[Evangelium] 2008-09-14

[Evangelium minden nap]

   2008. szeptember 14. - Évközi 24. vasárnap, A Szent Kereszt
   felmagasztalása

   Abban az  időben Jézus  ezt  mondta Nikodémusnak:  Senki  sem ment  föl  a
   mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a  mennyben
   van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót  a pusztában, úgy fogják fölemelni  az
   Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert
   úgy szerette Isten  a világot,  hogy egyszülött  Fiát adta  oda, hogy  aki
   benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte
   Fiát a világba, hogy  elítélje a világot, hanem  hogy általa üdvözüljön  a
   világ.
   Jn 3,13-17

   Elmélkedés:

   A kereszt jele
   Sportközvetítések alkalmával gyakran látható a televízióban, hogy  egy-egy
   sportoló győzelem esetén  valamilyen jelet  mutat a  nézőközönségnek és  a
   kamerákon keresztül az  egész világnak.  Arra gondolok  például, amikor  a
   futóverseny győztese  felmutatja cipőjét,  amelynek győzelmét  köszönheti.
   Vagy amikor a  labdarúgó a gól  után hüvelykujját a  szájába veszi, s  így
   mutatja az egész  világnak, hogy  még a  gólnál is  jobban örül  újszülött
   gyermekének. Vagy olyan is előfordult már, hogy a kerékpárverseny győztese
   a célvonalon áthaladva  trikója alól előveszi  és felmutatja a  nyakláncán
   függő jegygyűrűjét,  minden  bizonnyal szerelmének  ajánlva  a  győzelmet.
   Érdekes, figyelemfelhívó  jelek ezek,  amelyek  persze változnak,  de  jól
   kifejezik a győztes pillanatnyi hangulatát, örömét.

   Miközben a sportolók újabb és újabb különleges dolgokat találnak ki,  hogy
   milyen  jelekkel   tudnák  az   egész  világ   számára  emlékezetessé   és
   felejthetetlenné tenni saját sikerüket és  győzelmüket, az Egyház, mint  a
   Krisztusban  hívők  közössége  évszázadokon  keresztül  ugyanazt  a  jelet
   mutatja fel: a megváltó Krisztus  keresztjének jelét. Ma, a Szent  Kereszt
   felmagasztalásának ünnepén mi, keresztények, nem csupán szemlélni  akarjuk
   Krisztus keresztjét, hogy  abból erőt  merítsünk a  magunk számára,  hanem
   jelként mutatjuk fel  azt a világnak.  Azért kezdtem a  mai elmélkedést  a
   sportolók győzelmi  jeleivel, mert  Krisztus  keresztje is  győzelmi  jel,
   amely azt hirdeti, hogy  a mi Urunk  legyőzte a bűnt,  az Élet legyőzte  a
   halált. Ezt  a jelet,  a megváltás  jelét, az  üdvösség jelét  minden  nap
   magasra kell emelnünk, mert időről időre sokat elveszítik szemük elől. Úgy
   van ez,  miként  a  brazíliai  nagyvárosban, Rio  de  Janeiróban,  ahol  a
   Megváltó Krisztus  30  méter magas,  kereszt  alakban kitárt  karú  szobra
   tekint le a  többmilliós városra  és lakóira. Tiszta  időben messziről  is
   látni a  Krisztus  szobrot, ha  viszont  eltakarja egy  felhő,  akkor  még
   Krisztus lábainál állva  sem látható az  arca. A kereszt  jelét sok  ember
   előtt elhomályosítja  a  bűn,  a  hatalomvágy,  vagy  a  gazdagságra  való
   törekvés. Mert a bűnös ember ezekben látja reményét és boldogságát.

   Az igazi  remény  valójában Krisztus  megváltó  tette, amely  a  kereszten
   teljesedett be. Ezt  hirdeti Rómában a  falakon kívüli Szent  Pál-bazilika
   homlokzatán a kereszt felirat,  amely szerint ez  az egyetlen remény.  Ezt
   nehéz  belátnunk,  ezért  úgy  tűnik  számomra,  hogy  sok  ember   szinte
   ösztönösen vonakodik a kereszthordozástól.  Sokakat az a szándék  vezérel,
   hogy minden  nehézséget, betegséget  és szenvedést  kizárjanak  életükből,
   azaz mindazt, ami keresztként nehezedne rájuk. Pedig ha Krisztus elfogadta
   a keresztet tőlünk  emberektől, akkor nekünk  is el kell  fogadnunk. Az  Ő
   keresztje az enyém  is. Az Ő  üldöztetése az  enyém is. Az  Ő elesései  az
   enyémek is. Az Ő szenvedései az enyémek  is. Az ő fájdalmai és könnyei  az
   enyémek is. Mert csak így, életem keresztjeit Krisztussal hordozva lesz az
   Ő dicsősége az enyém is,  az Ő győzelme az enyém  is, az Ő feltámadása  az
   enyém is.

   Lehet  arról  párbeszédet  folytatni  vagy  akár  vitatkozni  is,  hogy  a
   közintézményekben, például az iskolákban van-e helye a keresztnek.  Lehet,
   hogy Európában  egyesek azt  mondják, hogy  nincs helye,  más  kontinensek
   országaiban   viszont   elképzelhetetlen   kereszt   nélkül   az   iskolai
   osztályterem. Sok helyről  száműzhetik a  keresztet, de  a saját  életéből
   senki sem száműzheti.

   Fogadjuk el tehát személyes  életünkben mindazokat a kereszteket,  amelyek
   ránk nehezednek, s mutassuk fel másoknak is keresztet, mint az üdvösség és
   a remény egyetlen jelét!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Krisztusunk, aki  elfogadod a  keresztet az  emberek kezéből,  hogy  Isten
   embereket üdvözítő  szeretetének jelévé  tedd, add  meg nekünk  és  korunk
   minden emberének,  hogy higgyünk  e határtalan  szeretetben, s  átadván  a
   kereszt jelét az új évezrednek, a megváltás hiteles tanúi lehessünk.
   II. János Pál