[Evangelium] 2008-08-04

[Evangelium minden nap]

   2008. augusztus 4. - Hétfő

   Amikor (a  kenyérszaporítás után)  mindnyájan  ettek és  jóllaktak,  Jézus
   mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek
   át  előtte  a  túlsó  partra,  miközben  ő  elbocsátja  a  tömeget.  Amint
   elbocsátotta az  embereket, fölment  a  hegyre, hogy  egyedül  imádkozzék.
   Közben beesteledett, és ő ott volt  egymagában. A csónak pedig már jó  pár
   stádiumnyira eltávolodott  a parttól.  Hányták-vetették a  hullámok,  mert
   ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult  feléjük
   a víz  színén járva.  Amikor észrevették,  azt hitték,  hogy kísértet,  és
   rémületükben  felkiáltottak.   De   Jézus  azonnal   megszólította   őket:
   "Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!" Erre Péter odaszólt neki: "Uram, ha te
   vagy az,  parancsold meg,  hogy  hozzád menjek  a  vízen!" Ő  azt  mondta:
   "Jöjj!" Péter ki is  szállt a csónakból, elindult  a vízen, és ment  Jézus
   felé. De az erős  szél láttán megijedt,  és merülni kezdett.  Felkiáltott:
   "Ments meg, Uram!" Jézus  nyomban kinyújtotta kezét,  megfogta őt, és  így
   szólt hozzá:  "Te kicsinyhitű,  miért  kételkedtél?" Amikor  beszálltak  a
   bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és  így
   szóltak: "Te  valóban az  Isten  Fia vagy!"  Akkor  átkeltek a  tavon,  és
   Genezáret földjénél  értek partot.  Annak a  helynek a  lakói  felismerték
   Jézust, hírét vitték az egész  környéken. Eléje hoztak minden beteget,  és
   kérték,  hogy  legalább  ruhája   szegélyét  érinthessék.  És  akik   csak
   hozzáértek, mind meggyógyultak.
   Mt 14,22-36

   Elmélkedés:

   A kenyérszaporítás mind nép, mind az apostolok számára Jézus  istenségének
   különleges jele és bizonyítéka volt, most pedig újabb jelét látják  annak,
   hogy a Mester  fölötte áll a  természet törvényeinek: képes  a víz  színén
   járni. Péter este azt mutatja, hogy az ember is rendkívüli dolgokra  képes
   a hit  által,  de  minden  könnyen  szertefoszlik,  ha  felébred  benne  a
   kételkedés. Jézus  képes  megmenteni ekkor  is  minket. Nem  engedi,  hogy
   kétségeink miatt  elvesszünk, hanem  irgalmasan utánunk  nyúl, és  felemel
   minket, kiemel  abból,  ami  a  vesztünket  jelenthetné.  Talán  csak  egy
   kiáltás, egy  fohász  szükséges  az én  részemről,  amellyel  megmentőmhöz
   fordulok segítségért.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Jézusom, vezess engem a te utadon.
   Ne engedjem el soha a te kezedet.
   A Te kegyelmed éltessen engem.
   A Te szereteted lakjék bennem.
   A Te tisztaságod költözzék belém.
   Ne a test legyen a szemem előtt, hanem a lélek.
   Ne a jelen, hanem az örök élet.
   Ne csak másoknak, de magamnak is szívből megbocsássak.
   Mindig és mindenért, Neked hálát adni tudjak,
   és ha választanom kell kettőnk között Jézusom,
   mindig csak Te, Te és sohasem én legyek az első!