[Evangelium] 2008-09-20

[Evangelium minden nap]

   2008. szeptember 20. - Szombat

   Amikor egyszer  a  városokból  nagy  tömeg  gyűlt  Jézus  köré,  ő  ezt  a
   példabeszédet mondta nekik: "Kiment a  magvető magot vetni. Amint  vetett,
   némely  szem  az  útfélre  esett;  ott  eltaposták,  és  az  égi   madarak
   felcsipegették. Némely mag köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt,
   mert nem volt  nedvessége. Némely  pedig tövisek közé  hullott. A  tövisek
   felnőttek vele együtt, és elfojtották. A többi jó földbe hullott.  Kikelt,
   és százszoros termést  hozott." E szavak  után Jézus felkiáltott:  "Akinek
   füle van, hallja meg!"
   Akkor  megkérdezték  tanítványai,  hogy  mi  a  példabeszéd  értelme.  Így
   válaszolt: "Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának  titkait.
   A  többieknek  csak  példabeszédekben,  hogy  nézzenek,  de  ne  lássanak,
   halljanak, de ne értsenek. A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. Az
   útfélre eső mag azokat jelenti, akik  hallgatják az igét, de aztán jön  az
   ördög, és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek, és így ne is
   üdvözüljenek.  A   köves  talajra   hullott  mag   azokat  jelenti,   akik
   meghallgatják az  igét, örömmel  be  is fogadják,  de  az nem  ver  bennük
   gyökeret. Egy ideig hisznek, de  a kísértés idején elpártolnak. A  tövisek
   közé eső  mag azokat  jelenti,  akik meghallgatják  az  igét, de  az  élet
   gondjai, gazdagsága és élvezetei elfojtják bennük a növekedést, és termést
   nem hoznak. A jó földbe eső  mag végül azokat jelenti, akik  meghallgatják
   az igét,  jó és  erényes szívvel  meg  is tartják,  és termést  is  hoznak
   állhatatosságban."
   Lk 8,4-15

   Elmélkedés:

   Az igehirdetőt, aki  isteni hívásra vállalkozik  a magvetésre, azaz  Isten
   tanításának a továbbadására, nem keserítheti el az a tény, hogy munkájának
   egy  része  hiábavaló.  Vannak,  aki  hallgatnak  az  általa   közvetített
   tanításra, de  vannak, akik  nem. Ez  a jézusi  példabeszéd azért  tetszik
   nekem, mert nagyon realista, a valóságról szól. Hiszen nem  ábrándozhatunk
   arról, hogy  majd  mindenki ujjongva  és  lelkesen hallgatja  a  szavakat,
   főként amiatt  nem, hogy  a  keresztény tanítás  mindennapi  megvalósítása
   bizony nehézségekkel  is jár.  Egyesek ugyan  hallják a  tanítást, de  nem
   éreznek magukban  késztetést arra,  hogy  úgy is  éljenek. Öröm  tölti  el
   viszont az igehirdetőt amiatt, hogy  munkájának eredménye is van,  egyesek
   bőséges termést  hoznak,  s  megvalósítják  mindazt,  amiről  az  üdvösség
   tanítása szól.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó Jézus, te  mindenkinek egyforma nagylelkűséggel  felajánlod szavadat  és
   tanításodat. Ahogy a  magvető nem tesz  különbséget a földre  vonatkozóan,
   hanem egyszerűen mindenütt vet, éppúgy te is egyformán intézed tanításod a
   gazdaghoz,  a  szegényhez,  a  bölcshöz,  a  tudatlanhoz,  a  buzgóhoz,  a
   lustához, a  bátorhoz és  a  gonoszhoz. Megkülönböztetés  nélkül  beszélsz
   mindenkihez.
   Add, Uram, hogy tanításodat  figyelemmel hallgassam és állandóan  eszemben
   tartsam, s erővel és bátran megvalósítsam.
   Aranyszájú Szent János