[Evangelium] 2008-08-15

[Evangelium minden nap]

   2008. augusztus 15. - Péntek, Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony)

   Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik  városába
   sietett. Belépett  Zakariás  házába,  és  köszöntötte  Erzsébetet.  Amikor
   Erzsébet meghallotta Mária köszöntését,  szíve alatt megmozdult a  magzat,
   és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: "Áldott
   vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De  hogyan
   lehet az, hogy Uramnak anyja látogat  el hozzám? Mert íme, amikor  fülembe
   csendült köszöntésed  szava, örvendezve  felujjongott méhemben  a  magzat!
   Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"
   Mária megszólalt:
   "Magasztalja lelkem az Urat,
   és szívem ujjong megváltó Istenemben!
   Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
   lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
   Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
   Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
   Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
   széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
   Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
   és felmagasztalta az alázatosakat.
   Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
   de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
   Felkarolta gyermekét, Izraelt,
   megemlékezve irgalmasságáról,
   amint atyáinknak megígérte:
   Ábrahámnak és utódainak mindörökre!"
   Mária ott  maradt  még  körülbelül három  hónapig,  azután  visszatért  az
   otthonába.
   Lk 1,39-56

   Elmélkedés:

   Sikeres út az égbe
   Az embernek  minden  korban  nagy  vágya volt,  hogy  kiszakadjon  a  Föld
   vonzáskörében, s legyőzve a gravitáció  föld felé vonzó erejét eljusson  a
   magasságokba. Amikor a  XX. század  elején végre  sikerült repülőgéppel  a
   magasba emelkedni, máris új cél lebegett az emberiség előtt: meghódítani a
   végtelen világűrt, s itt aztán már tényleg nincs vége a további  céloknak.
   E véget nem érő sorban az egyik ilyen nagy vágy az volt, hogy ember legyen
   a   Holdon,   ami   Neil    Armstrong,   amerikai   űrhajósnak    sikerült
   először1969-ben. Ha ember nem is, de ember által alkotott tárgy már  három
   évvel korábban, 1966-ban leszállt a Holdon. Ez volt a Luna 9 nevű  szovjet
   űrszonda. Az  űrszonda  sikeres holdra  szállását  tizenegy  balszerencsés
   kimenetelű kísérlet előzte meg. Volt olyan űrszonda, amelyik lezuhant, egy
   másiknál irányítási hibák merültek fel  és eltévesztve a célpontot  eltűnt
   az űrben, több  másik pedig  a fékezőrendszer hibája  miatt becsapódott  a
   Hold felszínébe.  Az űrtragédiáknak  sajnos azóta  sincs vége,  gondoljunk
   csak a Challenger  űrrepülőgépre (1986.),  amely nem  sokkal a  felszállás
   után robbant fel 7 űrhajóssal a fedélzetén vagy a Columbia katasztrófájára
   (2003.), amikor visszatérés  közben darabokra hullott  az űrjármű  szintén
   hét emberéletet követelve.  A világűr meghódításában  sikerek és  kudarcok
   egyaránt előfordulnak.

   Szűz Mária mennybevételét ugyan  semmiképpen sem nevezhetjük  űrutazásnak,
   de azt nyugodtan mondhatjuk, hogy sikeres út volt a mennybe. Az ő esetében
   nem voltak korábbi sikertelen próbálkozások, nem voltak céltévesztések,  s
   nem fordultak  elő emberi  hibák  sem. A  mindenható Isten  az  Istenanyát
   megdicsőítette azzal,  hogy "földi  életpályája befejezte  után  testével,
   lelkével felvette őt a mennyei dicsőségbe" - miként ezt XII. Piusz pápa az
   Egyház több évszázados hitére épülve, az 1950. november 1-én  kihirdetett,
   Munificentissimus   Deus   (A   legbőkezűbb   Isten)   kezdetű    apostoli
   rendelkezésében megfogalmazta.

   Ma, Nagyboldogasszony napján, Szűz Mária mennybevételének ünnepén azzal  a
   szándékkal  tekintünk  Jézus  anyjára,  hogy  életében  szemügyre   vegyük
   mindazokat a lelki  értékeket és kincseket,  amelyek alkalmassá tették  őt
   arra, hogy sikeresen megérkezzen abba a mennyei dicsőségbe, amelyet  Isten
   minden ember számára készít, s amely  nekünk is a legfőbb célunk. Az  első
   ilyen érték, hogy Mária egész életét Isten szolgálatába állította, és  azt
   tette, amit saját hivatásaként megismert: üdvösségünk szolgálatába lépett.
   Milyen  szép  volna,   ha  mi  is   keresnénk,  megtalálnánk,  és   mindig
   teljesítenénk Istentől kapott hivatásunkat!

   Másodszor azt érdemes  kiemelnünk Mária lelki  értékei közül, hogy  milyen
   bensőséges szeretettel kötődött  fiához, Jézushoz. Több  volt ez, mint  az
   édesanya szeretete  gyermekei iránt.  Benne volt  ebben a  szeretetben  az
   ember szeretetteljes  alázata  és engedelmessége  Isten  iránt. Ha  mi  is
   mindennél és mindenkinél  jobban szeretjük Jézust,  egyenes utunk lesz  az
   égbe.

   Harmadszor pedig talán érdemes rácsodálkoznunk arra, hogy Szűz Mária élete
   sem volt  könnyű,  neki is  meg  kellett  küzdeni az  emberi  élet  minden
   fájdalmával és gondjával.  De ezeket a  nehézségeket, kereszteket  bölcsen
   elfogadta és  hordozta.  Igen,  bölcsen, mert  fel  kell  ismernünk,  hogy
   keresztjeink hordozása is szükséges ahhoz, hogy az üdvösségre eljussunk.

   Végezetül még egy gondolat: Mária  mennybe felvételének mai ünnepe azt  is
   tanítja nekünk, hogy emberi életünk nincs véglegesen bezárva a születés és
   a halál keretei közé, hanem  mindannyian arra kaptunk meghívást  Istentől,
   hogy eljussunk hozzá a  mennybe, az örök  életre. Ezen hivatásunk  sikeres
   teljesítésében segítsen minket a mi  égi édesanyánknak, a mennybe  felvett
   Boldogasszonynak égi pártfogása! Jussunk el mi is az égbe!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ima a Szűzanyához
   Könyörgünk Nagyhatalmú Szűz, pártfogónk és oltalmazónk,
   Tengernyi sok bánat, baj és keserűség közepette
   Emeld fel hatalmas szavadat isteni Fiad előtt,
   Hogy akik köteles hűsséggel tisztelünk
   És anyai szeretetednek örvendezünk,
   Könyörgésed által itt a földön
   Minden gonosztól megszabaduljunk,
   A mennyekben pedig örökkévaló örömökbe jussunk,
   Szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által,
   Aki az Atyával és a Szentlélekkel egyetemben él és uralkodik,
   Most és mindörökkön örökké. Ámen.