[Evangelium] 2008-08-30

[Evangelium minden nap]

   2008. augusztus 30. - Szombat

   Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy
   ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk  bízta
   vagyonát.  Az  egyiknek  öt  talentumot   adott,  a  másiknak  kettőt,   a
   harmadiknak pedig  egyet, kinek-kinek  rátermettsége szerint,  aztán  útra
   kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik
   ötöt nyert  rajta.  Ugyanígy  az  is,  aki  kettőt  kapott,  másik  kettőt
   szerzett. Az pedig, aki  csak egyet kapott, elment,  ásott egy gödröt,  és
   elrejtette a földbe urának ezüstjét.

   Hosszú idő elteltével megjött a  szolgák ura, és számadást tartott  velük.
   Jött az, aki  öt talentumot kapott:  hozott másik ötöt  is, és így  szólt:
   "Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd,  másik ötöt nyertem rajta." Az  úr
   így válaszolt: "Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál,
   sokat bízok rád:  Menj be urad  örömébe!" Jött az  is, aki két  talentumot
   kapott, és  így szólt:  "Uram,  két talentumot  adtál nekem,  nézd,  másik
   kettőt nyertem rajta." Az úr így válaszolt: "Jól van, te derék és  hűséges
   szolga! A kevésben  hű voltál,  sokat bízok  rád: Menj  be urad  örömébe!"
   Végül jött  az is,  aki  csak egy  talentumot  kapott. Így  szólt:  "Uram!
   Tudtam, hogy kemény  ember vagy,  ott is  aratsz, ahová  nem vetettél,  és
   onnan is  szüretelsz,  ahová nem  ültettél.  Félelmemben elmentem  hát  és
   elástam a  földbe a  talentumodat. Nézd,  ami a  tied, visszaadom  neked!"
   Válaszul az úr  ezt mondta neki:  "Te gonosz és  lusta szolga! Ha  tudtad,
   hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová  nem
   ültettem,  ezüstjeimet  a  pénzváltóknak  kellett  volna  adnod,  hogy  ha
   megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot  és
   adjátok oda annak, akinek  tíz talentuma van! Mert  akinek van, annak  még
   adnak, hogy bővelkedjék: és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije
   van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső  sötétségre!
   Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!"
   Mt 25,14-30

   Elmélkedés:

   Jézus  példabeszéde   nem   földi   vagyonunk   vagy   evilági   kincseink
   gyarapítására buzdít  minket,  hanem  arra,  hogy  Istentől  kapott  lelki
   kincseinket  kamatoztassuk,  azaz  saját   magunk  lelki  üdvösségére   és
   felebarátaink szolgálatára fordítsuk. Az önzésből és a birtoklási  vágyból
   üdvösségünk végső  célja  ás  mások segítése  emelhet  ki  minket.  Minden
   önzésünk mögött az  húzódik meg,  hogy megfeledkezünk  Urunkról, és  Isten
   helyébe  képzeljük  magunkat,  mint   akik  nem  tartozunk   felelősséggel
   senkinek. Az isteni  számonkérés azonban nem  marad el. A  tőle kapott  jó
   képességek   és   tulajdonságok   helyes   felhasználása   szebbé   teheti
   embertársaink életét, a mi számunkra pedig az örök életet biztosíthatja.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Jóságos Istenem,  hálás szível  köszönöm Neked  mindazt, amivel  mindennap
   elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok  helyett és nevében is,  akik
   ezt nem teszik meg.  Édes Jézusom, határtalan  Jóság! Milyen sokat  tettél
   azért, hogy az emberek  viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis,  hogy
   sokan nem szeretnek  Téged? Szent kegyelmeddel  eltökélem, hogy  amennyire
   csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött! Ámen.