[Evangelium] 2008-09-09

[Evangelium minden nap]

   2008. szeptember 9. - Kedd

   Jézus egyszer  fölment  egy  hegyre imádkozni.  Az  egész  éjszakát  Isten
   imádásában töltötte. Másnap  magához hívta  tanítványait, és  kiválasztott
   közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak  nevezett: Simont, akit  Péternek
   is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,
   Mátét és Tamást;  Jakabot, Alfeus fiát  és a buzgó  Simont; Júdást,  Jakab
   fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt.
   Azután lement velük, és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport  tanítvány
   sereglett köréje, és hatalmas  tömeg vette körül Júdeából,  Jeruzsálemből,
   Tirusz és Szidon  tengerparti vidékéről.  Ezek azért  gyűltek össze,  hogy
   hallgassák őt, és gyógyulást  nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak  azok
   is, akiket tisztátalan  lelkek gyötörtek. Az  egész tömeg érinteni  akarta
   őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
   Lk 6,12-19

   Elmélkedés:

   Jézus korában az  volt az általános,  hogy a rabbik  öt tanítványt  vettek
   maguk  mellé.  E  szokás  Jézus  esetében  is  megfigyelhető,  hiszen   az
   evangéliumok  részletesen  beszámolnak  Simon  Péternek  és   testvérének,
   Andrásnak,  valamint  a  másik  testvérpárnak,  Jakabnak  és  Jánosnak   a
   meghívásáról, s ötödikként Lévinek, a vámosnak a hívásáról. Igazi újdonság
   tehát az, amikor  valamivel később  Jézus tizenkét  apostolt választ  maga
   mellé. A tizenkettes szám Izrael tizenkét törzsére utal. Egy új közösséget
   hoz létre belőlük,  amely a  nagyobb közösség,  az Egyház  alapja lesz.  A
   másik újdonság  az, hogy  Jézus missziós  útra indítja  őket, azaz  azt  a
   feladatot kapják, hogy  az ő  nevében tanítsanak és  gyógyítsanak. Ezt  az
   apostoli küldetést folytatja az Egyház ma is.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó Istennek  tüzes  szeretete,  Te  összetörted  emberségünkben  a  halált,
   leromboltad a  poklot, és  lelkünknek  győzelmet szereztél  Krisztusban  a
   halálon. Pünkösd  szent  ünnepén  tüzes láng  alakjában  ezt  öntötted  az
   apostolok ajkára  és szívébe,  ez  gyújtotta lángra  szentjeidet,  ezáltal
   művelted csodatetteidet. Hozzád jövök és  egészen átadom magam neked,  aki
   szereted és megtartod az egész világot és minden teremtményt.