[Evangelium] 2008-08-14

[Evangelium minden nap]

   2008. augusztus 14. - Csütörtök

   Abban az  időben:  Péter  odament  Jézushoz,  és  megkérdezte:  "Uram,  ha
   vétkezik  ellenem  testvérem,  hányszor  kell  megbocsátanom  neki?  Talán
   hétszer?" Jézus így  felelt: "Nem mondom,  hogy hétszer, hanem  hetvenszer
   hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni
   szolgáival.  Amikor  elkezdte,   odahozták  egyik   adósát,  aki   tízezer
   talentummal  tartozott.   Mivel  nem   volt  miből   megfizetnie,  az   úr
   megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és  mindenét,
   amije csak van, és így törlessze  adósságát. De a szolga leborult  előtte,
   és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr  szíve
   megesett a  szolgán:  szabadon bocsátotta  őt,  sőt még  az  adósságát  is
   elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki  neki
   száz dénárral tartozott.  Elkapta és  fojtogatni kezdte:  Add meg,  amivel
   tartozol! Szolgatársa térdre  hullott előtte, és  kérlelte: Légy  türelmes
   irántam, mindent megfizetek! De  ő nem engedett,  hanem ment, és  börtönbe
   vetette, míg meg nem fizeti tartozását.

   Amikor szolgatársai látták a  történteket, nagyon elszomorodtak.  Elmentek
   és elbeszélték  uruknak. Akkor  az úr  magához hívatta  őt, és  így  szólt
   hozzá:  Te,  gonosz  szolga!  Amikor  kérleltél,  én  minden  tartozásodat
   elengedtem   neked.   Nem   kellett   volna   neked   is    megkönyörülnöd
   szolgatársadon, mint  ahogy  én  megkönyörültem  rajtad?  És  az  úr  nagy
   haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
   Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem  bocsát
   mindegyiktek a  testvérének."  Amikor  Jézus ezt  a  tanítását  befejezte,
   elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra.
   Mt 18,21-19,1

   Elmélkedés:

   Péter apostol  a  megbocsátással  kapcsolatban  kérdezi  Jézust,  aki  egy
   példabeszéddel  világítja  meg,  hogy   miért  fontos  a  megbocsátás.   A
   szolgákról  szóló  hasonlat  azzal  zárul,  hogy  nem  számíthatunk  Isten
   irgalmára, ha mi nem vagyunk képesek megbocsátani embertársainknak. De ezt
   a jézusi kijelentést nem szabad úgy értékelnünk, mintha a mi megbocsátásra
   való készségünktől függne Isten megbocsátása,  hiszen ő irgalmas e  nélkül
   is.
   Jézusnak  ezt   a  példabeszédét   bizonyára  sokan   értelmeznék  úgy   a
   legszívesebben, hogy csak akkor kell megbocsátanunk, ha valaki  bocsánatot
   kér. Még a  vallásos emberek  között is  igen gyakran  találkozni ezzel  a
   vélekedéssel.  Pedig  miként  Isten  is  önmagában  irgalmas,  nekünk   is
   gyakorolnunk  érdemes  a  megbocsátást,  akkor  is,  ha  valaki  nem   kér
   kifejezetten  elnézést   tőlünk  a   hibájáért.  Jó   lenne  eljutnunk   a
   megbocsátásnak, erre a magasabb szintjére.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Áldott legyen  a  buzgalom, mely  Isten  karjába vezet!  Áldott  legyen  a
   lemondás  erről  az   egynéhány  nyomorult  dologról,   amely  ily   magas
   méltósághoz juttat! Gondoljátok csak  meg, hogy ha  egyszer az Úr  karjain
   hordoz benneteket, mit  törődtök ti majd  akkor azzal, ha  az egész  világ
   kígyót-békát kiált reátok! Elég hatalmas Ő arra, hogy bárkivel szemben  is
   megvédelmezzen benneteket.
   Nagy Szent Teréz