[Evangelium] 2008-08-08

[Evangelium minden nap]

   2008. augusztus 8. - Péntek

   Egy alkalommal  Jézus így  szólt tanítványaihoz:  Ha valaki  követni  akar
   engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen! Mert  mindaz,
   aki meg akarja menteni életét,  elveszíti azt; és aki énérettem  elveszíti
   életét, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész  világot
   megnyeri is, de  a lelke  kárt szenved? Mit  is adhatna  az ember  cserébe
   saját lelkéért?  Az Emberfia  pedig el  fog jönni  Atyjának  dicsőségében,
   angyalai kíséretében,  és  megfizet mindenkinek  tettei  szerint.  Bizony,
   mondom nektek: Az itt  állók közül néhányan nem  halnak meg, amíg meg  nem
   látják az Emberfiát, amint eljön országában.
   Mt 16,24-28

   Elmélkedés:

   Követni akarjuk a  mi Urunkat,  de sokszor elfogy  a lelkierőnk.  Ismerjük
   tanítását, talán  folyton  azt  keressük,  hogy  mi  felel  meg  leginkább
   akaratának, de mégis gyengének bizonyulunk  sok esetben. Bár tudjuk,  hogy
   milyen úton kellene előrehaladnunk, mégis  sokszor letérünk az igaz  útról
   és  bűnbe  esünk,  és  a  magunk  tévútjait  járjuk.  Mi  segíthet   ilyen
   helyzetekben, ki  erősíthet  meg  minket? Talán  többet  kellene  ilyenkor
   gondolnunk a  keresztet hordozó  Krisztusra,  aki nem  tért le  a  számára
   kijelölt útról,  nem tette  le keresztjét,  hanem szenvedéseket  elviselve
   teljesítette küldetését. Elsősorban az ő példája adhat nekünk erőt  ahhoz,
   hogy életünk  keresztjeit  hordozzuk,  s annak  tudata,  hogy  velünk  van
   legnehezebb élethelyzeteinkben is.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Krisztusunk,   aki   elestél    bűneink   súlya    alatt   és    fölkeltél
   megigazulásunkra, kérünk, segíts minket és mindazokat, akiket földre  sújt
   a bűn, hogy föl tudjunk kelni és folytatni tudjuk utunkat.