[Evangelium] 2008-08-24

[Evangelium minden nap]

   2008. augusztus 24. - Évközi 21. vasárnap

   Abban az időben: Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
   tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?" Ezt  válaszolták:
   "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van,  aki Illésnek, mások Jeremiásnak  vagy
   valamelyik prófétának." Ő  tovább kérdezte őket:  "Hát ti, kinek  tartotok
   engem?" Simon Péter  válaszolt: "Te vagy  a Krisztus, az  élő Isten  Fia."
   Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy Simon, Jónás fia, mert nem a test
   és a vér  nyilatkoztatta ki ezt  neked, hanem az  én mennyei Atyám.  Ezért
   mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat,
   s a pokol kapui  nem vesznek erőt rajta.  Neked adom a mennyek  országának
   kulcsait: Amit megkötsz a  földön, meg lesz kötve  a mennyben is, és  amit
   feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is. Akkor lelkére kötötte  a
   tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő a Messiás.
   Mt 16,13-20

   Elmélkedés:

   Erre a sziklára
   Nem előzmények  nélküli az  a rendkívül  fontos kijelentés,  amiről a  mai
   evangéliumban  olvastunk,  hogy  tudniillik   Jézus  a  tizenkét   apostol
   egyikére, Simon  Péterre bízta  az egész  Egyház vezetésének  feladatát  a
   következő szavakkal:  "Te  Péter  vagy,  és  én  erre  a  sziklára  építem
   Egyházamat" (Mt 16,18). Nézzük most végig azokat a fontosabb  eseményeket,
   amelyek odáig vezettek,  hogy Péter ilyen  különleges helyet és  küldetést
   kapott apostoltársai  között. Először  Jézus, majd  pedig Péter  oldaláról
   vegyük szemügyre a történteket.

   Amikor  testvérének,  Andrásnak  a  hívására  Péter  először   találkozott
   Jézussal, az Úr rögtön új nevet adott neki. Az Úr rátekintett az  egyszerű
   halászra és így  szólt: "Te  Simon vagy,  János fia,  ezentúl Péter  (azaz
   szikla) lesz  a  neved" (Jn  1,42).  A névadás  jelentőségét  jelzi,  hogy
   egyedül őneki  ad  az  Úr  új  nevet,  és  egyetlen  más  apostolnak  vagy
   tanítványnak sem. Az új név új küldetést is jelent Péter számára, de ennek
   a küldetésnek a tartalma csak a későbbiekben válik világossá számára és  a
   többi  apostol  számára.  Jézus  tehát   az  első  pillanattól,  az   első
   találkozástól kezdve másként tekint Péterre, mint a többiekre. Ezen  kívül
   az evangéliumokban még számos apró jeleit fedezhetjük fel az Úr Péter felé
   megnyilvánuló szeretetének:  amikor  például  Kafarnaum  városába  érkezik
   tanítványaival, az ő családjának házába tér be megszállni éjszakára  (vö.:
   Mt 8,14;  Mk  1,29;  Lk  4,38).  Egy  alkalommal  pedig,  amikor  Jézus  a
   Genezáreti tó  partján  összegyűlt népet  készült  tanítani, az  ott  lévő
   halászhajók közül Péterét választja, hogy  az ő bárkájáról hirdesse  nekik
   Isten igéjét (vö.: Lk  5,3). Feltűnő továbbá számunkra  az is, hogy  egyes
   helyekre csak három apostola kíséri el az Urat. Így van ez, amikor  Jairus
   tizenkét esztendő lányát feltámasztja, vagy amikor a színeváltozás  hegyén
   csak a három kiválasztottnak, Péternek,  Jakabnak és Jánosnak mutatja  meg
   isteni  dicsőségét,   illetve  a   Getszemáni-kertben,  Jézus   szenvedése
   kezdeténél is ők  vannak jelen. Az  evangélisták valamennyi esetben  Péter
   nevével kezdik a felsorolást, jelenvén, hogy Jézus különleges helyet  szán
   neki. Végezetül említsük még meg azt  is, amikor az utolsó vacsorán -  kis
   párbeszédet követően  -  Jézus Péternek  a  lábát mossa  meg  elsőként  az
   apostolok közül.

   A  felsoroltak  Jézus  oldaláról   mutatják  Péter  elsődleges   szerepét,
   ugyanakkor Péter maga is észreveszi és  elfogadja ezt, s számos esetben  a
   többiek nevében  szólal  meg.  Ő  teszi fel  a  kérdést  a  megbocsátással
   kapcsolatban: "Hányszor kell  megbocsátanom testvéremnek? Talán  hétszer?"
   (Mt 18,21). De ő kérdezi meg azt is, hogy mi lesz azoknak a jutalma,  akik
   mindent elhagytak Jézusért (vö.: Mt 19,27). Más esetekben pedig a  többiek
   nevében is nyilatkozik.  Pontosan egy  ilyen eseményről  hallottunk a  mai
   evangéliumban. Jézus megkérdezi az apostolokat,  hogy kinek tartják őt.  A
   többi apostol hallgatását Péter hitvallása töri meg: "Te vagy a  Krisztus,
   az élő Isten Fia" (Mt 16,16).

   Péter ünnepélyesen  csengő  hitvallására  Jézus  ünnepélyes  kijelentéssel
   jelöli ki egyszer s  mindenkorra helyét az apostolok  között és az  Egyház
   életében: "Te Péter  vagy, és én  erre a sziklára  építem Egyházamat"  (Mt
   16,18). Péter  elsősége  Jézus  feltámadása után  is  nyilvánvaló,  hiszen
   húsvét hajnalán  az asszonyoknak  azt mondja  az Úr,  hogy Péternek  és  a
   többieknek vigyék meg a feltámadás örömhírét. Péter Jánossal együtt rögtön
   a sírhoz szalad,  s bár János  elsőként ér oda,  mégis átengedi  Péternek,
   hogy ő lépjen be elsőként az akkor már üres sírboltba. Néhány évvel később
   pedig, a jeruzsálemi apostoli  zsinatot Péter tölti  be a vezető  szerepet
   (vö.: ApCsel 15,6-21).

   Befejezésül  még  arra  kérdésre   válaszoljunk,  hogy  miben  áll   Péter
   különleges  feladata?  Ennek   megértéshez  az   utolsó  vacsorához   kell
   gondolatban visszatérnünk.  A  lábmosást követően  Jézus  kijelenti,  hogy
   Péterért külön is imádkozott, hogy ne fogyatkozzon meg a hite és meg tudja
   erősíteni testvéreit a hitben (vö.:  Lk 22,32). Péternek és Péter  apostol
   utódának, a római pápának minden korban az a feladata, hogy védelmezze  az
   Egyház közösségét, előmozdítsa annak egységét, és erősíteni kell a  hitben
   és az Isten iránti szeretetben  mindazokat, akik Krisztus közösségéhez  az
   Egyházhoz tartoznak.  Hallgassunk mindig  Péter utódának,  a  Szentatyának
   tanítására, aki  az  egységre  törekedve,  a  hit  útján  vezet  bennünket
   Krisztus felé.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Tied az ország, a hatalom, a dicsőség,
   Mindenható hatalmas istenség,
   Kérünk, hallgasd meg esdeklő szavunk,
   Lássad, milyen nagy szűkségben vagyunk.
   Széttépett honunkban népünk zokog,
   Megkínzott arcunk könnyektől ragyog.
   Hallgasd meg bús, könyörgő imánkat,
   Óh, add vissza nagy magyar hazánkat. Ámen.