[Evangelium] 2008-08-31

[Evangelium minden nap]

   2008. augusztus 31. - Évközi 22. vasárnap

   Abban az időben Jézus többször  felhívta tanítványai figyelmét arra,  hogy
   neki  Jeruzsálembe  kell  mennie,   sokat  kell  szenvednie  a   vénektől,
   főpapoktól és az  írástudóktól, megölik,  de a harmadik  napon feltámad  a
   halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: "Isten ments, Uram! Ez
   nem történhet  veled!"  Mire ő  Péterhez  fordult: "Távozz  tőlem,  sátán!
   Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!"

   Azután így szólt  tanítványaihoz: "Ha valaki  követni akar engem,  tagadja
   meg magát, vegye föl keresztjét és  kövessen. Mert mindaz, aki meg  akarja
   menteni életét, elveszíti azt; és aki énértem elveszíti életét, megtalálja
   azt. Mert mit használ az embernek, ha  az egész világot megnyeri is, de  a
   lelke kárt szenved?  Mit is adhatna  az ember cserébe  saját lelkéért?  Az
   Emberfia pedig el fog  jönni Atyjának dicsőségében, angyalai  kíséretében,
   és megfizet mindenkinek tettei szerint."
   Mt 16,21-27

   Elmélkedés:

   Elesés és felemelkedés
   Az elmúlt vasárnap evangéliuma alapján Péter apostol életében  végignéztük
   azokat a főbb  eseményeket, amelyek  ahhoz vezettek, hogy  Jézus az  egész
   Egyház  vezetésének  és  az  embereknek  a  hitben  való   megerősítésének
   feladatát őrá bízta.  Miután Péter  hitvallást tett arról,  hogy Jézus  "a
   Krisztus, az élő  Isten Fia" (Mt  16,16), az  Úr e szavakkal  adta neki  a
   különleges küldetést:  "Te  Péter  vagy,  és én  erre  a  sziklára  építem
   Egyházamat" (Mt  16,18). E  Jézusi  kijelentéssel kezdődik  Péter  apostol
   küldetése, amely elsősorban nem hatalmat, hanem szolgálatot jelent.  Péter
   utódai, a római pápák  éppen ezért mindenkor  szolgálatként fogták fel  az
   Egyház kormányzásának feladatát.

   Az elmúlt  vasárnap elmélkedéséből  egyesek számára  talán úgy  tűnhetett,
   hogy Péter mindenben tökéletes és  hibátlan volt, s kiváló emberi  erényei
   és  tulajdonságai  alapján  érdemelte  ki  vezető  szerepét  az  apostolok
   körében. Ez azonban korán sincs így. Nem emberi képességei, hanem  egyedül
   Jézus választása miatt lett vezetője az apostoli testületnek. Ő is naponta
   megküzdött azokkal az emberi gyarlóságokkal és hibákkal, amelyekkel minden
   ember, s erre nem  csak a mai evangéliumban  hallott eset a bizonyíték.  A
   múltkori dicséret  után  nézzük meg  ma  hibáit és  gyengeségeit,  amelyek
   megtérésének és  Jézus  iránti  nagy-nagy  szeretetének  köszönhetően  nem
   akadályozták meg őt abban, hogy az Egyház vezetésének Jézus által rábízott
   küldetését   és   szolgálatát   hűségesen   teljesítse.    Gyengeségeiből,
   eleséseiből, kételkedéseiből  és kicsinyhitűségéből,  amelyekben a  magunk
   hibáit véljük felfedezni, mindannyian sokat tanulhatunk.

   Egy  hete  említettük,  hogy   egy  alkalommal  a  Genezáreti-tó   mellett
   összegyűlt tömeget  Jézus Péter  hajójából tanította.  Miután befejezte  a
   tanítást, arra kérte Pétert, hogy induljanak halászni. A gyakorlott halász
   kételkedve szólt vissza: "Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk
   semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót" (Lk 5,5). Látjuk azonban,  hogy
   a kételkedés  mellett rögtön  ott van  a Jézus  iránti bizalom  is,  amely
   alapján mégis  engedelmeskedik,  s  megteszi,  amit  a  Mester  kér  tőle.
   Engedelmességének a csodálatos  halfogás lesz az  eredménye. A  rendkívüli
   csoda arra  készteti Pétert,  hogy őszintén  megvallja bűnösségét:  "Uram,
   menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok" (Lk 5,8). S ekkor Jézus bátorságot
   önt a  lábaihoz  boruló,  bűnös Péterbe:  "Ne  félj!  Ezentúl  emberhalász
   leszel" (Lk 5,10).

