[Evangelium] 2008-09-02

[Evangelium minden nap]

   2008. szeptember 2. - Kedd

   Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott
   tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma  volt.
   Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki  így
   kiáltozott: "El innen!  Mi dolgunk  veled, názáreti  Jézus? Azért  jöttél,
   hogy  elveszíts  minket?  Tudom,  ki   vagy:  az  Isten  Szentje."   Jézus
   ráparancsolt: "Némulj  el, és  menj ki  belőle!" Erre  az ördög  a  földre
   sújtotta az embert,  és kiment  belőle, anélkül, hogy  bajt okozott  volna
   neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt mondogatták:
   "Mi ez? Akkora  hatalommal és  erővel parancsol  a tisztátalan  lelkeknek,
   hogy  kimennek  a  megszállottakból."   Ennek  híre  elterjedt  az   egész
   környéken.
   Lk 4,31-37

   Elmélkedés:

   A  Jézus  tanításában   rejlő  isteni  erő   csodálattal  töltötte  el   a
   hallgatóságot, mert még senkit sem hallottak ilyen tekintéllyel  beszélni.
   Isten igazságait oly  meggyőzően tudta hirdetni,  amivel korábban még  nem
   találkozott senki. A mi  Urunk isteni ereje  azonban nem csupán  szavaiban
   nyilvánult meg,  hanem  cselekedeteiben  is. A  mai  evangélium  története
   szerint ez az isteni erő szembeszáll a gonosz lélek erejével, amely  fogva
   tart egy  embert. A  beteg ember  nem számíthatott  arra, hogy  valaha  is
   meggyógyul, hiába küzdött a  benne lakó gonosszal.  Az emberek sem  tudtak
   neki tanácsot adni arra vonatkozóan, hogy miként győzhetné le önmagában  a
   rosszat. Most  viszont Isten  siet segítségére,  azt bizonyítván,  hogy  Ő
   képes legyőzni az emberben lévő gonoszt, mert ereje nagyobb annál.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Taníts meg, hogy megismerjem  magasztos voltod titkát! Engedd  megértenem,
   hogy az előtted való meghajlásban teljesedik ki a lényem! Csak  amennyiben
   ez világossá válik  számomra, annyiban leszek  az igazság birtokosa.  Csak
   akkor üdvözülök, ha így teszek. Örök Isten, ha téged imádlak, akkor vagyok
   biztos  nyugalomban,   s  ha   ezt  nem   teszem,  életem   ámításban   és
   zavarodottságban vész el.
   Ajándékozd nekünk, Uram, fenséged örömét!  Ha az megvan bennünk,  gazdagok
   vagyunk! ,,Dicsérünk téged, magasztalunk téged, imádunk téged, hálát adunk
   neked  nagy  dicsőségedért''  --   imádkoztatja  velünk  az  egyház;   add
   kegyelmedet, hogy ezt a szív örömében tegyük!
   Romano Guardini