[Evangelium] 2008-09-07

[Evangelium minden nap]

   2008. szeptember 7. - Évközi 23. vasárnap

   Abban az  időben  Jézus így  szólt  apostolaihoz: "Ha  testvéred  vétkezik
   ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted
   testvéredet. Ha  azonban nem  hallgat rád,  vigyél magaddal  egy vagy  két
   társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a dolgot.  Ha
   rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének. Ha a hívek  közösségére
   sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.
   Bizony mondom nektek: Amit megköttök a  földön, meg lesz kötve a  mennyben
   is; és amit feloldotok a földön, fel  lesz oldva a mennyben is. És  bizony
   mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön és  úgy
   kérik, megkapják  azt  mennyei  Atyámtól. Mert  ahol  ketten  vagy  hárman
   összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük."
   Mt 18,15-20

   Elmélkedés:

   Ketten vagy hárman - együtt
   "Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok  közöttük"
   (Mt 18,20) - olvastuk Jézus  szavait a mai vasárnap evangéliumának  végén.
   Ez a  mondat, ugyanúgy,  mint Jézus  sok más  kijelentése és  cselekedete,
   arról árulkodik, hogy az Úr  valamiféle közösséget szeretne létrehozni  az
   őt   követőkből.   Jézus   szavát   akár   gyengéd   felszólításként    is
   értelmezhetjük: Ha  azt szeretnénk,  hogy az  Úr jelen  legyen  közöttünk,
   akkor jöjjünk össze az ő nevében, alkossunk közösséget egymással, amelynek
   ő a középpontja és összekötő kapcsa.

   Jézus tehát közösséget  szeretne létrehozni. Szándékosan  nem mondom  úgy,
   hogy közösséget vagy  egyházat szeretne  alapítani. Jézus  közösségteremtő
   tevékenységére  a  legtalálóbb,  legjellemzőbb  szónak  a  "gyűjtés",   az
   "összegyűjtés" szó tűnik számomra.

   Már  az  ószövetségi  időkben  is   igen  gyakran  feltűnik,  hogy   Isten
   összegyűjti az  ő választott  népét. Főként  Izajás, Jeremiás  és  Ezekiel
   prófétáknál találkozunk azzal a gondolattal,  hogy az eljövendő Messiás  a
   föld minden széléről összegyűjti népét, annak maradékát, hazavezeti őket a
   száműzetés helyéről. (vö.:  Iz 11,12; Iz  49,5a; Iz 66,18;  Jer 31,10;  Ez
   11,17; Ez 28,25; Ez 39,27). Jézusban  ismerhetjük fel azt a személyt,  aki
   ezeket a prófétai  szavakat beteljesítvén,  összegyűjtve mindazokat,  akik
   hittel elfogadják Isten Országának örömhírét, új közösséget hoz létre.

   A körülbelül  30 esztendős  Jézus azzal  kezdi nyilvános  működését,  hogy
   tanítványokat gyűjt maga köré. Tanító útja során a városokban, a falvakban
   vagy éppen a  tó partján az  emberek Jézus köré  gyűlnek, hogy  hallgassák
   tanítását  és   gyógyulást  kérjenek   betegeik  számára.   Jézus   mindig
   szeretettel hívja magához az embereket, a gyermekeket, de még a  bűnösöket
   is.  Jézus  összegyűjtésének  eredményeként  lassanként  kialakul  az   új
   közösség azokból, akik követésére  vállalkoznak. Azt tartja  küldetésének,
   hogy  összegyűjtse  mindazt,  ami  Isten  választott  népéből   megmaradt.
   Küldetésének végéhez közeledvén kissé  keseredetten és csalódottan  mondja
   Jézus: "Jeruzsálem, Jeruzsálem, megölöd  a prófétákat és megkövezed,  akik
   hozzád küldettek!  Hányszor akartam  egybegyűjteni fiaidat,  ahogy a  tyúk
   szárnya alá gyűjti  csibéit, de  nem akartátok"  (Mt 23,37;  Lk 13,34).  E
   csalódottság akkor válik érthetővé számunkra, ha figyelembe vesszük,  hogy
   Jézus nem egyes választottakat akart Isten Országába összegyűjteni,  hanem
   mindenkit. Örömhíre minden emberhez szól.

   Jézus mennybemenetelét követően, az ősegyház első évtizedeiben a krisztusi
   közösségek nagyon erősen tapasztalják meg a következőket:
   1. Jézus jelen  van Szentlelke  által, akit  Pünkösd napján  küldött el  a
   közösség számára.  Nem  egyének, nem  egyes  személyek számára,  hanem  az
   összegyűlt apostoli közösség számára.
   2. Jézus  jelen van  a kenyértöréskor,  a közösségi  istentiszteleten.  Az
   utolsó  vacsorára  nem  odahaza,   egyénileg  emlékeznek  követői,   hanem
   összegyűlnek és az egész közösség teszi jelenvalóvá mindazt, amit az Úr az
   utolsó vacsorán tett és kifejezetten kért.
   3. Az apostoli  igehirdetésnek köszönhetően azokból  a személyekből,  akik
   elfogadják Krisztus tanítását, új és új közösségek jönnek létre.
   4. A közösségben  mindenki megtalálhatja és  gyakorolhatja a maga  sajátos
   feladatát (karizmáját),  amellyel másokat  szolgálhat. A  közösség  tagjai
   tehát egymást szolgálják.

   Szokásomhoz  híven  még   egy  gondolattal  szeretném   befejezni  a   mai
   elmélkedést. Keresztény közösségünknek  jellé kell válnia  a világban.  Ha
   nem   csak   passzívan,    tétlenül   kapcsolódunk    az   Egyházhoz    és
   egyházközségünkhöz,  hanem   mindannyian  tevékenyen   is  részt   veszünk
   plébániai közösségünk  életében, és  képesek vagyunk  egymást  szeretetben
   szolgálni, akkor valóban  Krisztus szeretetének jelévé  válhatunk ebben  a
   világban.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Mindenható Isten, aki alkottad a mennyet és a földet, aki annyi jót  adtál
   az  embereknek,  adj   nekem  kegyelmedben  igaz   hitet  és   jóakaratot,
   bölcsességet, okosságot és  erőt, hogy ellen  tudjak állni az  ördögöknek,
   kerülni tudjam a rosszat, és tehessem a te akaratodat.