[Evangelium] 2008-08-03

[Evangelium minden nap]

   2008. augusztus 3. - Évközi 18. vasárnap

   Abban az időben:
   Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba szállt
   és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek megtudták, és a
   városokból gyalogszerrel utána indultak  Mikor kiszállt, már nagy  tömeget
   látott ott. Megesett  rajtuk a szíve  és meggyógyította betegeiket.  Amint
   beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: "Sivár ez a
   hely, és  késő már  az  óra is.  Bocsásd el  a  tömeget, hadd  menjenek  a
   falvakba, hogy  élelmet szerezzenek  maguknak!" Jézus  azonban ezt  mondta
   nekik: "Nem  kell elmenniük,  ti  adjatok nekik  enni!" Ők  ezt  felelték:
   "Nincs másunk itt, csak  öt kenyerünk és két  halunk." Mire ő ezt  mondta:
   "Hozzátok ide!"  Miután megparancsolta,  hogy a  tömeget telepítsék  le  a
   fűre, fogta az öt kenyeret  és a két halat,  szemét az égre emelve  áldást
   mondott, azután  megtörte a  kenyereket, és  odaadta a  tanítványoknak,  a
   tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek és jól is laktak. Végül
   tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer  férfi
   evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket.
   Mt 14,13-21

   Elmélkedés:

   Valódi csoda
   A  csodálatos   kenyérszaporítás   történetét  hallgatva   az   a   kérdés
   fogalmazódik meg  bennünk, hogy  mi indította  Jézust ennek  a csodának  a
   megtételére? Mi volt  a célja  ezzel a rendkívül  látványos csodával?  Más
   alkalmakkor Jézus kerülni  szokta a  feltűnést, s  amikor egy-egy  beteget
   meggyógyított arra  szokta kérni  őket, hogy  ne beszéljenek  senkinek  az
   esetről. A  kenyérszaporítás  viszont  több ezer  embert  érintett.  Abban
   egészen biztosak  lehetünk, hogy  Jézus nem  könnyen és  gyorsan  szerzett
   népszerűségre vágyott, hiszen amúgy is igen közkedvelt volt a nép  körében
   a számos gyógyítás miatt. Ezt igazolja az is, hogy amikor a csodát látva a
   nép királlyá akarja tenni, eltűnik előlük és nem engedi meg ezt. Ha nem  a
   népszerűség vezette, akkor mi?  Máté evangélista megemlíti, hogy  Jézusnak
   "megesett a szíve" az embereken, tehát megsajnálta őket. Ez az együttérzés
   azonban inkább a betegekkel való együttérzést jelentette az Úr számára  és
   gyógyításra ösztönözte. Ha pedig csupán az éhezőkkel való együttérzés lett
   volna az  Ő  szívében,  akkor  elegendő  lett  volna,  hogy  az  apostolok
   javaslatára elbocsátja  az  embereket,  hogy  mindenki  élelmet  szerezzen
   magának. Jézusnak valami  miatt nagyon  fontos volt, hogy  megtegye ezt  a
   csodát, talán több dolog miatt is.

   A kenyérszaporítás jelentőségét és Jézus szándékát akkor érthetjük meg, ha
   felelevenítjük a  manna elbeszélést  és  az utolsó  vacsorán  történteket.
   Először is  jól  emlékszünk  arra  az  ószövetségi  történetre,  amikor  a
   pusztában vándorló választott nép számára Isten mannát hullatott az égből,
   hogy ezzel az  égi eledellel táplálja  az éhező népet.  A manna csoda  azt
   jelentette, hogy  Isten gondoskodik  táplálékról kenyérről  népe  számára.
   Jézus korában azt gondolták, hogy a  várva várt Messiás megismétli majd  a
   manna csodát és kenyeret fog  adni az embereknek. A kenyérszaporításban  a
   nép felismeri a messiási idők ezen jelét, s emiatt akarják Jézust királlyá
   tenni. Miként Isten  az ószövetségi népet  táplálta a pusztában,  ugyanúgy
   Jézus az újszövetségi nép  számára ad kenyeret.  Az emberek azt  gondolták
   Jézusról, a csoda végrehajtójáról, hogy ő a megígért Messiás.

   E Jézus istenségét  bizonyító jel mellett  érdemes arra is  odafigyelnünk,
   hogy a megszaporított és a népnek kiosztott kenyér az Oltáriszentségnek az
   előképe. A kenyérszaporítás  előrevetíti az  utolsó vacsorán  történteket,
   amikor Jézus önmagát  adja ételként  a kenyérben és  a borban.  Ugyanakkor
   mindenképpen fel  kell  hívnom  a  figyelmet  arra,  hogy  milyen  lényegi
   különbség van  a kenyérszaporításkor  adott  kenyér és  az  Oltáriszentség
   kenyere között. Bár mindkettő Jézus ajándéka, mégis lényegi különbség  van
   köztük, s ez  nem csupán abban  áll, hogy az  elsőből egyetlen  alkalommal
   néhány ezer ember  részesült, a  második pedig örök  időkre szóló  ajándék
   mindenkinek. A kenyerek megsokasításakor Jézus egyszerű kenyeret adott, az
   Oltáriszentségben  viszont   saját  Testét   adja  nekünk.   Emellett   az
   Oltáriszentség  minket,  akik  e  szentségben  Krisztus  valóságos  Testét
   magunkhoz vesszük, Krisztus titokzatos testévé, az Egyházzá alakít.  Ebből
   következően mindenféle bántó szándék  nélkül kijelenthetjük: ha  valakinek
   lehetősége volna rá, de nem él a szentáldozás lehetőségével, az ezzel  azt
   fejezi ki, hogy nem akar sem Krisztushoz, sem az ő Egyházához tartozni.

   A kenyérszaporítás  valódi csoda  volt. Az  én számomra  pedig az  lesz  a
   csoda, hogy  a rendszeres  szentáldozás  által átalakulok  és  Krisztushoz
   leszek hasonlóvá.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Hiszem,Istenem és  Megváltóm,  erősen hiszem,  hogy  az  Oltáriszentségben
   vagy, mint igaz Isten és igaz ember.
   Hiszem, hogy a  te tested, a  te véred, a  te lelked, a  te Istenséged  és
   szent emberséged egészen bennfoglaltatik  e szent ostyában, habár  szemeim
   mindebből semmit sem látnak.
   Szalézi Szent Ferenc