[Evangelium] 2008-08-06

[Evangelium minden nap]

   2008. augusztus 6. - Szerda, Urunk színeváltozása

   Abban az  időben: Jézus  maga mellé  vette Pétert,  Jakabot és  testvérét,
   Jánost, s külön velük fölment  egy magas hegyre. Ott elváltozott  előttük:
   az arca ragyogni kezdett,  mint a nap, a  ruhája pedig vakító fehér  lett,
   mint  a  fény.  És   íme,  megjelent  nekik   Mózes  és  Illés:   Jézussal
   beszélgettek. Ekkor  Péter  így  szólt  Jézushoz:  "Uram,  jó  nekünk  itt
   lennünk! Ha akarod, készítek itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet
   és Illésnek egyet!"  Még beszélt,  amikor íme, fényes  felhő borította  el
   őket, és a felhőből egy hang hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, akiben
   kedvem telik.  Őt  hallgassátok!"  Ennek hallatára  a  tanítványok  földre
   borultak és nagyon  megrémültek. De Jézus  odament hozzájuk,  megérintette
   őket, és  ezt  mondta: "Keljetek  fel  és ne  féljetek!"  Amikor  szemüket
   fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet Jézus
   a lelkükre kötötte: "Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a
   holtak közül fel nem támad!"
   Mt 17,1-9

   Elmélkedés:

   Jézus dicsőségének látványa félelemmel tölti  el a három apostolt,  akiket
   felvisz a  hegyre.  Isten  jelenlétének megtapasztalásakor  ez  a  félelem
   szokott lenni az első emberi reakció. Kicsinységünk tudatában megrettenünk
   Isten végtelen hatalma  előtt, a bűneink  miatt félelem tölt  el minket  a
   Szent Isten közelségében.  Ezen félelmeinket Jézus  érintése oszlatja  el.
   Megérintette egykor az  apostolokat, s  megérint minket  is. Szavakkal  is
   bátorít, hogy ne féljünk, ne féljünk tőle.
   Jézus szeretetteljes közeledése bizalmat ébreszt bennünk.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó,  élet  Ura,  add  meg,   hogy  életünk  minden  szakaszát   ajándékként
   értékeljük, mert telve van további ígéretekkel! Szeretettel valósítsd  meg
   ránk vonatkozó  akaratodat  azáltal,  hogy  mindennap  irgalmas  karjaidba
   veszel minket.
   És  ha  eljön  a  végső  "átmenet"  pillanata,  add,  hogy  derűs  szívvel
   induljunk, nem  sajnálva azt,  amit  magunk mögött  hagyunk, hiszen  ha  a
   hosszú keresés után  Veled találkozhatunk, újra  megtalálunk minden  igazi
   értéket, amit  itt a  földön  megismerhettünk. Akkor  újra  találkozhatunk
   mindazokkal, akik előttünk távoztak el a hit és a remény jelében.
   II. János Pál pápa