[Evangelium] 2008-08-23

[Evangelium minden nap]

   2008. augusztus 23. - Szombat

   Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mózes
   tanítószékében az  írástudók  és  a  farizeusok  ülnek.  Tegyetek  meg  és
   tartsatok meg  ezért  mindent,  amit mondanak  nektek,  de  tetteikben  ne
   kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt
   elviselhetetlen terheket kötöznek össze  és helyeznek az emberek  vállára,
   de maguk  egy ujjal  sem hajlandók  mozdítani rajta.  Amit tesznek,  azért
   teszik, hogy  lássák őket  az emberek.  Szélesre szabják  imaszíjukat,  és
   köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre
   ülni, a zsinagógában  pedig az  első székekbe. Elvárják,  hogy az  emberek
   köszönjenek nekik a főtereken és  hogy rabbinak, azaz mesternek  szólítsák
   őket. Ti ne hívassátok magatokat Mesternek,  mert egy a ti Mesteretek,  ti
   pedig mindnyájan  testvérek  vagytok.  De Atyának  se  hívjatok  senkit  a
   földön, mert  egy a  ti Atyátok,  a mennyei.  És Tanítónak  se  hívassátok
   magatokat, hisz egy a ti  Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb  köztetek,
   az legyen a többi  szolgája. Aki önmagát  magasztalja, azt megalázzák,  és
   aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.
   Mt 23,1-12

   Elmélkedés:

   Jézus azt mondja,  hogy senkit  ne nevezzünk  Atyának, azaz  Atyaistennek,
   hiszen egyetlen embert sem illet meg ez a cím. E jézusi kijelentés alapján
   sokan méltatlankodnak amiatt,  hogy a lelkipásztorokat,  a papokat vagy  a
   szerzeteseket atyának nevezik.  Ez utóbbi esetben  egészen mást jelent  az
   atya szó, hiszen itt arra utal, hogy a papok olyan szeretettel törődnek  a
   rájuk bízott hívekkel, mint saját  gyermekeikkel a földi édesapák,  akiket
   szintén atyáknak  nevezünk.  Gyermekkoromban azt  tanították  nekem,  hogy
   azért szólíthatjuk atyának papjainkat, mert  ők a mennyei Atya  képviselői
   számunkra, de azt is jól az eszembe vésték, hogy csak a mennyei Atya nevét
   írjam nagybetűvel, de a tisztelendő  atyákét mindig csak kicsivel.  Vegyük
   észre és értékeljük, amikor papjaink az Atya szeretetét sugározzák felénk!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ne vígy minket a kísértésbe,
   Zárj bennünket jóságos Szívedbe,
   Adjál nékünk édes békességet,
   Barátunknak minden nemzetséget.
   Add, hogy minden népek világában
   Gyarapodjunk javakban és számban.
   Magyarságban legyünk bátrak, hűek,
   Bajban sohse legyünk kishitűek.