[Evangelium] 2008-08-07

[Evangelium minden nap]

   2008. augusztus 7. - Csütörtök

   Abban az időben: Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
   tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?" Ezt  válaszolták:
   "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van,  aki Illésnek, mások Jeremiásnak  vagy
   valamelyik prófétának." Ő  tovább kérdezte őket:  "Hát ti, kinek  tartotok
   engem?" Simon Péter válaszolt: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia."
   Erre Jézus azt  mondta neki: "Boldog  vagy, Simon, Jónás  fia, mert nem  a
   test és a  vér nyilatkoztatta  ki ezt neked,  hanem az  én mennyei  Atyám.
   Ezért mondom  neked, hogy  te Péter  vagy, és  én erre  a sziklára  építem
   Egyházamat, s a pokol kapui nem  vesznek erőt rajta. Neked adom a  mennyek
   országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is,
   és amit feloldasz a földön, fel  lesz oldva a mennyben is." Akkor  lelkére
   kötötte a tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő a Messiás.

   Ettől kezdve Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy neki
   Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell  szenvednie a vénektől, a  főpapoktól
   és az írástudóktól; megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Erre
   Péter félrevonta őt, és óva intette: "Isten ments, Uram! Ez nem  történhet
   veled!" Mire  ő Péterhez  fordult: "Távozz  tőlem, sátán!  Botránkoztatsz,
   mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!"
   Mt 16,13-23

   Elmélkedés:

   Jézus szenvedésére és halálára  gondolva néha talán  mi is azt  kérdezzük,
   hogy miért kellett a megváltásnak éppen így történnie, miért nem más módot
   választott a mennyei Atya?  Emberi elképzeléseink sokszor messze  eltérnek
   Isten szándékaitól. Az apostolokat is megkísértette egykor ez a  gondolat.
   Erről tanúskodik Péter esete, aki  tiltakozik akkor, amikor Jézus  közelgő
   szenvedéséről és haláláról szólva a megváltás titkába avatja be őket. Ő és
   apostoltársai talán szívesebben örültek volna egy dicsőségesen az  emberek
   elé lépő  Messiásnak. Ez  meg is  történik majd  Jézus feltámadásával,  de
   ehhez át  kell  lépnie  az  Úrnak a  halál  kapuján.  Csak  miután  minden
   megtörtént, azaz a kereszten beteljesedett a megváltás és a feltámadás  új
   fénybe állítja azt,  akkor beszélhetnek  majd az  apostolok a  Messiásról,
   hiszen ekkor, a feltámadás fényében fogják megérteni a történteket.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Krisztusunk, ki  elfogadod  a keresztet  az  emberek kezéből,  hogy  Isten
   embereket üdvözítő  szeretetének jelévé  tedd, add  meg nekünk  és  korunk
   minden emberének,  hogy higgyünk  e határtalan  szeretetben, s  átadván  a
   kereszt jelét az új évezrednek, a megváltás hiteles tanúi lehessünk.