[Evangelium] 2008-08-02

[Evangelium minden nap]

   2008. augusztus 2. - Szombat

   Amikor Heródes Antipász, a negyedes fejedelem meghallotta a Jézusról szóló
   híreket, azt  mondta szolgáinak:  "Ez  Keresztelő János:  ő támadt  fel  a
   halálból, azért van ilyen csodatevő  ereje." Heródes ugyanis annak  idején
   elfogatta Jánost, bilincsbe  verette és börtönbe  vetette Heródiás  miatt,
   aki fivérének,  Fülöpnek a  felesége volt.  János ugyanis  figyelmeztette:
   "Nem szabad  őt feleségül  venned!" Heródes  emiatt ki  akarta  végeztetni
   Jánost, de félt a néptől, mert prófétának tartották őt. Amikor  Heródesnek
   születésnapja volt, Heródiás  leánya a vendégek  előtt táncolt. Ez  nagyon
   megtetszett Heródesnek, ezért esküvel ígérte, hogy bármit is kér,  megadja
   neki. A leány, mivel anyja már előre kioktatta, így szólt: "Add nekem  egy
   tálon Keresztelő János fejét!" Erre a király elszomorodott, de esküje és a
   jelenlevő vendégek miatt megparancsolta,  hogy adják oda neki  (Keresztelő
   János fejét).  Erre  elküldvén  lefejeztette  Jánost  a  börtönben.  Fejét
   elhozták egy tálon, és odaadták a leánynak; ő meg elvitte anyjának.  Akkor
   János tanítványai  eljöttek, elvitték  a holttestet,  és eltemették.  Majd
   felkeresték Jézust, és mindezt hírül adták neki.
   Mt 14,1-12

   Elmélkedés:

   Máté evangélista  feleleveníti  Keresztelő János  halálának  körülményeit.
   Erre az  ad  neki alkalmat,  hogy  az emberek  nincsenek  tisztában  Jézus
   személyével, és sokan  azt gondolják  róla, hogy János  támadt fel  benne.
   Vajon mi lehetett az összehasonlítás alapja. János ugyan nem a  megszokott
   módon élt, de különleges cselekedetei nem voltak. De rá is igaz volt, hogy
   a megtérést hirdette, s ezzel  kiváltotta a vallási vezetők  ellenszenvét.
   Ugyanezt a bűnbánatot és megtérést sürgető Jézus is megtapasztalhatta.  És
   az ő sorsa is a halál lett.
   Akár én  is  könnyen  Jézus  ellenfelévé,  ellenségévé  válhatok,  ha  nem
   szívlelem meg megtérésre buzdító szavait.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Mikor nyugtalan voltam, csillapítottad gyötrelmeimet.
   Mikor fáradt voltam, Te adtál pihenést.
   Mikor egyedül voltam, szeretetet hoztál.
   Mikor beteg voltam, gondoskodtál rólam.
   Mikor megsértettek, Te segítettél.
   Mikor idősödtem, mosolyt varázsoltál arcomra.
   Mikor gondjaim voltak, megosztottam veled és segítettél.
   Mikor boldog voltam, örömömben is részt vettél.
   Boldog Kalkuttai Teréz