[Evangelium] 2008-08-05

[Evangelium minden nap]

   2008. augusztus 5. - Kedd

   Egy alkalommal  Jeruzsálemből  farizeusok és  írástudók  jöttek  Jézushoz.
   Megkérdezték tőle:  "Miért szegik  meg tanítványaid  az ősök  hagyományát?
   Evés előtt ugyanis nem mosnak kezet." Jézus erre magához hívta a népet, és
   így  szólt:  "Halljátok  és   értsétek  meg:  Nem   az  teszi  az   embert
   tisztátalanná, ami a szájába kerül, hanem  ami a szájából kijön, az  teszi
   tisztátalanná." Ekkor  hozzáléptek tanítványai,  és így  szóltak:  "Tudod,
   hogy a farizeusok megütköztek szavaidon?" Jézus ezt válaszolta:  "Tövestől
   kitépik mindazt a növényt, amelyet  nem mennyei Atyám ültetett.  Hagyjátok
   őket! Vak létükre vakok vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mind a
   kettő gödörbe esik."
   Mt 15,1-2. 10-14

   Elmélkedés:

   A régi  hagyományokhoz  való  ragaszkodás és  az  új,  modern  lehetőségek
   keresése sok ellentét forrása volt egykor, s lehet ma is. Sokszor  valóban
   nehéz megtalálni köztük a  középutat. Egyesek csak a  régi, jól bevált  és
   sokszor kipróbált dolgokra esküsznek és mereven elutasítanak mindent újat,
   ami esetleg  a  hagyományos  gyakorlatok  helyébe  léphetne.  Mások  pedig
   mindent elvetendőnek tartanak, ami a múlthoz kötődik, s lázas igyekezettel
   próbálnak szüntelenül új  dolgokkal előállni.  A probléma  az Egyházat  is
   elkíséri a  kezdeti  időktől  egészen napjainkig.  Talán  a  megőrizni  és
   megújítani kettős elve segíthet minket abban, hogy egyházunk  hagyományait
   megtartva, s  közben  a  Szentlélekre figyelve  tudjuk  új  módon,  mindig
   megújuló lelkesedéssel hirdetni az evangéliumot.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Üdvözlégy, édes Úrnő! Csodálatos virágot  szültél, aki beragyogja az  eget
   és a földet. Világosítsd meg értelmemet, hogy fölismerjem jóságodat.  Most
   aludni térek. Csak Isten tudja, fölkelek-e holnap. Lelkemet neked  ajánlom
   és szeretett  Fiadnak, Jézusnak,  Istenemnek! Jézusom,  előtted van  egész
   életem! Őrangyalom vigyázzon rám ez éjjel és őrizzen egész nap,  reggeltől
   estig. Igen,  édes Fiadnak  ajánlom lelkemet,  hogy ne  essen áldozatul  a
   kísértésnek, hanem kegyelmed mennyországában legyen! Ámen.

   ________________________________

   Aktuális:
   Papi élményeim a Zala-völgyben (28.)
   A  papi  élmények  néhány  hetes  kimaradása  többeket  arra  az   őszinte
   vallomásra  indított,   hogy  leginkább   a  hétfői   napokon  várják   az
   evangéliumot, s akkor  is mindjárt  az élményekkel kezdik  az olvasást,  s
   csak ezután jöhetnek a lelki dolgok. Mások egészségi állapotomért, sőt  az
   életemért aggódtak.  Mindenkit  megnyugtathatok, hogy  egészséges  vagyok,
   mint a  pinty,  csak  néha  nem  jut  idő  az  írásra.  Három  hete  ugyan
   szándékomban volt  billentyűt  ragadni, de  a  vasárnap esti  mise  végére
   beütött a  városi áramszünet,  s az  elektromosság ezen  váratlan  hiányát
   kihasználva gyorsan aludni tértem, mielőtt megjött volna a delej. Két hete
   is közel jártam az íráshoz, de  akkor meg a Magyar Sydneyről hazatérve,  a
   szokásos vasárnapi igát letéve  inkább ágyamba ájultam, mintsem  írogattam
   volna. A múlt hétfőről pedig inkább hallgatok, mert arra nincs  mentségem.
   Az internet mostani  kiakadása miatt pedig  minden valószínűség szerint  a
   szokásos hétfő helyett csak kedden olvashatjátok e sorokat.
   Amint tehát  a  fentiekből  már kiderült,  plébániánk  fiataljaival  részt
   vettünk Egerben  az ifjúsági  találkozón, azaz  a Magyar  Sydney-n.  Nekem
   élmény volt velük lenni, nekik meg velem. Én sokat fiatalodtam  mellettük,
   ők meg sokat  öregedtek mellettem.  Néha szívesen  letagadták volna,  hogy
   velem vannak. Akkor  pedig nyíltan megtagadták,  hogy ismernek, amikor  az
   esti fagylaltozáskor útbaigazítást  kértem a pultos  hölgytől, hogy  merre
   találjuk  a  muhi  csatamezőt.  Az  egri  vár  tövében  így,   szándékosan
   összekeverni a  tatárokat  a  törökökkel  valóban  biztosítékkiverő  volt.
   Ezúton is bocsánatot kérek az egriektől és a muhiaktól egyaránt.
   Az  elmúlt  héten   pedig  imatáborban  voltam   a  hittanosokkal.   Ismét
   megtapasztalhattam, hogy a kicsikkel is lehet komoly dolgokról beszélgetni
   és egészen okosakat  tudnak mondani.  Ők azt  gondolják, hogy  tanulhatnak
   tőlem, én  meg közben  figyelek, hogy  tanuljak tőlük.  Ilyeneké az  Isten
   országa.
   Az papi beszámolók olvasóinak  megnyugtatására ígérem, hogy próbálok  jövő
   héten is jelentkezni.
   István atya