[Evangelium] 2008-08-17

[Evangelium minden nap]

   2008. augusztus 17. - Évközi 20. vasárnap

   Abban az időben: Jézus továbbhaladt,  és Tirusz és Szidon vidékére  vonult
   vissza. És íme, jött  egy arra lakó kánaáni  asszony, és kiáltozva  kérte:
   "Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz
   szellem!" Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai,
   és arra kérték: "Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!" Jézus  kijelentette:
   "Az én  küldetésem csak  Izrael házának  elveszett juhaihoz  szól." Ám  az
   asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: "Uram, segíts rajtam!"  Ő
   így válaszolt:  "Nem  való  elvenni  a gyerekek  kenyerét  és  odadobni  a
   kutyáknak!" Mire az asszony: "Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami
   lehull gazdájuk asztaláról!" Erre Jézus így szólt hozzá: "Asszony! Nagy  a
   te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!"  És a lánya meggyógyult még  abban
   az órában.
   Mt 15,21-28

   Elmélkedés:

   Aki meghallgat
   Jó néhány  évvel ezelőtt  egy templomfelújításhoz  kellett beszereznem  az
   építési engedélyt. A tervek  és a dokumentáció  az utolsó pillanatban,  de
   még  időben  elkészült,  már  csak  egy  friss  tulajdoni  lapot   kellett
   beszereznem  a  földhivataltól.  Mivel   egy  pályázat  benyújtási   ideje
   sürgetett, szerettem volna  még a  hétvége előtt  megszerezni a  szükséges
   dokumentumot, de  péntek lévén  erre nem  sok esélyem  volt.  Mindenesetre
   tettem egy próbát,  felhívtam telefonon  a hivatalt,  hogy tudnának-e  még
   délután fogadni.  Nagyon udvariasan  közölték  velem, hogy  semmi  esélyem
   sincs arra, hogy még ezen a délutánon elintézzék az ügyemet,  próbálkozzak
   majd inkább a következő  héten. Kissé elkeseredve,  lemondóan tettem le  a
   telefont.  Nem  haragudtam  meg  az  ügyintézőkre,  hiszen  bizonyára  sok
   munkájuk  volt,  ők  is  készültek  mér  a  hétvégi  pihenésre,  de  azért
   sajnáltam, hogy  nem jutottam  előbbre.  Néhány perc  múlva azonban  az  a
   hirtelen gondolatom támadt, hogy személyesen megyek be a hivatalba,  hátha
   úgy jobb belátásra tudom bírni őket. Mikor aztán ebédidő után megérkeztem,
   azzal fogadtak, hogy ne is mondjam, mit szeretnék, mert ők ma már semmivel
   sem szeretnének foglalkozni. De ha  már ott voltam, nem tágítottam,  hanem
   kedvesen és mosolyogva kértem, hogy talán mégis jó volna valakit  találni,
   aki nekem segítene.  Erre azt  a választ  kaptam, hogy  jobb volna  inkább
   hétfőn jönnöm,  de  én  még tovább  erősködtem,  mígnem  végre  kerítettek
   valakit, aki pár perc alatt elkészítette a tulajdoni lapot. Ez az eset  is
   azt bizonyította számomra, hogy ha nem adjuk fel könnyen a dolgokat, akkor
   lehet eredményt elérni.

   Azért jutott eszembe ez  az eset, mert a  mai vasárnap evangéliumában  egy
   ehhez hasonló dolog történt. Egy asszony segítséget szeretett volna  kérni
   Jézustól, de első pillanatban  elutasítással találkozott, Jézus szóra  sem
   méltatta őt, nem hallgatta meg kérését.  Az asszony azonban nem adta  fel,
   tovább kiáltozott olyannyira, hogy a tanítványok már kellemetlenül kezdték
   érezni magukat  a  hangoskodó  miatt.  Jézus  ekkor  egyértelmű  elutasító
   választ ad ennek a kánaáni asszonynak azt mondván, hogy csak a  választott
   nép számára szól küldetése és nem  a kánaániakhoz. Azzal próbál kibújni  a
   kérés teljesítése  alól,  hogy  nem  illő  dolog  a  gyerekek  kenyerét  a
   kutyáknak adni. Ez a kijelentés  egyenesen sértés az asszonynak, hiszen  a
   kánaáni népet  kutyákhoz  hasonlítja. De  a  segítségre váró  asszony  nem
   sértődik meg, s nem távozik sértődötten. Sőt, egyenesen visszavág:  "Igen,
   Uram, de  a kutyák  is  esznek abból,  ami lehull  gazdájuk  asztaláról!".
   Igazat ad  tehát  Jézusnak,  de  nem  adja  fel  a  reményt,  hogy  kérése
   meghallgatásra talál. Még Jézust is meglephette az asszony leleményessége.
   Jézus máskor  remek, világos  példabeszédekben tanította  az embereket,  s
   most, íme,  neki mondanak  egy kiváló  hasonlatot. Jézus  sok más  esetben
   remekül megfelel az írástudók  ravasz kérdéseire, s most,  íme, ő kap  egy
   ügyes választ ettől  az asszonytól. Egy  olyan választ, ami  elől már  nem
   lehet kibújni, s végül teljesíti a kérést.

   Az evangéliumi  történet  tanulságát  levonva  tegyünk  most  három  rövid
   megjegyzést:
   1. Először: Isten  nem süket. Szívesen  meghallgatja és tejesíti  mindazon
   kéréseinket, amelyek valóban a  javunkat szolgálják. Terjesszük tehát  elé
   bátran imádságaink során mindazt, amire szükségünk van!
   2. Másodszor: Mindig  azzal a  hittel és  bizalommal forduljunk  Istenhez,
   hogy ő valóban a  javukat akarja. Ha hiányzik  belőlünk a hit, nem  fogunk
   meghallgatásra találni.
   3. Harmadszor: Legyünk állhatosak, kitartóak az imádságban és a  kérésben.
   Isten nem úgy működik, mint az automata, amelybe be kell dobni a pénzt  és
   pár másodperc  múlva  kiesik belőle  az  üdítőital vagy  pillanatok  alatt
   elkészül a friss kávé. Ha valamit szeretnénk, és az nem teljesül  azonnal,
   ismételjük meg  kérésünket. Ha  Isten is  úgy látja,  hogy szükségünk  van
   arra, amit kérünk, biztosan megadja egyszer.

   Befejezésül csupán egy dolgot  szeretnék mindehhez hozzátenni: ne  legyünk
   soha Isten  hálátlan  gyermekei!  Ha meghallgatja  imáinkat  és  teljesíti
   kéréseinket, mondjunk köszönetet és hálát érte! Legfőképpen üdvösségünkért
   imádkozzunk, mert ez a legnagyobb jó, amit Isten nekünk adhat.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ha bárhol is  kiomlik Krisztus  Vére, a  bűnök bocsánatára  omlik, én,  ki
   annyit vétkeztem, épp én kell, hogy  gyakran Őt vegyem! Oly szükségem  van
   gyakorta erre az orvosságra. E Kenyérről mondatott: Mind, ki Tőled távolra
   megy, az elvész! Ha távol tartod Tőle magadat, te is majd el fogsz veszni.
   Az elveszőket önhanyagságuk veszti el!
   Szent Ambrus