
   vannak olyanok is, akik nem tartják fontosnak a szentírásolvasást. A minap
   megkérdeztem egy templomba járó asszonyt, hogy szokta-e odahaza olvasni  a
   bibliát.  Azt  válaszolta,  hogy  neki  elegendő  az,  amit  a   vasárnapi
   szentmisén hall  a bibliából.  Hasonló véleményt  egyébként már  többektől
   hallottam. Kicsit elszomorít az  ilyen gondolkodásmód, de elfogadom,  hogy
   valakinek ez a lelki igénye és nem vágyik többre.

   Az ideális persze az volna,  ha a misén elhangzott szentírási  szövegeket,
   az olvasmányt, a szentleckét és  az evangéliumot odahaza legalább  egyszer
   újból elolvasnánk,  s  felidéznénk magunkban  a  prédikációban  elhangzott
   magyarázatot, elmélkedést. II. János Pál  pápa pontosan ezt tanácsolta  Az
   Úr napja kezdetű, a vasárnap megszenteléséről szóló apostoli levelében.  A
   Szentatya a következőket írta:  "Ha az imádságos  lelkületű és az  egyházi
   magyarázat iránt tanulékony lélekkel végzett szentírásolvasás nem táplálja
   az egyes  személyek és  a  családok lelki  életét, Isten  Igéjének  puszta
   liturgikus hirdetése nehezen fogja megteremni a remélt gyümölcsöket" (Dies
   Domini 40.). Arról van  tehát szó, hogy egyikünk  se elégedjen meg  csupán
   azzal, hogy itt, a  szentmisén odafigyel az Úr  szavára, hanem odahaza  is
   próbáljunk meg időt szakítani erre.

   Nem árulok el vele nagy titkot, hiszen mindenki sejtheti, hogy én sem  itt
   olvasom  el  először  az  evangéliumot,  hiszen  akkor  nem  tudnék   róla
   prédikálni.  Az  igehirdetésnek   nálam  is  és   minden  más  papnál   is
   elengedhetetlen feltétele, hogy előzetesen többször elolvassam a vasárnapi
   evangéliumot, s elmélkedjek róla. A többszöri átgondolás eredményezi  azt,
   hogy a pap nem áll ki  készületlenül a szószékre szentbeszédet mondani.  A
   felkészülés során  arra  próbál  gondolni, hogy  Isten  mit  akar  őáltala
   üzenni, tanítani a  hívőknek. Odafigyelünk  Isten szavára,  hogy aztán  ne
   csak a magunkét mondjuk, hanem valóban Isten üzenetét közvetítsük.

   Isten természetesen nem csak a papok személyen keresztül, közvetett  módon
   akar  szólni,   hanem   közvetlenül  is   szeretne   mindenkit   személyes
   megszólítani. Isten  természetesen  nem  csak  nekem  szólal  meg,  amikor
   kezembe veszem a bibliát, hanem mindenkinek megszólal. Ehhez türelem,  egy
   kis kitartó olvasás, figyelmesség, tanulékony lélek szükséges csupán. Néha
   hallom egyesek panaszkodását: Néma  az Isten! Nem  szólal meg, amikor  oly
   nagy szükség volna rá! Ez egyáltalán nincs így. Igenis megszólal, csak oda
   kellene figyelnünk rá.  Halljuk meg  a szentírás  szavaiban megszólaló  és
   lelkünk visszhangját váró Istent!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Örök Ige,  Istennek Igéje,  legyen  életem tartalma  az, hogy  mindig  rád
   figyeljek. Nagyon  tanulékony  akarok  lenni,  hogy  mindent  elsajátítsak
   tőled, a sötétségen át, az ürességen át, az erőtlenségen át rád függesztem
   a tekintetemet, s a te erőt adó fényedben járok.