[Evangelium] 2008-09-21

[Evangelium minden nap]

   2008. szeptember 21. - Évközi 25. vasárnap

   Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek
   országa olyan, mint amikor  egy gazda kora  reggel kiment, hogy  szőlőjébe
   munkásokat fogadjon. Miután napi  egy dénárban megegyezett a  munkásokkal,
   elküldte őket a szőlőjébe.  A harmadik óra körül  megint kiment, s  látta,
   hogy mások  is ácsorognak  ott  tétlenül a  piactéren. Ezt  mondta  nekik:
   "Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami  jár, megadom majd nektek." Azok el  is
   mentek. Majd a  hatodik és  a kilencedik  órában újra  kiment és  ugyanígy
   cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat
   talált. Megkérdezte  tőlük: "Miért  álldogáltok itt  egész nap  tétlenül?"
   Azok ezt  válaszolták: "Mert  senki  sem fogadott  fel minket."  Erre  azt
   mondta nekik: "Menjetek ti is a szőlőmbe!"

   Amikor beesteledett, a  szőlősgazda így szólt  intézőjéhez: "Hívd össze  a
   munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!"  Először
   azok jöttek  tehát, akik  a  tizenegyedik óra  körül kezdtek,  és  egy-egy
   dénárt kaptak.  Amikor az  elsők  jöttek, azt  hitték, hogy  nekik  többet
   fognak adni,  de  ők  is  csak egy-egy  dénárt  kaptak.  Amikor  átvették,
   zúgolódni kezdtek a gazda ellen: "Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak,
   és ugyanúgy  bántál  velük,  mint  velünk, akik  a  nap  terhét  és  hevét
   viseltük!" Ő  azonban  ezt felelte  az  egyiküknek: "Barátom,  nem  vagyok
   igazságtalan veled. Nemde  egy dénárban  egyeztél meg velem?  Ami a  tied,
   fogd és menj! Én  ennek az utolsónak is  annyit szánok, mint neked.  Talán
   azzal, ami az  enyém, nem  tehetem azt,  amit akarok?  Vagy rossz  szemmel
   nézed, hogy én jó vagyok?" Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
   utolsók!
   Mt 20,1-16a

   Elmélkedés:

   Isten munkásai
   Az őszi, szüreti munkában egymásnak szívességből segítő családtagoktól  és
   jókedvű baráti társaságoktól hangosak a szőlőhegyek ezekben a hetekben.  A
   híradások  pedig   a  feketemunkásként   szüretelőkre  vadászó   munkaügyi
   felügyelők ellenőrzéseitől hangosak.  Futótűzként terjedt  a rémhír,  hogy
   még helikopterről  is  ellenőrzik  a  szüretelőket,  ez  azonban  hamisnak
   bizonyult, mert a Munkaügyi Felügyelőségnek - állításuk szerint - nincs is
   helikoptere. Persze nem is kell, mert ellenőriznek ők anélkül is akár  még
   szakadó esőben is, s ahol munkakönyv helyett szabálytalanságokat találnak,
   ott  bírságolnak  rendesen.  Ha  Jézus  mostanában  személyesen   próbálná
   megtenni azt, amit  az evangéliumban szereplő  szőlősgazda, bizony  aligha
   úszná meg ellenőrzés  és bírságolás nélkül.  Elképzelhetetlen, hogy  Jézus
   egyszerűen kimenjen a terekre és egy napi munkára munkásokat fogadjon fel.
   Az ilyen formában történő foglalkoztatás teljesen szabálytalan volna.