   Időrendben továbbhaladva ott van aztán  a mai evangélium története.  Péter
   csodálatos hitvallását  követően  Jézus  az  őrá  váró  szenvedésekről  és
   haláláról beszél. Ez Péter heves  ellenállását és tiltakozását váltja  ki,
   amely mögött  az áll,  hogy  egészen más  elképzelései vannak  a  messiási
   ország megvalósításáról, mint  Jézusnak. Nagy hibája,  hogy saját  vágyait
   helyezi Isten akarata elé. Sokszor mi  magunk is beleesünk abba a  hibába,
   hogy saját akaratunkat szeretnénk mindenáron megvalósítani, s közben észre
   sem vesszük, hogy ezzel elutasítjuk Jézus szándékát.

   És  mindenképpen  fel  kell   idéznünk  Péter  apostol  minden   bizonnyal
   leggyengébb pillanatát, amikor - bár  Jézus az utolsó vacsora végén  előre
   figyelmeztette  őt  -  a  főpap  házának  udvarán  háromszor  tagadta  meg
   Krisztust (vö.: Mt 26,69-75).  Mennyire fájdalmas lehetett Péter  számára,
   amikor rádöbbent cselekedetére!  A kétségbeesés helyett  azonban rögtön  a
   bűnbánat útját választotta,  amelyet "keserves sírása"  jelez. A  bűnbánat
   könnyei nélkül alkalmatlan volna küldetésének teljesítésére.

   Egy gondolat erejéig idézzük  fel továbbá a  három héttel ezelőtt  hallott
   evangéliumot,  Jézus  vízen  járásának  történetét  (Mt  14,22-33).  Péter
   először nem akarja elhinni, hogy valóban Jézus közeledik hajójukhoz a  víz
   tetején járva,  azért mintegy  bizonyítékként azt  kéri, hogy  ő is  járni
   tudjon  a  vízen.  Amikor  ez  Jézusnak  köszönhetően  sikerül,  hamarosan
   kételkedni és félni kezd, aminek köszönhető rögtön süllyedni kezd.  Persze
   nem várja tétlenül saját vesztét, hanem tüstént Jézus segítségét kéri.

   A felidézett jelenetek azt bizonyítják számunkra, hogy Péternek, a  vezető
   apostolnak is voltak hibái, őt is megkísértette időnként a kicsinyhitűség,
   sőt meg is tagadta Mesterét. De  mindig tudta, hogy Jézus segíthet  rajta,
   akitől később  megkapta  azt a  lehetőséget,  hogy minden  bűnét,  hibáját
   megbánva, s jóvátéve háromszor is kifejezze Jézus iránti szeretetét  (vö.:
   Jn 21,15-19).

   Péter  apostol  lelki  útja,  elesései  és  felemelkedései,  tagadása   és
   hitvallása, túlzott magabiztossága és alázata, bukása és megtérése  legyen
   jó példa számunkra arra,  hogy van felemelkedés a  bűnökből és mindig  van
   számunkra új  lehetőség,  ha  kifejezzük  bűnbánatunkat  és  Jézus  iránti
   szeretetünket. Mondjuk mi is az apostollal együtt: Uram, te mindent tudsz,
   azt is tudod, hogy szeretlek téged.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Kicsit több...
   Kicsit több békesség, jóság, szelídség,
   Kevesebb erőszak, gyűlölet, irigység,
   Kicsit több igazság úton, útfélen,
   Kicsit több segítség bajban, veszélyben.
   Kicsit több "mi" és kevesebb "én",
   Kicsit több erő, szeretet, remény.
   És sokkal több virág az élet útjára,
   Mert a sírokra már úgyis hiába.