[Evangelium] 2008-09-03

[Evangelium minden nap]

   2008. szeptember 3. - Szerda

   Kafarnaumi tartózkodása  idején Jézus  a zsinagógából  jövet betért  Simon
   (Péter) házába.  Simon  anyósa  éppen magas  lázban  szenvedett.  Mindjárt
   szóltak is neki  az érdekében.  Jézus a  beteg fölé  hajolt, parancsolt  a
   láznak, és a  láz megszűnt. A  beteg azonnal fölkelt,  és szolgált  nekik.
   Napnyugtakor mindnyájan  odavitték Jézushoz  a betegeket,  akik  különféle
   bajokban szenvedtek. Mindegyikre  rátette kezét,  és meggyógyította  őket.
   Sokakból gonosz lelkek  mentek ki, és  ezt kiáltozták: "Te  vagy az  Isten
   Fia!" Jézus azonban  rájuk parancsolt, és  nem engedte, hogy  beszéljenek;
   azok ugyanis tudták, hogy  ő a Krisztus.  Amikor megvirradt, Jézus  kiment
   egy magányos  helyre; a  népsokaság  pedig keresésére  indult, és  meg  is
   találta.  Tartóztatták,  hogy  ne  menjen  el  tőlük.  Jézus  azonban  így
   válaszolt:  "Más   városoknak   is   hirdetnem   kell   Isten   országának
   evangéliumát, mert ez  a küldetésem." Azután  folytatta tanítását  Galilea
   zsinagógáiban.
   Lk 4,38-44

   Elmélkedés:

   Jézus  különféle  betegségben  szenvedőket   gyógyít  meg,  köztük   olyan
   embereket,  akiket  a  gonosz  lélek  szállt  meg.  Érdekes,  hogy  Lukács
   evangélista nem jegyzi le, hogy a betegek és családtagjaik hogyan fogadták
   a gyógyulások  tényét, de  bizonyára nagy  csodálkozással és  örömmel.  Az
   evangélista   azt   viszont   fontosnak   tartja   lejegyezni,   hogy    a
   megszállottakból távozó gonosz lelkek felismerik Jézusban az Isten Fiát. A
   betegek és a meggyógyultak ezt még nem tudják, s Jézus nem is akarja, hogy
   ennek  híre  menjen,  ezért  elhallgattatja  az  őt  felismerő   lelkeket.
   Ugyanakkor a  mi  Jézusunk  azt  sem szerette  volna,  ha  csak  a  csodás
   gyógyítások reményében mennének  hozzá az  emberek, hiszen  e csodák  csak
   megerősítették tanítását, amelynek hirdetése volt a legfőbb célja.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó mennyire édes  a léleknek és  mennyire kedves előttem  a szent  imádság,
   amelyet önmaga és az  Én megismerésem házában  végez, amikor felnyitja  az
   értelem szemét a szent hit világosságával és kitárja érzületét  szeretetem
   bősége felé!  Ez  a  szeretet  láthatóvá lett  számotokra  az  én  látható
   egyszülött Fiam  által, aki  a Vérével  mutatta meg  e szeretetet.  A  Vér
   megrészegíti a lelket,  az isteni szeretet  tüzébe öltözteti és  eledeléül
   adja a Szentséget, melyet Én  bocsátottam rendelkezéstekre a szent  Egyház
   misztikus testében. Azaz odaadtam Fiam, az egészen Isten és egészen  ember
   Testét és  Vérét,  hogy  szolgám;  kinek kezében  vannak  a  Vér  kulcsai,
   szolgálja fel nektek.
   Sziénai Szent Katalin