   Az evangélium példabeszéde természetesen  nem feketemunkásokról és nem  is
   adócsaló szőlősgazdáról  szól,  hanem  - minként  azt  a  bevezető  mondat
   pontosan elárulja - az Isten Országáról. A szőlősgazda maga az Isten,  aki
   meghív minket,  embereket,  hogy  dolgozzunk  számára,  s  földi  életünk,
   munkánk  után  mindegyikünk  Tőle  fogja  megkapni  a  fizetséget.  A  nap
   különböző  óráiban  felfogadott  munkások   azt  jelképezik,  hogy   Isten
   mindenkit meghív,  egyeseket előbb,  másokat  talán később,  de  meghívása
   egyetemes, mindenkihez  szól. A  fizetség  pedig, amit  Isten  mindenkinek
   felkínál ugyanaz: az  örök élet  az Ő országában.  A jutalom  tekintetében
   tehát Isten nem  tesz különbséget.  Mindenkinek ugyanazt,  az örök  életet
   kínálja fel, senki sem számíthat ennél többre, de kevesebbre sem. Ebből  a
   szempontból tehát tökéletesen érvényesül az isteni igazságosság.

   Emberi szempontból  viszont  igazságtalannak  tartjuk  mindazt,  amiről  a
   példabeszéd  szól.  Igazságtalannak  tűnik  számunkra  az,  hogy  mindenki
   ugyanannyi fizetséget  kap, azok  is  egy dénárt  kapnak, akik  egész  nap
   fáradoztak, s azok is, akik csak egyetlen órát dolgoztak. Az  igazságosság
   iránti szeretetünk  sem  sérül  azonban  akkor, ha  azt  a  szempontot  is
   figyelembe vesszük, hogy végülis a reggel munkába állók pontosan megkapták
   azt a bért, amelyben megállapodtak. A többiekkel jószívű volt a gazda, aki
   nekik is ugyanannyit adott, bár ők valóban kevesebbet dolgoztak.

   Az  igazságosság   és  az   igazságtalanság  témájához   érkezve   érdemes
   megvizsgálnunk, hogy  miért  tartjuk első  pillanatban  igazságtalannak  a
   történteket? E  kérdésről szólva  XVI. Benedek  pápa az  Isten a  szeretet
   kezdetű enciklikájában helyesen állapítja, hogy korunk társadalmaiban mély
   szakadék keletkezett  az  igazságosság és  a  szeretet között  (vö.:  Deus
   caritas est  26.). A  társadalmi egyenlőtlenségek  egyre nagyobbak,  nő  a
   különbség a  szegények  és  a  gazdagok  között.  Az  államnak  arra  kell
   törekednie, hogy  megszüntesse  ezeket a  különbségeket.  Egyes  elméletek
   odáig mentek, amely szerint a társadalmi igazságosság megvalósulásával már
   nincs is szükség a szeretetszolgálatra,  amelyet például az egyház  végez.
   Az ilyen,  túlzó állításokkal  szemben  az Egyház  ma  is vallja,  hogy  a
   szeretet és az igazságosság nem választható el egymástól, azaz a nagylelkű
   szeretet gyakorlására akkor is szükség volna, ha megszűnnének a társadalmi
   különbségek és  mindenki saját  igényeinek megfelelően  megkapná részét  a
   világ javaiból (vö.: Deus caritas est 26.).

   Visszatérvén az evangéliumi példabeszédhez befejezésül még egy gondolat: A
   gazdától csak azok kaptak fizetséget, akik legalább egy keveset dolgoztak.
   Ha szeretnénk  elnyerni  az  üdvösséget, akkor  el  kell  fogadnunk  Isten
   hívását és munkatársaiként dolgoznunk kell az Ő országának  növekedéséért.
   Ne irigykedjünk másokra sosem, hanem  örüljünk annak, hogy eljuthatunk  az
   örök életre!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Szentlélek  Úristen,  világosítsd  meg  és  erősítsd  egyházi  és   világi
   vezetőinket,  akikre  rábíztuk  sorsunkat!  Különös  oltalmadba   ajánljuk
   Szentatyánkat, Egyházad  legfőbb  pásztorát.  Újítsd  meg  a  fölszentelés
   kegyelmét  püspökeink  és  papjaink   lelkében!  Támassz  sok  férfi-   és
   asszonymunkást,  hogy  apostoli  buzgóságtól  átjárva  szóval,  tettel  és
   példával Isten Országának  terjesztésén dolgozzanak,  az erkölcsi  rendért
   küzdjenek és a lelkek üdvösségén buzgólkodjanak.